Társadalmi nemek a Tanító c. neveléstudományi
folyóirat fényképein. 1963, 1970.

Darvai Tibor
(PTE OTDI Ph.D. hallgató)

Jelen kutatás a magyar neveléstudományi sajtó egy szegmensének, egy meghatározott időintervallumban történő empirikus feltárását célozza meg. Ehhez forrásul „ A Tanító munkája”, majd a folyóirat névváltozást1 követően „ A Tanító” c. képes pedagógiai periodikát választottuk, az 1960-as évek lapszámait, azon belül is a periodika megalakuló évét, 1963-at, illetve az évtized utolsó évét, 1970-et.

      A folyóirat mennyiségi empirikus feltárása kiterjedt mind a szövegi és fényképi2 közleményekre is. A szakperiodika fényképeinek vizsgálata az ikonológia/ikonográfia módszerével lett feldolgozva (Géczi-Darvai, 2010a). Jelen kutatási metodológia a magyar neveléstudomány új törekvései közé tartozik, mely módszertan egyre szélesebb körben válik felhasználhatóvá (Kéri, 2003; 2009; Géczi 2010; Mikonya 2006).

      A mennyiségi feltárás után azt vizsgáltuk meg, hogy mely standard (kép)elemek és mintázatok azonosíthatóak a folyóirat fényképi és szövegi anyagában. Milyen módon jelennek meg a társadalmi nemek? A gyermekhez és a felnőtthöz milyen társadalmi szerepek, attribútumok kapcsolódnak? Milyen változások mennek végbe, ha mennek, a szocialista pedagógia gyermekábrázolásában a világképi szempontból homogénnek ítélt időszakban? A szövegi és fényképi világ között milyen kapcsolat van, mennyire harmonizál egymással, illetve harmonizál-e?


Metodológia

Mitchell, amikor a szövegvilág átalakulása kapcsán a „képi fordulat”-ot bejelenti, a képek korábban kellően nem méltányolt sajátosságairól is tesz megállapításokat. A képekben a továbbiakban nem az a fontos, ami a mindenek fölötti hatalommal ellátott szónyelvi eljárásokkal is megragadható, hanem azok a jellemzők, amelyeket komplexebben reprezentál (Mitchell, 1997). A társadalomtudományok ugyan gyorsan érzékelték az új tudomány és metodológia jelentőségét (Schiffler – Winkeler, 1991; Wünsche 1991), de a neveléstudomány viszonylag későn ismeri fel az ikonológia-ikonográfia használatának lehetőségét, s ehhez képest e módszer felé kevésbé mutattak érdeklődést a hazai kutatók (Kéri, 2003; 2009, Géczi, 2008, 2010, Géczi-Darvai, 2010a,b, Mikonya 2006). Az a vizuális antropológia, amellyé tágult a kezdeti kultúra- és képtudomány, mára a neveléstudomány, s azon belül a művelődéstörténet részeként értelmezhető neveléstörténet számára is segítséget ígér, annyiban, hogy a képeket, mint forrásokat mélyebb kutatásba bevonhatóakká formázza át. Az utóbbi évtizedben a hazai neveléstörténeti kutatási módszerek gazdagodását eredményezte, hogy a kutatók – Kéri Katalin, Mikonya György, Pukánszky Béla, Szabolcs Éva és mások – egyre bátrabban nyúltak az ikonológia-ikonográfia módszeréhez.


A kiadvány általános jellemzése

A módszertani karakterű folyóirat 1954-ben alakul meg, amikor a Köznevelés mellékleteként, Alsótagozati oktatás és nevelés kérdései címmel megkezdődik kiadása. Az Alsótagozati oktatás és nevelés kérdései mellékletre A Tanító munkája jogelődjeként többször hivatkoznak a kézikönyvek, s maga az önállóan először 1963 augusztusában megjelenő A Tanító munkája is ezt a folytonosságot hangsúlyozza.

      A folyóirat szerkesztőbizottságának első elnöke Kálmán György, aki 1968 szeptembere és 1976 októbere között töltött be ezt a posztot. Ő 1953-tól a Minisztertanácsi Hivatal Közoktatásügyi összekötője, 1956-tól miniszteri főosztályvezető, 1968-tól pedig az Oktatás Minisztérium általános iskolai főosztályának vezetője (Báthory – Falus, 1997). 1981 januártól májusig Munkácsy Gyuláné az elnök, aki ekkor a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese, korábban 1972-1978 között iskolaigazgató a Kavicsos Általános Iskolában, Újpalotán. 1987-1990 augusztusáig Kelemen Elemér lesz az a harmadik személy, aki a szerkesztőbizottság elnökeként funkcionál. Kelemen Elemér főiskolai tanár, 1983-tól főigazgatóhelyettes az OPKM-ban, 1984-1989-ig a Művelődési Minisztérium miniszterhelyettese, majd 1989-től főigazgató (Báthory – Falus 1997). A hiányzó időintervallumokban a lap impresszumából hiányzik a „szerkesztőbizottság elnöke” kitétel.

      A felelős szerkesztői poszt betöltői Szabó Ödönné (1963. augusztus-1974. szeptember) és Kerényi Jánosné (1974. október-1991. április). 1960-ig az Alsótagozati oktatás és nevelés kérdéseinél a szerkesztői posztra utalás nem található az impresszumban. 1960-tól az Alsótagozati oktatás és nevelés kérdéseinek Szabó Ödönné lesz a szerkesztője. 1954-1962-ig Jóború Magda a Köznevelés, azaz a befogadó lap felelős szerkesztője.

      A képszerkesztői posztot a folyóirat megalakulási évétől – 1963 – Cs. Horváth Tibor töltötte be az 1973-as év 6-7. számáig. Ezt követően a képszerkesztői titulus nem szerepel a folyóirat impresszumában.

      A lap az alsótagozat nevelőinek szakmai-módszertani folyóirataként határozza meg önmagát. Kiadója mindvégig az oktatásügyért éppen felelős minisztérium. Megjelenése folyamatos. A szerkesztőségek fontosnak találják, hogy szerephez jussanak az oktatáspolitikai tájékoztatásban, a szakmai képzésben illetve önképzésben, s közleményeinek legnagyobb száma a metodikai kérdéseket jeleníti meg. Az olvasók (tanítók, tagozatért felelős iskolavezetők) ötletforrásként használják, olyan kiadványnak tekintik, amelyből a pedagógiai gyakorlatuk kap támogatást.


Laptematika

1963-as év cikkeinek elemzése

1963-ban az 1961. évi III. törvény végrehajtása és az 1962-es Nevelési Terv kerül az önállóvá váló kiadvány centrumába. Ezen év egyik meghatározó rovatai a „A Nevelési terv végrehajtása” és „A Tanmenet végrehajtás” c. rovatok. Mely írások azt fejtik ki, hogy az egyes tantárgyak esetében milyen módon lehet megvalósítani a két oktatáspolitikai dokumentumban leírtakat. Itt olyan személyek jelentették meg írásaikat, mint Tihanyi Andor és Speiser Márton. Tihanyi írásában az oktatómunka tervezésének és az új tanterv kapcsolódási pontjairól számol be, aki ekkor az OPI tanszékvezetője (Tihanyi, 1963) Speiser Márton nyugalmazott tanszékvezető az írás tantárgyban végbemenő tantervi változásokat elemzi (Speiser, 1963).

      A következő jelentős rovat a „Munkánk műhelyéből” c. mely az oktatás-nevelés módszertani kérdéseivel foglalkozik, s tartalmi szempontból ez adja ki a periodika legjelentősebb részét. A módszertani írások sokszor ideológiai tónussal is rendelkeznek.

      Mivel az 1963-as tanévtől jelenik meg a környezetismeret tantárgy az általános iskolák tantervében, erre reflektál az „Új tantárgyunk: A környezetismeret” c. rovat. A következő jelentősebb rovat a „Kisdobosvezetőknek” című, mely az ideológiai/mozgalmi nevelés kérdéskörével foglalkozik.

      Az 1963-as év írásai három témakör köré rendeződnek, ezek az oktatáspolitikai döntések végrehajtásának kérdései (Nevelési terv, 1961. III. törvény), az oktatás-nevelés módszertani kérdései, valamint az ideológiai-mozgalmi nevelés csomópontja. A következő tematikus problematika az új tantárgy, a környezetismeret tanításával kapcsolatos kérdések köré rendeződik. Ezek szerint – ebben az évben – a lap „háromdimenziós” szerkesztési elvű, mert foglalkozik oktatáspolitikai, módszertani és világnézeti-ideológiai-mozgalmi kérdésekkel, valamint kibővül egy melléktematikával is.

1970-es év cikkeinek elemzése

Az 1970-es év évben is a terjedelmileg legjelentősebb rovat a „A munkánk műhelyéből”, mely metodológiai kérdésekkel foglalkozik csakúgy, mint az 1963-as évben. Erre az évre jellemző speciális rovat az „Iskolára előkészítés”, mely A Tanító 1969. évi szeptemberi számában indult és 1970 májusáig tartott. Ezen közlemények elsősorban intézményes keretek – óvoda, iskola – között vélik megoldhatónak a gyermekek minél zökkenőmentesebb iskolába kerülésének problémáját. A cikkek csak ezt a dimenziót találják a kérdéskör egyetlen megoldásának. Viszont a szülők szerepéről, illetve az általuk nyújtható segítség lehetőségéről a szövegek egyáltalán nem reflektálnak. Vagyis az iskolai szocializáció problémáját az írások szerzői csakis pedagógusok, óvónők, pszichológusok segítségével látják megvalósíthatónak.

      Ebben az évben szintén megjelenik a „Kisdobosvezetőknek” rovat, mely a kisdobos korú gyermekek világnézeti, ideológiai nevelésével foglalkozik.

      Oktatáspolitikai szempontból ezen év legjelentősebb eseménye az V. Nevelésügyi Kongresszus, mely ugyancsak hangsúlyos elemként jelenik meg a folyóirat cikkei között (Gledura, 1970; Petró, 1970; Rehák, 1970.) Az V. Nevelésügyi Kongresszus beharangozása már az 1968-as áprilisi számban megtörtént (Sz. n., 1968. 2. o.). A Kongresszust a Pedagógusok Szakszervezete, a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Pedagógiai Társaság és a Kommunista Ifjúsági Szövetség hirdette meg. A konferenciát szervező szervezetek nevéből is jól látható, hogy a szakmai és az ifjúsági szervezetek felett ott őrködött a politika alrendszere, a Művelődésügyi Minisztérium képében. A konferencia ideológiai háttere a felszabadulás 25. évfordulója. A résztvevők feladata a segítségnyújtás és ajánlások készítése „a nevelésüggyel foglalkozó állami és társadalmi szervek számára” (Sz. n., 1968. 2. o.).

      A periodika szerkesztési elvében megjelenő hármasság – oktatáspolitika, módszertan, ideológiai nevelés/oktatás – jellemző az 1970-es évre is, nemcsak az 1963-ra. Ezen szerkesztési elvben jelennek meg az új kérdések, a korszerű matematikaoktatás, a továbbképzés, az önképzés, vagy régi problémák térnek vissza, például a szocialista embertípus formálása. Valamint megjelenik melléktematikaként az „Iskolára előkészítés” c. rovathoz tartozó írások.


A sajtófotók sajátosságai

A kiadvány dokumentatív karakterű felvételei esetében a kutatás során áttekintettük, hogy milyen életkorú személyek jelennek meg, illetve ebben a kategóriába történik-e változás a vizsgált években.

Óvodáskorú(ak)
(%)

Iskoláskorú(ak)
(%)

Felnőtt(ek)
(%)

Iskoláskorú(ak)
és felnőtt(ek)
(%)

Nem megálla-
pítható (%)

1963

0,0

65,9

11,0

23,2

0,0

1970

1,0

61,2

17,3

18,4

2,0

1. táblázat: Életkorok megjelenése a sajtófotókon.3

A kérdéses lapévfolyamokban legnagyobb arányban az iskoláskorúak jelennek meg, mindkét évben 60% felett. A második legjelentősebb kategória az iskoláskorú(ak) és felnőtt(ek), mely fényképek általában a diákokat a tanár személyével együtt ábrázolják. A felnőtt önmagában kevésszer áll.

      Óvodáskorú gyermek a legritkább esetben kerül ábrázolásra, mely érthető is lehetne, hiszen a folyóirat az alsótagozatos tanítók lapja, és így a 6-10 évig terjedő korosztály tanításának bemutatására törekszik. Ugyanakkor ellentmondásos ez a kép, mert az 1970-es évben a periodika egyik legjelentősebb rovata az „Iskolára előkészítés”, melyben a cikkírók egy jelentős része (Berkó, 1970, Lovász, 1970) amellett érvel, hogy az előkészítésnek már az óvodában el kell kezdődnie. Viszont a szövegek ezen egysége nem jelenik meg a fényképeken. Ebben az esetben diszkrepancia található a szövegek és a fényképek között. A fényképek nem erősítik, illusztrálják a textust, mintha attól függetlenül léteznének. Ez a tény visszavezethető arra a harcra, amelynek kérdése akörül forgott, hogy kié is az óvoda? Az óvónőké, vagy a tanítónőké (lsd. az óvoda „iskolásítása”, Montessori-hagyományokon nevelkedett óvodai vezetőgárda vs. poroszos didaktikai és nevelési elvek őrzői).4 Valamint felmerülhet az a lehetőség is – a szöveg és a fényképek ellentmondása kapcsán –, hogy a cikkek csak „szólamokat” jelentettek, így a fényképek hiánya, illetve ellentmondása az, mely rávilágított, leleplezte az írások „közhelyességét”.

      A vizsgált lapévfolyamokra jellemző, hogy inkább a diákokat, mint a tanárokat ábrázolják. A képek fókuszpontjába a gyermek, azaz a diák kerül. E jelenség nem magyar sajátosság (vö. Pilarczyk – Mietzner, 2010).


1. kép. Szerző és cím nélkül. A Tanító. 1970. VIII. évf. 3. sz. 8. Iskoláskorú – alsótagozatos – diákok olvasnak. A kislány jobb kezének gyűrűsujján gyűrű látható. Ékszer csak elvétve jelenik meg a tanulókon.

Fiú(k)
%

Lány(ok)
(%)

Fiú(k) és lány(ok)
(%)

Nem megállapítható
(%)

1963

18,9

8,1

63,5

9,5

1970

23,8

10,0

51,2

15,0

2. táblázat: A gyermek neme a sajtófotókon

A vizsgált két évben a fényképek túlnyomó többségén mindig a fiú és lány gyermek együtt jelenik meg. Ennek egyik lehetséges magyarázata az 1961. évi III. törvény, mely előírja a koedukációt az általános iskolákban. Míg a fényképeken megjelenik az iskolai koedukáció, addig a cikkek egyáltalán nem reflektálnak ezen kérdéskörről – sem 1963-ban, sem 1970-ben.

      Az 1970-es év fényképeinél bizonytalansági tényező az, hogy a „nem megállapítható” kategória jelentős – 15%. Ez a kapott értékeket finomíthatja. Ennek ellenére úgy tűnik megállapítható az a tény, hogy az egyedül ábrázolt diák neme: fiú. Ha a periodika az ideáltipikus tanulót akarja bemutatni, akkor nagy valószínűség szerint inkább fiú tanulót fog ábrázolni, mint lányt.


2. kép. Patkó Klára felvétele. MTI Foto. Cím nélkül. A tanító munkája. I. évf. I. sz. borító. A periodika első számának borítója. A címlapon diákok (fiú-lány) együtt tanulnak. Mindketten érdeklődőek és boldogok.

Iskolai diák
%

Gyermek
(%)

Mozgalmár
(%)

Egyéb
(%)

Nem megállapítható
(%)

1963

71,6

23,0

4,1

1,4

0,0

1970

62,5

26,2

6,2

0,0

5,0

3. táblázat: Gyermeki szerepek megjelenése a sajtófotókon

A sajtófotókon a gyermek leginkább, mint „iskolai diák” jelenik, amely jól reflektál a folyóirat oktatási-nevelési funkciójára. A második legjelentősebb szerep, maga a „gyermek” szerep. Ekkor a gyermek „szabadon”, mindenfajta kötöttségektől mentesen jelenik meg a fényképeken. Ilyenkor nem kerül semmilyen intézmény befolyása, fennhatósága – például iskola – alá, hanem önmaga jelenik meg, mintegy önmagát képviselve, „szerepek nélkül”. A harmadik kategória a „mozgalmár” attribútumait öleli fel, mely alig több mint 2%-ot emelkedett az 1970-es évben, az előző 1963-as évhez képest. A „mozgalmár”-funkció viszonylagos kismértékű emelkedése meglepőnek mondható, hiszen az 1963-as oktatási törvény 1965-ös korrekciója kimondja, hogy erősíteni kell az ifjúsági szervezetek – kisdobos, úttörő – kapcsolatát az iskola intézményével. Ezt támasztja alá a korrekció alábbi részlete: „A tananyag nevelési lehetőségeinek kihasználásával, az ifjúsági szervezetek nevelőmunkájának tudatosabbá tételével, valamint egyéb nevelési tényezők tervszerű bekapcsolásával minden iskolatípusban hatékonyabbá kell tenni az ifjúság szocialista nevelését (Kardos, Kornidesz, 1990, 510. o.).”


3. kép. Fényes Tamás felvétele. MTI Foto. Cím nélkül. A tanító munkája. 1963. I. évf. 4. sz. 11. A sajtófotó a leggyakoribban ábrázolt gyermeki szerepet, az iskolai diák szerepét mutatja be. Ugyanakkor a tanulók nem viselnek iskolaköpenyt.

Férfi(ak)
%

Nő(k)
(%)

Férfi(ak) és nő(k)
(%)

Nem megállapítható
(%)

1963

20,0

63,3

16,7

0,0

1970

39,0

36,6

17,1

7,3

4. táblázat: A felnőttek neme a sajtófotókon

Ha az ország népességi arányát hasonlítjuk össze a vizsgált években a periodikában megjelent arányokkal, akkor elmondható, hogy az 1963-as évben a nő(k) felülreprezentáltak a férfiakhoz képest. Hiszen a Központi Statisztikai Hivatal 1963. január 1-i adat szerint a lakosság 48,3% volt férfi és 51,7%-a nő (Stat. Évkönyv, 1962). A statisztikai évkönyv és a periodika közötti igen jelentős distinkciót az magyarázza, hogy a fényképek többsége tanítót és azon belül is női tanítónőt ábrázol.

      Ugyanakkor a népességet tekintve a nők enyhe többsége 1970-re is megmarad – 48,5% – 51,5% (Stat. Évkönyv, 1971). Ez a tendencia viszont nem jelenik meg a sajtófotókon. Ennek oka, hogy az 1970-es év fényképeiben megemelkednek a katonákat ábrázoló fényképek, aminek hátterében az áll, hogy ekkor ünnepelte az ország, és így a periodika is, a felszabadulás 25 éves évfordulóját. Ez pedig a háborús tematikájú képek emelkedésével járt, amelyek mindig férfiakat ábrázoltak.

