Előszó

Tisztelt Hölgyeim! Tisztelt Uraim!

Örömteli szívvel köszöntöm Önöket megyénkben Tatabányán, a megye legfiatalabb felsőoktatási intézményében, mely otthonául szolgál a "Híres iskolák, neves pedagógusok" összefoglaló címmel rendezett kétnapos konferenciának.

Négy esztendővel ezelőtt arra tettünk vállalást, hogy új színt, új lendületet adunk megyénk kulturális életének. Ennek egyik megnyilvánulásaként szerveződtek azok a tudományos konferenciák, amelyek egyik műhelye a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Múzeumainak Igazgatósága. Az elmúlt években jeles előadók sora gazdagította hazánk és ezen belül a megye tudományos életét azokkal az előadásokkal, amelyeket a reneszánsz jegyében Mátyás király és Tata kapcsolatáról, vagy időben és témában nagyot váltva a múzeumokban őrzött fotográfiákról, továbbá megyénk székhelyvárosáról, vagy éppen a határainkon túl élő magyarság néprajzáról tartottak. A szó elszáll, az írás megmarad. Ezért igyekeztünk segítséget nyújtani intézményeinknek ahhoz, hogy az arra érdemes előadások kötetben foglalva napvilágot lássanak.

Most a magyar iskola születésének jubileumára készülünk. Két szűk esztendő áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a mai, a történelmi tényeket valódi értékén tisztelő új világunkban számbavegyük és értékrendünknek megfelelően helyére illesszük mindazokat a történéseket, amelyek a magyar iskolaügyben a bencés atyák 996 évi Szent Márton-hegyi "honfoglalása" nyomán életrehívott szerzetesiskola létrehozása óta történt. Ezt a munkát becsülettel s jó szívvel kell elvégeznünk ahhoz, hogy minden magyar ember számára világossá váljon nem elegendő az Európa szerves részét képező földrajzi tér betöltése ahhoz, hogy helyet kérjünk és kapjunk Európa fejlett kultúrájú nemzeteinek sorában. Az iskolák megszervezése, az oktatásügy alkalmassá tétele a mindenkori társadalmi, gazdasági igények kielégítésére soha és semmikor sem volt elhalasztható, vagy másokra hárítható.

A polgárosuló Európában, s ezen belül szűkebb régiónkban Kelet-Közép Európában a török kiűzését követő néhány évtizedet igénylő újrarendeződést követően égetően jelentkezett az oktatásügy reformjának igénye.

A sorban az első jelentős lépés az 1777-es első Ratio Educationis kiadása volt, ezt 28 esztendővel később 1805-ben követte a második. A 19. századi magyar eszmélés, a reformkor, a forradalom, a levert 1848-as szabadságharc, s az önkényuralom esztendeit követően immáron a polgárosulás jegyében született meg az Eötvös József nevével fémjelzett népoktatási törvény.

Nem feledhetjük, hogy a korszak Európájában, a fejlett Angliában, Franciaországban ezekben az évtizedekben vált az első 1851-ben rendezett londoni világkiállítás által bizonyítottá, hogy a tudomány és a gazdaság, az ipari és mezőgazdasági termelés és a tudomány viszonya alapvetően megváltozott.

Ezt a tényt közvetlenül is érzékelték, azok az akkor éppen Angliában és Franciaországban élő magyar személyiségek, akik az 1860-as évek közepén hazatérve Magyarországot a lehető leggyorsabban kívánták e fejlett társadalmak színvonalára emelni.

Valamennyien tudták. E szándékuk csak az egész oktatási rendszer átfogó átalakításával válhat valósággá.

Eötvös József a népoktatást, utódja Trefort Ágoston a gimnáziumi oktatást emelte a kor színvonalára.

Mai patinás gimnáziumaink egy része éppen az ő működésük idején jött létre. Ha az iskolákról szólunk, természetesen szólnunk kell a történelmi egyházak oktatásában betöltött szerepéről is.

Elegendő itt és most felemlíteni az esztergomi bencéseket és ferenceseket és ferencesrendieket, a tatai kegyesrendieket, az esztergom-tábori és nyergesújfalui szaléziakat, vagy a történelmi Komárom városának protestáns iskoláit.

A középiskolák mellett korán otthonra lelt megyénkben a tanítóképzés, a papnevelés, s ismét csak Komárom városára utalva a református teológiai képzés. Említett városaink iskolái jó almamáterként vonzották falaik közé a térség fiataljait.

Az oktatásügy 1905-ben, 1925-ben, 1947-ben, 1962-ben, 1972-ben, s napjainkban is folyamatban lévő reformjai valamennyi esetben, kimutathatóan hozzákapcsolódtak hazánk életének kisebb-nagyobb sorsfordulóihoz.

Az elmúlt évszázadok során olyan személyiségek koptatták iskolánk padjait, mint Boross Gábor a vasminiszter, vagy Jókai Mór. S természetesen rajtuk kívül még sokan mások a nemzet szellemi nagyjai közül. Bővelkedünk jeles pedagógusokban, tanárokban is. Csak jelzésként emelem ki a sorból az esztergomi Majer Istvánt, a régészként is jelentőset alkotó Balogh Albint, vagy a mindenki által ismert piarista paptanár Öveges József nevét.

Biztos vagyok abban, hogy a konferencia két napján elhangzó előadások gazdagítják, árnyalják a mai Szlovákia területén működött és működő, valamint a Komárom-Esztergom megyében létező iskolákról meglévő ismereteinket. Ezért külön is köszönöm, hogy eljöttek a Duna bal partján élő olyan jeles kutatók, mint dr. Mácza Mihály, dr. Novák Veronika és dr. Csicsay Alajos. S természetesen köszönöm valamennyi pedagógusnak és kutatónak azt a kutatómunkát, amelyet e konferencia gazdagítása érdekében végzett.

Valamennyiünknek tartalmas órákat kívánok, s a konferenciát megnyitom.

Dr. Kovács György Zoltán
Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnöke