A múzeumlátogatás szorosan összefügg a kulturális tőkével, amely Bourdieu nevéhez fűződik, aki a következőképpen definiálta a tőkét: „...olyan erőforrások együttese, amelyek létrehozzák és fenntartják a társadalmi egyenlőtlenségek struktúráját. Ezek az erőforrások nemcsak gazdaságiak lehetnek, hanem társadalmiak és kulturálisak is.” (Bourdieu, 1986). Ha kulturális értelemben közelítjük meg a tőkét, akkor hozzákapcsolhatjuk a múzeumot, mert ahhoz, hogy valaki múzeumlátogatóvá váljon, szükséges rendelkeznie bizonyos mértékű kulturális tőkével.

      A tanulmány elején a dolgozat fogalmi tisztázása elengedhetetlenül fontos.

      Kultúra: „Az emberiség szellemi és fizikai tevékenysége által felhalmozott eszmei és materiális javak összessége.” (Lükő, 2003. 232. o.). Minden meghatározásban benne van, hogy az ember létezésének sajátos módja a kultúra, valamint a kultúra alapja a szimbólumalkotó képesség, a társadalomban való élés, a nem-biológiai teljesítmények összessége, így a továbbhagyományozás, felhalmozás, közvetítés, alkotásra való készség kialakítása.

      Pedagógia: A személyiség fejlődés tudománya. A nevelés elméletének és gyakorlatának jelölésére használt komplex fogalom.

      Környezet: A bennünket körülvevő világnak azon része, amelyben az ember él és tevékenységét kifejti. A környezetünk élő, élettelen és mesterséges alkotóelemeket tartalmaz. (Moser – Pálmai, 1999. 25. o.)

      Környezeti nevelés: „A környezeti nevelés egy folyamat, amelyben olyan világnemzedék nevelkedik fel, amely ismeri legtágabb környezetét is, törődik azzal, valamint annak problémájával. Tudással, készségekkel, attitűdökkel, motivációval és elkötelezettséggel rendelkezik, hogy egyénileg és közösségben dolgozzon a jelenlegi problémák megoldásain és az újabbak megőrzésén.” (McCrea, 1994.)

      Múzeum: A mai értelemben a múzeum a kulturális javak tudományosan rendszerezett gyűjteményéből álló intézményt jelent. Olyan intézményt, amely egyben a kulturális örökséghez tartozó javakat, a múlt és jelen megismerésének pótolhatatlan forrásait gyűjti, nyilvántartja, megőrzi, restaurálja, és a tudományos feldolgozás során közzé teszi. A múzeum egy kultúraközvetítő intézmény, egy olyan hely, ahol minden látogató másképp éli át ugyanazt a kiállítást.

      Múzeumpedagógia: Az iskolán/óvodán kívüli, azaz intézményeken kívüli ismeretszerzés, ismeretközvetítés sajátos, múzeumban megvalósuló formájával foglalkozó pedagógiai elmélet és gyakorlat. Közvetlen célja nem más, mint a múzeumi anyag sokoldalú és élményszerű megismertetése. Hosszabb távú célja a múzeumok által nyújtott kulturális ismeret és élmény igénylésére és ezáltal múzeumlátogatóvá nevelés. A múzeumpedagógia a neveléstudomány sajátos területe, mert egy intézményformához kötött, s közben más oktatási formákkal kerül kapcsolatba, ám elméleti vonatkozásai az adott múzeum gyűjtési köréhez illeszkednek.

      A múzeum a legösszetettebb közgyűjtemény, melyet kétarcú intézménynek is neveznek. A múzeumi tevékenység alapja a tudományos munka és az eredményeit közzé tevő kultúraközvetítő közművelődési tevékenység. Az elnevezés a görög museion szóból származik, amely a múzsák ligetét, szentélyét jelentette. „Általában a múzeumi gyűjtemények legfőbb értéke az idő, az elmúlt, a letisztultságot ígérő idő, a történeti távlat volt.” (Ébli, 2009. 14. o.). A múzeum egyre emberközpontúvá válik, fő témája az ember és a környezetének tárgyai között húzódó összetett viszony. A közgyűjteményi tevékenységet több szálon megváltoztatja az antropologizált múzeum. A kultúra e változások tekintetében egyre inkább, mint gyűjtőfogalom jelenik meg, míg tágabb értelemben a civilizációs magatartási rutinokat öleli fel. Bourdieu szerint, ha a gyermekek kulturált családból jönnek, ahol szeretnek olvasni és az olvasás egyben értékké is válik, akkor ők nagy előnyben vannak az irodalom, a művészet, valamint a humán tárgyak területén. Ebből következtethetünk arra, ha a gyermekek a családjukkal sokat járnak múzeumba, akkor olyan kulturális tőkét halmoznak fel, amelyet a jövő generációi számára is átörökíthetnek és így biztosan múzeumlátogatókká válnak. „Magyarországon a múzeumügy több mint 200 éves múltra tekint vissza.” (Vásárhelyi, 2009. 6. o.).

      Kivételes sajátossága életünknek, a felgyorsult eseményáradat. A múzeumi funkciók is folyamatosan változnak, hiszen míg a XVIII. században a fő szerepet a múzeumok a kincsek és a ritkaságok felhalmozásának, illetve az emocionális élmények szerzésének szentelték, addig a XXI. században már a fő funkciók között megjelenik az oktatás, a szórakoztatás és a múzeumi nyelvtanulás is. Egyre népszerűbbek a múzeumokban a képzések, melyek a társadalom számára nélkülözhetetlen. A múzeumok, akik vállalják az innovatív jellegű működést, adekvát múzeumpedagógiai – múzeumandragógiai – múzeumgerontagógiai programokat készítenek, amely a múzeumi megújulás egyik lehetséges formája is. A múzeumi paradigmaváltás lényege pedig, hogy múzeumaink aktívabb szerepet töltsenek be az emberek, a múzeumi közönség, a társadalom szabadművelődésében, közösségfejlesztésében, kielégítve a dinamikus ütemben fokozódó önálló tanulási – közösségi igényeket és szükségleteket, amely egyidejűleg jelenti a személyiségfejlesztést, személyiségformálást. Szükséges fokozni a múzeumok tudás- és nevelésközpontú szerepkörét, a belső képzések, továbbképzések, átképzések mellett rendszerszerűen kell kapcsolódnunk a formális – non-formális – informális oktatás és nevelés feladataihoz, és ahhoz a múzeumi gyakorlathoz, amely a felnőttek, idősek számára is visszatanítja a magyar hagyományokat, az erkölcsös élet értékeit annak céljából, hogy az európai és a globális térben megmaradjon a magyar nyelvű kultúra. Az általános iskolás korosztály tudásanyagának, információszerzésének lényeges hányadát a tanulók, a fiatalok iskolán kívüli keretek között sajátítják el: múzeumokban, könyvtárakban, levéltárakban, művészeti műhelyekben, médiában. A múzeumok predesztináltak az új utak keresésében, kaput nyitnak a válságból kitörni akaró egyének, közösségek, a társadalom számára, mert hiteles intézménynek, társadalmi – közösségi térnek tekintik Magyarországon, Európában, a Világban a múzeumokat. Bár a vallás, a teológiai filozófia markánsan bírálja a kultúra képződményeit, a mesterségesen épített emberi világot, de a múzeumokat és intézményeiket a teológiai gondolkodás irányából is kevesebb kritika éri. Az egyházak elvitathatatlan művelődéstörténeti szerepet töltöttek be a történelem során, és abban az állami fenntartású múzeumokkal is közös szellemiségük egy-egy szála, hogy alapvetően hisznek a nevelés fontosságában. A liberális filozófia az erkölcsi nevelésbe fektetett energiák eredményességét vitatja, inkább az intézmények, társadalom fölött álló jogrendet hangsúlyozza.

      A magyar múzeumpedagógia az utóbbi harminc évben kétszer lépte át azt a küszöböt, amely a megsemmisülést a továbbfejlődéstől elválasztja. A hetvenes évek elején ugrásszerűen emelkedett a múzeumok közönségkapcsolatokra fordítható büdzséje. Ebben az időben számos múzeumpedagógiai műhely jött létre. Autóbuszok szállították a gyermekcsoportokat óvodai és iskolai időben és a gyermekek százai jártak a főváros és néhány nagyobb vidéki város múzeumainak óvodaidőn/iskolaidőn kívüli foglalkozásaira. Az államszocializmus hervadásával, pénz és energiák fogytán és a múzeumok válsága következtében csak 1990-ben éledt újjá a múzeumpedagógia egy sokkal nehezebb helyzetben lévő kulturális közegben. Megindult a magyarországi múzeumpedagógiai képzés. Az 1990-ben megújuló múzeumok közönség centrikussá, kiállításorientálttá váltak. A múzeumpedagógia olyan területe a múzeumi és óvodai/iskolai életnek, melyben két szakterület talál egymásra (oktatás-nevelés, illetve muzeológia), hatja át egymás tevékenységi köreit. Az ebben résztvevő munkatársak egyszerre pedagógusként és kultúraközvetítőként alkotják meg a jövendő nyílt tanítási centrumok bázisait. Óvodát/iskolát a múzeumban és múzeumot az óvodában/iskolában. „A múzeumpedagógia foglakozik a kiállított tárgyakon keresztül kifejtett nevelési-oktatási tevékenység formáival, hiszen ez a terület a pedagógiai eszközrendszer mozgósításával, kiscsoportos keretben, a múzeumi bázison, meghatározott témában végzett tevékenység.” (Foghtűy – Szepesházyné, 2006. 254.o.). A múzeumpedagógia két részre bontható, beszélhetünk óvodai és iskolai múzeumpedagógiáról is.

      A múzeumoknak figyelembe kell venni, hogy kiállításuk felhasználható legyen az oktató-nevelő munkában. Ahhoz, hogy a múzeumok hatékonyan tudják segíteni az iskolák oktató-nevelő munkáját, ismerniük kell az egyes iskolatípusok tantervét, mert csak így tudják megvalósítani az együttműködés feltételeit. Ki kell találnia a pedagógusnak, hogy a múzeumban egyéni, csoportos, frontális, differenciált munkaformát használ, vagy ezek ötvözetét. A tanár a múzeumban a tárgyakból bontja ki a szükséges ismereteket, tehát a tanulók megfigyelésénél, tevékenységénél középpontjában mindig a múzeumi tárgynak kell állnia. Ahhoz, hogy a tanárok tanmenetbe beépített múzeumi órát tarthassanak, a múzeumnak a maga szakterületének megfelelően minél több módszertani segédanyagot kell készítenie a pedagógus bevonásával együtt. (Bollókné, 1981).

      A dolgozatban a kutatásom többrétegű. Többek közt arra is kerestem is választ, hogy vajon a magyarországi Természettudományi Múzeumokban, a múzeumpedagógus szakmában, többségben nők dolgoznak-e vagy sem; vizsgáltam, hogy a környezeti nevelés az állandó vagy az időszaki kiállítások tartalmában jelenik-e meg; illetve, hogy a múzeumpedagógiai/múzeumandragógiai tevékenységekben a környezetvédelemmel foglalkoznak-e.

A kutatást két intézményben folytattam le. Magyarországon összesen 28 Természettudományi Múzeum található, melyek többsége csak osztály szinten működik. Ez azt jelenti, hogy egy adott múzeum alatt különböző típusú múzeumi osztályok működnek. A huszonnyolc múzeumból összesen két önálló Természettudományi Múzeum működik Magyarországon az egyik a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum, a másik pedig a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum. (1 ábra). A kutatásom alapját ezek az intézmények alkotják, amelyekben a múzeumvezetőkkel készítettem mélyinterjúkat általam összeállított kérdések alapján és így kutattam a nők többségének jelenlétét a múzeumokban. Megfigyelés módszerével illetve mélyinterjúk során vizsgáltam a múzeumpedagógiai/múzeumandragógiai tevékenységében a környezetvédelmi jelleget, illetve a kiállítások környezeti nevelési megjelenését.

1. ábra – Magyarország természettudományi gyűjteményei, kiállításai (Kecskeméti Tibor nyomán)

Nyitva tartás:

• Magyar Természettudományi Múzeum: Szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap, hétfő: 10.00 – 18.00-ig. Kedd: szünnap.
• Bakonyi Természettudományi Múzeum: Kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap: 9:00-17:00-ig. Hétfő: szünnap.

Fenntartó:

• Magyar Természettudományi Múzeum: Állami fenntartású.
• Bakonyi Természettudományi Múzeum: Megyei Önkormányzat által fenntartott.

Múzeum típusa:

• Magyar Természettudományi Múzeum: országos múzeum.
• Bakonyi Természettudományi Múzeum: országos gyűjtőkörű múzeum.

Foglalkoztatottak létszáma:

Magyar Természettudományi Múzeum: 201 fő/ 2009.
• Bakonyi Természettudományi Múzeum: 18 fő/2009.

• Magyar Természettudományi Múzeum: állandó kiállításokra: teljes áru: 500.-, kedvezményes áru: 250.-. Időszaki kiállításokra különböző a belépőjegy ára, mely a honlapon olvasható:
  (http://www.nhmus.hu/modules.php?name=Kozmuvelodes&op=belepodijak).
• Bakonyi Természettudományi Múzeum: állandó és időszaki kiállítás egyaránt megtekinthető a jeggyel: teljes áru: 500.-, kedvezményes áru: 250.-.

Állandó kiállítások:

• Magyar Természettudományi Múzeum: A korallzátony csodálatos élővilága, Barázdás bálna csontváza, Aki a világot szereti (1. kép), Időösvény, Nem hervadó virágoskert, Égből, vízből, föld alá – Kőzettár, Afrikai dioráma élő tóban (2. kép).

• Bakonyi Természettudományi Múzeum: A Bakony gombái, A Bakony kisemlősei, A Bakony növény – és rovarvilága, A Bakony természeti képe, A természet ékszerei – a Kárpát-medence ásványai, Denevérek a Bakonyban (3. kép), Jégkorszaki óriások a Bakonyban (4. kép), Szemere László emlékkiállítás, Dr. Batívai – Süle János trófeái (5. kép).

3. kép: Denevérek a Bakonyban.
(A szerző felvétele 2010.11.14.)

4. kép: Jégkorszaki óriások a Bakonyban. (A szerző felvétele 2010.11.14.)

5. kép: Dr. Batívai – Süle János trófeái. (A szerző felvétele 2010.11.14.)

Időszaki kiállítások:

• Magyar Természettudományi Múzeum: Ész – leletek – Természetrajz a XIX. században, Hatlábúak birodalma, Tajvani énekes rovarok interaktív rovarkiállítás (6. kép), Van új a föld alatt – A Kárpát-övezetben felfedezett ásványok (7. kép), Fotókiállítás 2010.

6. kép: Tajvani énekes rovarok interaktív rovarkiállítás. (A szerző felvétele 2010.06.28.)

7. kép: Van új a föld alatt – A Kárpát övezetben felfedezett. (A szerző felvétele 2010.06.28.)

• Bakonyi Természettudományi Múzeum: Sarokgaléria – „Tollas kosztos” (8. kép).

8. kép: Sarokgaléria – „Tollas kosztos”.
(A szerző felvétele 2010.11.14.)

Kiemelkedő attrakciók:

• Magyar Természettudományi Múzeum: Közel 100 program fut egy évben. Például: Múzeumok éjszakája, Majális, Múzeumok őszi fesztiválja.
• Bakonyi Természettudományi Múzeum: Közel 100 program van egy évben. Például: Múzeumok éjszakája, Majális, Múzeumok őszi fesztiválja.

Múzeumpedagógiai foglalkozások száma:

• Magyar Természettudományi Múzeum: 750 db / 2009.
• Bakonyi Természettudományi Múzeum: 60 db /2009.

Múzeumpedagógiai foglalkozásokon résztvevők száma:

• Magyar Természettudományi Múzeum: 10.800 fő / 2009.
• Bakonyi Természettudományi Múzeum: 1410 fő/ 2009.

Tárlatvezetési díjak:

• Magyar Természettudományi Múzeum: magyar nyelven: 5000.- / csoport, angol nyelven: 10.000.- / csoport. (20 fő/ csoport).
• Bakonyi Természettudományi Múzeum: 3000.- / csoport (25-30 fő/csoport).

Könyvtár:

• Magyar Természettudományi Múzeum: A múzeumi szakkönyvtár fő feladata a természettudományos kutatás és az egyetemi oktatás támogatása a szakirodalmi információ biztosításával. A természettudományokon belül a növénytan, állattan, ásványtan, őslénytan és az embertan szakirodalmát gyűjti. Állománya kb. 300.000 kötet, nagyobbik része folyóirat, a kurrens folyóiratok száma 1720. Nyitva tartás: hétfőtől csütörtökig: 9.00-től 16.00-ig, pénteken: 9-14-ig, ebédszünet: 12.00-től 13.00-ig.
• Bakonyi Természettudományi Múzeum: A könyvtár fő feladata megegyezik a Magyar Természettudományi Múzeum könyvtáréval azaz, feladat a természettudományos kutatás és az egyetemi oktatás támogatása a szakirodalmi információ biztosításával. A könyvtár gyűjtőköre a következő: természetföldrajz, földtudományok, geológia, botanika, zoológia, környezetvédelem, természetvédelem. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig: 9.00-től 17-00-ig.

Megközelítésük:

• Természettudományi Múzeum: Metróval: M3 Klinikák vagy Nagyárad tér állomás, melytől 200 méterre van gyalog; autóval: 1083 Budapest, Ludovika tér 6., parkoló rendelkezésre áll a múzeumnál.
• Bakonyi Természettudományi Múzeum: Autóval: 8420 Zirc, Rákóczi tér 1., 3-5. Parkoló nincsen a múzeumi látogatók részére, de a múzeum épülete előtt ingyenes a megállás.

1. Vajon a Magyar-, és a Bakonyi Természettudományi Múzeumokban, a múzeumpedagógus szakmában nők dolgoznak többségben?

Múzeumpedagógusok nemek szerinti megoszlása a következő a két múzeumban:

• A Magyar Természettudományi Múzeum: 201 főből 3 fő múzeumpedagógusként dolgozik, mindegyik múzeumi dolgozó nő.
• A Bakonyi Természettudományi Múzeum: 18 főből 7 fő dolgozik múzeumpedagógiai alkalmazottként, közülük 4 fő nő és 3 fő férfi.

Elmondható, hogy a két vizsgált intézményben a múzeumpedagógiai munkakört betöltők esetében a nemek szerinti megosztás tekintetében többségben nők dolgoznak. Mi lehet ennek az oka? A végzettségek megismerése után kiderült számomra, hogy a múzeumpedagógusok felsőfokú végzettsége mindkét intézményben a tanári diploma. A pedagógus szakma nagyon elnőiesedett az utóbbi évek során, ebből következik, hogy a múzeumokban is tanári diplomával többségében női alkalmazottak lehetnek. Mélyinterjúkból kiderült, hogy a múzeumok várnának több férfi munkaerőt a múzeumpedagógia terén, és nagyszerűnek tartanák a múzeumvezetők, ha a tanári pálya nemcsak a nőket, hanem a férfiakat is vonzaná.

2. Vajon a környezeti nevelés az állandó vagy az időszaki kiállításokban jelenik meg többnyire?

Magyar Természettudományi Múzeum:

• A kutatás során egyértelműen megállapítható, hogy a környezeti nevelés a múzeum tekintetében inkább az időszaki kiállítások során jelenik meg jobban. Az állandó kiállításokban a természetvédelem, ami előtérbe kerül. Általában az állandó kiállítások foglalkoznak azzal, hogy a közönség megismerje az élővilágot. Ezzel szemben az időszaki kiállítások során próbálják bemutatni azt, hogy az ember mennyit tud ártani a természetnek (9. kép, 10. kép).

9. kép: Fotókiállítás 2010. (A szerző felvétele 2010.11.05.)

10. kép: Környezetszennyezés. (A szerző felvétele 2010.06.28.)

Bakonyi Természettudományi Múzeum:

• Zirc esetében is az időszaki kiállítások keretein belül találkozhatunk a környezeti neveléssel, de a legnagyobb mértékben a múzeumpedagógiai/múzeumandragógiai foglalkozásokon. Állandó kiállításain a Magyar Természettudományi Múzeumhoz hasonlóan a természetvédelemmel foglalkozó kérdések kerülnek előtérbe (11. kép)

11. kép: A természet ékszerei – A Kárpát-medence ásványai (állandó kiállítás).
(A szerző felvétele 2010.11.14.)

3. A környezetvédelem megjelenik a múzeumpedagógiai/múzeumandragógiai tevékenységekben?

• Magyar Természettudományi Múzeum: Holler Judit a Magyar Természettudományi Múzeum Közönségkapcsolati Osztály Vezetője a Magyar Természettudományi Múzeum Főigazgatója megbízása alapján, a mélyinterjú során elmondta, hogy tapasztalata szerint szükség van környezeti nevelési múzeumpedagógiai/múzeumandragógiai foglalkozásokra. A kiállításaikat inkább a kisgyerekes családok látogatják, de minden évben van 1-2 olyan kiállítás is, amely más közönségréteget – a fiatal felnőtteket, felnőtteket – hív be a múzeumi térbe. Ezek a kiállítások például a fotókiállítások, amelyek sok olyan momentumot jelenítenek meg, ami igazából az ember és a természet viszonyát hivatott szimbolizálni. Környezeti nevelésű múzeumpedagógiai foglalkozásokat egy hónapban 20-szor több alkalommal szerveznek, de ez igazából bejelentkezéses alapon működik, ha foglalkozásokról van szó. Ezen kívül vannak havonta, kéthavonta – attól függően, hogy az év mely időszakát nézzük – olyan foglalkozások, melyek nem repertoárba illeszkednek, tehát nem a meghirdetett múzeumpedagógiai órák, hanem egyéb – például a hatlábúakkal foglalkozó – rendhagyó és nyitott programok. Azonban a környezeti nevelés mindegyik foglalkozáson megjelenik valamilyen kontextusban. Múzeumandragógiai vonatkozásban egy hónapban 5-10 alkalommal szerveznek környezeti nevelésű foglalkozást, de ha idesoroljuk a tárlatvezetéseket is, akkor 20-nál több alkalommal beszélhetünk ilyen típusú foglalkozásokról. Itt felsorolható a családi programok, melyek mindig mindenki számára nyitottak, és vannak a rendhagyó programok, mint a múzeumok éjszakája, amelyek inkább a felnőtt közönséget célozzák meg. Ezen kívül évente 2-szer szerveznek, olyan tudományos forgatagot, ahol szakemberek jelennek meg és ők mutatják be az adott évben felszínre hozott zajló kutatásokat, például 2009-ben Darwin Év, 2010-ben a Biodiverzitás Nemzetközi Éve volt, tehát ezen témák köré szervezték a tudományos forgatagot az adott években. Múzeumpedagógusok elmondása szerint környezeti nevelési múzeumpedagógiai/múzeumandragógiai foglalkozásokra csak a területen tájékozott pedagógusok részéről van igény, sajnos különben nem tapasztalanak érdeklődést. Jövőről, úgy nyilatkoztak, hogy nagyobb igényt várnak a közönség részéről, hasonló világszínvonalú kiállításokat szeretnének szervezni, személyi létszámbővítést várnak, de mindenképpen pozitív változást remélnek.
• Bakonyi Természettudományi Múzeum: Kasper Ágota a Bakonyi Természettudományi Múzeum Főigazgatója a mélyinterjú során elmondta, a múzeumi témák közül a természettudomány „mostohagyerek”, bár helyileg a médiában szerepelnek, de országos szinten nem tudnak versenybe lépni. Tapasztalata szerint a környezeti nevelési témák iránt nem nagy az érdeklődés. Környezeti nevelésű múzeumpedagógiai/múzeumandragógiai foglalkozásokat, amint igény mutatkozik rá, rögtön megszervezik. Például nincsen kézbevehető kiállításuk, de amikor bejelentkezett hozzájuk egy látássérült iskola 130 gyermeke, akkor a mamutfogtól kezdve az óriás fenyőtobozig mindent kitettek, hogy a gyermekek megfoghassák azokat, és így biztosítsák számukra az élményt és varázsoljanak egy kézbevehető kiállítást a számukra a múzeumban. A Főigazgató szerint mindent meg lehet csinálni, csak akarni kell. A Főigazgató helyettes Dr. Galambos István szerint visszajelzés a közönségtől számukra, hogy visszajárnak hozzájuk. A főigazgató helyettes a statisztikákra támaszkodva elmondta, hogy múzeumpedagógiai foglalkozásokat 5-10 alkalommal, múzeumandragógiai foglalkozásokat pedig általában havonta 1 alkalommal szerveznek, de ha a tárlatvezetéseket is ide soroljuk, akkor 20-nál több alkalmat lehet megemlíteni. A múzeumpedagógusok szerint van igény a környezeti nevelési múzeumpedagógiai/múzeumandragógiai foglalkozásokra. A jövőről sajnos nem túl optimisták a múzeumi dolgozók, hiszen mindenki több feladatot lát el, nem csak a pedagógiával foglalkoznak, hanem preparálnak vagy éppen tárlatot, kiállítást vezetnek. Örülnének, ha több ember tudna dolgozni náluk, és így mindenkinek csak a főfeladatát kellene végeznie, de ehhez a fenntartónak kellene segítenie, státuszokat adnia és anyagilag is támogatnia a múzeumot.