      Ezen adatokból úgy tűnik, hogy a fényképek nem minden esetben tükrözik a (társadalmi) valóságot. Bár ezen statisztikai adatok nem feltétlenül kellenek, hogy relevánsak legyenek, hiszen a periodika nem az egész szociális valóság reprezentálásra törekszik, hanem annak egy kisebb részére, az általános iskolai rendszer bemutatására. Ezért a fényképek és a társadalmi realitások kapcsolatának egy jobb kifejező eszköze lehet, ha a tanítók és tanítónők arányát vetjük össze a valósággal és a sajtófotókon megjelenőkkel.


4. kép. Szerző, cím nélkül. A Tanító. 1970. VIII. évf. 11. sz. Ha felnőttet – tanító(nő)t – ábrázol a fénykép, akkor legtöbbször gyermekkel együtt kerül bemutatásra. A fényképen a tanítónő kezét a diák vállára helyezi, vezeti a kezét. Ugyanakkor látható, hogy a gyermek számára túl magas az iskolai tábla.

Tanító(k)
%

Tanítónő(k)
(%)

Tanító(k) és tanítónő(k)
(%)

1963

5,6

66,7

27,8

1970

13,3

86,7

0,0

5. táblázat: Tanító(k) és tanítónő(k) a sajtófotókon

A vizsgált években egyértelműen az a tendencia rajzolódik ki a sajtófotókon, hogy az általános iskolai tanító neme: többnyire nő. Ha a periodika az ideáltipikus alsótagozatos tanítót akarja megjeleníteni, akkor túlnyomó többségében tanítónőt ábrázol. A fényképeken egyértelműen a női tanítók dominálnak – még akkor is, ha az 1963-as évben a „tanítók és tanítónők” együttes jelenléte közel 28%. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1963-ban az általános iskolai tanárok, tanítók 63,9%-a, 1970-ben már 71,2%-a nő. A fényképek a tanítónői többséget jól reprezentálják, viszont a valóságoshoz képest mindkét évben a tanítónők megjelenési aránya jóval meghaladja – különösen az 1970-es év – a statisztikai adatokat.

      Ezen kérdéskörben – tanítók, tanítónők megjelenési aránya – megállapítható, hogy a társadalmi tendencia iránya jól kirajzolódik a fényképeken, viszont a mértéke, számossága túlzó módon jelenik meg. Úgy tűnik, mintha a sajtófotók felnagyítanák a társadalmi viszonyok valóságos helyzetét, nem pedig pontosan tükröznék azokat.


5. kép. Molnár Edit felvétele. MTI Fotó. Cím nélkül. A Tanító. 1970. VIII. évf. 9. sz. 19. Tanítónő diákjai között. A pedagógushoz nem kapcsolódik semmilyen tanári attribútum (tanári köpeny, pálca). A tanító(nő) inkább segítőként jelenik meg a fényképek legnagyobb részén, nem pedig mint az iskolai hierarchiát reprezentáló személy.

Tanító
%

Szülő
(%)

Közéleti személy
(%)

Ideológiai nevelő/mozgalmár
(%)

Fegyveres erő tagja (katona/rendőr)
(%)

Nem megállapítható
(%)

1963

60,0

3,3

0,0

10,0

10,0

16,7

1970

36,6

2,4

14,6

2,4

26,8

16,1

6. táblázat: A felnőtti szerepek a sajtófotókon

A lap profiljának megfelelően a leggyakoribb felnőtti szerep a „tanítói”. A „közéleti személy” kategória is emelkedést mutat, amelyek politikusokat, írókat, költőket ábrázolnak – viszont ez kevéssé egységes csoport, így a változások kevéssé rajzolódnak ki. Az a homogén kör – az előzővel ellentétben –, amely a legjelentősebb mértékben emelkedett azok a „fegyverős erők” tagjai közül kerültek ki, azon belül is a „katonák” köréből. Melynek oka – a már korábban említett – felszabadulás 25 éves évfordulójának ünneplésével magyarázható. Az adatokat valamilyen mértékben módosíthatja a „nem megállapítható” kategória, de valószínűleg a kirajzolódó tendenciákat kevéssé.


6. kép. Szerző ismeretlen. Április 4., felszabadulásunk ünnepe. A Tanító. 1970. VIII. évf. 3. sz. 17. Katonai szerepet bemutató fényképek. Több sajtófotó ábrázol együtt katonákat és boldog gyermekeket.

Iskolai köpeny
%

Tanári köpeny
(%)

Mozgalmi egyenruha
(%)

Egyéni viselet
(%)

Öltöny
(%)

Egyéb
(%)

1963

30,9

0,0

4,9

81,8

1,8

12,7

1970

28,6

4,1

15,3

58,2

8,2

18,4

7. táblázat: A sajtófotókon szereplő öltözékek aránya
Megjegyzés: Egy-egy fényképen többféle öltözet is előfordulhat. A táblázat magába foglalja a gyermeki és felnőtti viseletet is.

A viseletek arányát tekintve – mind gyermekeket és felnőtteket – vizsgálva megállapítható, hogy mindvégig az „egyéni viselet” az, mely dominál a sajtófotókon, még akkor is, ha az 1970-es évben közel 24%-os visszaesés tapasztalható az 1963-as évhez képest. Míg az egyéni viselet jelenléte csökkent, addig a mozgalmi egyenruha – kisdobosegyenruha – megjelenése fokozatosan nőtt. Ennek magyarázata lehet, a már szintén említett 1965-ös törvényi korrekció, mely előírja az ifjúsági szervezetek és az iskola szorosabb összefonódását, illetve a felszabadulás ünneplésének 25 évfordulója.

      A második legjelentősebb kategória az „iskolai köpeny”, mely mindig közel 30% körül mozog. Felvetődik a kérdés, hogy viszonylag miért ilyen alacsony az iskolai köpeny jelenléte a túlnyomó többségében iskolai történést ábrázoló képeken? Leginkább azért, mert a korszakban a diákoknak előírt viselete volt. Lehetséges, hogy a fényképek a bevett szokást, a közhangulatot rögzítették, vagyis a nem, illetve kevéssé viselést? Vagy a szabályok el nem fogadását és ilyen módon való üzenetközvetítést a politikai szférával. Ez utóbbi lehetőség kizárható, mert a folyóirat szerkesztőbizottsága a vezető (oktatás)politikusok és oktatási szakemberek közül kerültek ki. Ilyen esetekben segíthetne a megjelent írások vizsgálata, de az iskolaköpeny viselete – vagy nem viselete – nem jelent meg kérdésként.

      Az „öltöny” kategória vizsgálata azért is különösen fontos, mert az öltöny mindig a politikusok viselete, ezt a társadalmi szférát (re)prezentálja. Ebben az esetben jelentős emelkedést mutat, mely azt jelenti, hogy egyre nagyobb számban jelennek meg a politika alrendszeréhez kapcsolódó személyek, ami szintén a 25 éves évfordulóval van kapcsolatban, illetve az V. Nevelésügyi Kongresszust ábrázoló fényképekkel, melyeken jelentős számban ábrázolnak politikusokat.


7. kép. Lónyai Miklós felvétele. MTI Foto. Érdekes játék. A Tanító. 1970. VIII. évf. 12. sz. borító. Gyermek a leggyakoribb öltözetben, egyéni viseletben.

Tanári szimbólumok
%

1963

2,4

1970

4,1

8. táblázat: Tanári szimbólumok a sajtófotókon.5

A tanári szimbólumok megjelenését tekintve megállapítható, hogy alig jelennek meg a folyóirat fényképein. Tehát sem köpeny, vagy pálca, mely a tanítót szimbolizálhatná.

      A tanárhoz kötött tanárszimbólumok hagyományosan a tanítást és a tanító személyét is jelképezik. A tanári szimbólumok valamennyiéről elmondható, hogy viselője pedagógiai szerepének jellemzője, s nem személyisége individuális tartalmát jelzi. A tanári szimbólumok kis száma alapján elmondható, hogy a tanító nem szorul rá semmilyen attribútumra, mely az ő szerepét segítene megerősíteni, hanem a tanári funkció betöltésére elegendő a felnőtti lét antropológiája, biológiája.


8. kép. Bojár Sándor felvétele. MTI Foto. Cím nélkül. A tanító munkája. 1963. I. évf. 4. sz. 26. Ritka kép, a tanítónő tanári köpenyt visel. A sajtófotó iskolai kísérletet ábrázol, elektromos számkép-gép használatban. A fényképen a 9-es számmal ismerkedik az osztály.


Következtetések

A Tanító fényképei elsősorban iskoláskorú és azon belül is az alsótagozatos korú gyermekeket ábrázolják tanórai cselekvés közben. A legjelentősebb gyermeki szerepek az iskolai diák, a gyermek és a mozgalmár. Ezek a szerepek megtalálhatóak a szövegekben is. Továbbá megállapítható, hogy az ideáltipikus tanuló a fiú tanuló – A Tanító esetében.

      A felnőtti szerepek közül a sajtófotókon a tanítói szerep a domináns, azon belül is a tanítónő. Ugyanakkor a pedagógus a fényképek tanulsága szerint nem rendelkezik tanári szimbólumokkal – tanári köpeny, pálca. Emellett megjelenik a közéleti személy, az ideológiai nevelő és a katonai szerep is. Érdekes, hogy szülői funkció kevéssé kerül ábrázolásra a fényképeken, de ugyanez elmondható a cikkekről is.

      Sajtófotók és a cikkek kapcsolatáról megállapítható, hogy a fényképek nem minden esetben kerülnek összhangba a periodika szövegeivel. Ez a distinkció leginkább az 1970-es év „Iskolára előkészítés” c. rovatában látható, ahol is a cikkek szövegeiben periodikusan visszatér az óvoda munkájára történő hivatkozás, de mindez nem jelenik meg a fényképéken.

      Ugyanakkor a fényképi információk képesek árnyalni, kiegészíteni a szöveg által nyújtottakat. Hiszen csak a sajtófotók elemzésből derül ki, hogy ebben a korszakban a tipikus tanító neme nő, mert a folyóirat szövegei a tanár nemére nem térnek ki. Ugyanez elmondható a tanuló, a diák neméről is. A cikkek nem térnek ki a diák nemére, csak a fényképek.

      A nemek kérdéskörében – gyermek, felnőtt – a szövegek inkább a hasonlóságok eltüntetésére törekednek, míg a fényképek azok, amelyek láthatóvá teszik a szövegek által nem megállapítható különbségeket. Ebben az esetben a szövegek az egységesítés felé mozdulnak el, míg a fényképek ezzel ellentétes irányában hatnak.

      Egyenlőre nem tisztázott, hogy mi az oka a fényképek és az írott szöveg közti különbségeknek. Az egyértelműen megállapítható, hogy A Tanító szerkesztőségében a vizsgált időintervallumban nem történt változás, csakúgy mint a képszerkesztő személyében sem. A változások okai lehetnek szociológiai, pszichológiai, pedagógia, aktuálpolitikai, oktatáspolitikai, technikai vagy egyéb okok.

      Az oktatáspolitikai döntések jelentős mértékben befolyásolják nemcsak a periodika cikkeit, hanem a sajtófotók témáit is. Az 1961. évi III. törvény, az 1962-es Nevelési terv és az 1965-ös korrekció döntései is megjelennek a fényképeken. Az 1961-es és 1962-es döntések leginkább a sorozatképek nagy számában jelennek meg, mivel a periodika igyekezett az új módszereket, a tanítás-tanulás időbeli mozzanataiban is bemutatni. Ehhez pedig a szekvenciák alkalmasabbak, mint az egyedi képek. Az 1965-ös korrekció hatása leginkább az ideológiai szimbólumok emelkedéséhez, azon belül is az ifjúsági szervezethez kapcsolható szimbólum a kisdobosegyenruha növekedéséhez járulhatott hozzá. Hogy ezen utóbbi állítás tényleg ok-okozati viszonyban van egymással, ahhoz szükséges más évek vizsgálata is.

     


Irodalom

  • Báthory Zoltán – Falus Iván (1997. szerk.): Pedagógiai lexikon. Keraban Kiadó, Budapest.
  • Berkó Gézáné (1970): Kár, hogy az iskolában nincs folytatása! A Tanító. 8. 3. sz. 3-4.
  • Dokumentumok a magyar oktatáspolitika történetéből II. (1954-1972). Kardos József, Kornidesz Mihály (szerk. 1990). Tankönyvkiadó, Budapest.
  • Géczi János (2008): Ikonológia-ikonográfia mint a történeti pedagógia segédtudománya. In: Pukánszky Béla (szerk.): A neveléstörténet-írás új útjai. Gondolat Kiadó, Budapest, 180-193.
  • Géczi János (2010): Sajtó, kép neveléstörténet. Iskolakultúra könyvek. Veszprém, Budapest.
  • Géczi János – Darvai Tibor (2010a): A Tanító c. folyóirat képeinek minőségi ikonográfiai vizsgálata. Elhangzott. VIII. Pedagógiai Értékelési konferencia. Szeged, 2010. április 17.
  • Géczi János – Darvai Tibor (2010b): A gyermek képe az 1960-1980-as évek magyar nevelésügyi szaksajtójában. Új Pedagógiai Szemle. 20. 3-4. sz. 201-238.
  • Gledura Lajos (1970): Továbbképzés és önképzés. (V. Nevelésügyi Kongresszus). A Tanító. 8. 5. sz. 9-10.
  • Kéri Katalin (2003): Gyermekkép Magyarországon az 1950-es évek első felében. In: Pukánszky Béla (szerk.): Két évszázad gyermekei. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest. 229-245.
  • Kéri Katalin (2009): Hervasztó jelen, virágzó jövő. Gyermekábrázolás a Nők Lapja címoldalain az 1950-es években. In: Szabolcs Éva (szerk.): Ifjúkorok, gyermekvilágok. II. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest. 111-166.
  • Kiss Gyula (1954): Együttes erővel. Köznevelés. 10. 17. sz. Az alsótagozati oktatás-nevelés kérdései. Melléklet. I.
  • Szalai Júlia (1985): Mire kell az óvoda és kinek? In: Koncz Katalin (szerk.): Nők és férfiak. Hiedelmek, tények. Kossuth Könyvkiadó, Budapest. 196-212.
  • Koncz Katalin (1987): Nők a munkaerőpiacon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
  • Lovász Imréné (1970): Építsünk jobban az óvoda munkájára! A Tanító. 1970. 8. 1. sz. 10-11.
  • Mikonya György (2006): Pedagógiai életképek az 1945 utáni magyar nevelés történetéből. In: Szabolcs Éva (szerk.) Pedagógia és politika a XX. század második felében Magyarországon. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest. 54-114.
  • Mitchell, W. J. T. (1997): Der Pictorial Turn, In: Kravagna, Ch. (szerk.): Privileg Blick. Kritik der visuellen Kultur [Kiváltságos tekintet. A vizuális kultúra kritikája], Berlin, 1997, 15-40. o.
  • Mietzner, Ulrike – Pilarczyk, Ulrike (2008): Bilder als Quellen in der erziehungshistorischen Forschung. In: Pukánszky Béla (szerk.): A neveléstörténet-írás új útjai. Gondolat Kiadó, Budapest. 194 - 213.
  • Petró András (1970): Az V. Nevelésügyi Kongresszus után. A Tanító. 8. 11. sz. 1-2.
  • Pilarczyk, Ulrike – Mietzner, Ulrike (2010): A képtudomány módszerei a neveléstudományi és társadalomtudományi kutatásban. Iskolakultúra. 9. 5-6. sz. Melléklet. 3-20.
  • Rehák Ferenc (1970): Kongresszusi beszámoló. A Tanító. 8. 10. sz. 1-3.
  • Schiffler, H. – Winkeler, R.(1991): Bilderwelten der Erziehung. Die Schule im Bild des 19. Jahrhunderts [A nevelés képvilágai. Az iskola a 19. század képében], Weinheim/München, 1991.
  • Tihanyi Andor (1963): Az oktatómunka tervezése és az új tanterv. A tanító munkája. 1. 1. sz. 6-8.
  • Speiser Márton (1963): Írás. A tanító munkája. 1. 1. sz. 11-12.
  • Statisztikai Évkönyv 1962. (1963). Statisztikai Kiadó Vállalat. Budapest.
  • Statisztikai Évkönyv 1970. (1971). Statisztikai Kiadó Vállalat. Budapest.
  • Szalai Júlia (1985): Mire kell az óvoda és kinek? In: Koncz Katalin (szerk.): Nők és férfiak. Hiedelmek, tények. Kossuth Könyvkiadó, Budapest. 196-212.
  • Wünsche, K. (1991): Das Wissen im Bild. Zur Ikonographie des Pädagogischen [A képben lévő tudás. A pedagógiai ikonográfiához], In: Zeitschrift für Pädagogik. 1991, 27. 273-290. o.
  • V. Nevelésügyi Kongresszus (1968): A Tanító. 6. 4. sz. 2.

  1. A periodika névváltozása az 1968. januári számban történt. Magában a lapban és a Pedagógiai Lexikonban (1979, 1997) nem történik utalás a folyóirat címének megváltozására.
  2. A periodika fényképei közül csak az embert (gyermek, felnőtt) ábrázoló képek lettek megvizsgálva. Pl. az üres iskolaudvart ábrázoló fényképek nem. Ez a „szűkítés” azt jelenti, hogy a folyóirat fényképeinek több mint 90%-a lett elemezve.
  3. Jelen táblázatban a következőképpen kerültek az életkorok kiszámításra. Különböző életkor/esetszám. Pl.: iskoláskorúak száma osztva esetszámmal. Ez 1960-ban: az iskoláskorúak száma = 54/0,82 = 65,9 Minden későbbi esetben is ez a módszer lett felhasználva.
  4. Lsd. Szalai Júlia (1985): Mire kell az óvoda és kinek? In: Koncz Katalin (szerk.): Nők és férfiak. Hiedelmek, tények. Kossuth Könyvkiadó, Budapest. 196-212.
  5. A következő tanári szimbólumok lettek megvizsgálva: tanári köpeny, pálca, osztálykönyv.

A dokumentum forrása:
Kéri Katalin (szerk.): Társadalmi nem és oktatás. Konferenciakötet,
PTE BTK „Oktatás és társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola, Pécs, 2011.

2010. november 20-án a PAB Székházban megrendezett konferencia
előadásainak szerkesztett, elektronikus változata.

A kötet szerkesztése lezárva: 2011. május 5-én.

ISBN 978-963-642-383-4

© A szerzők és a PTE BTK „Oktatás és társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola.
Minden jog fenntartva!

PTE BTK „Oktatás és társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola
H-7624 Pécs, Ifjúság u. 6. | Tel.: 06 (72) 501-500 / 4273