A tanulmányomat egy idézettel zárnám:

• Bollókné Várhelyi Katalin (1981): Tanórák a múzeumban In: Múzeumpedagógiai segédkönyv, Eőry Márta (szerk.): Múzeumpedagógiai segédkönyv, Budapest 31-40.o.
• Bourdieu, P. (1986): The forms of capital. In: J. C. Richardson (ed.): Handbook of theory and research for the sociology of education, Greenwood Press, New York.
• Foghtűy Krisztina – Szepesházyné Kurimay Ágnes (2006): Múzeumpedagógiai Tanulmányok II. Gondolat Kiadó, Budapest
• Juhász Ferenc (1970): A múzeumok szerelme. In: Vázlat a mindenségről. Budapest
• Loizos Symeou (2007): British Journal of Sociology of Education Vol. 28, No. 4, July, pp. 473-487.
• Lükő István (2003): Környezetpedagógia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
• Ébli Gábor (2009): Az antropologizált múzeum Typotex kiadó, Budapest
• McCrea, Edward J.(1994): A környezeti nevelés fogalma. Michigen
• Moser Miklós – Pálmai György (1999): A környezetvédelem alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
• Vásárhelyi Tamás szerk. (2009): Múzeum és iskola 2009. Múzeumok a közoktatás szolgálatában. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Múzeumi Oktatási és Képzési Központ Szentendre
• Vásárhelyi Tamás (1993): A múzeumpedagógia lehetőségei a Magyar Természettudományi Múzeumban. Új Pedagógiai Szemle 10. szám, 71-77.o.

• Múzeumpedagógia http://www.kislexikon.hu/muzeumpedagogia.htlm (Letöltés: 2010.02.02.)
• Varga Attila (2004): A környezeti nevelés pedagógiai, pszichológiai alapjai. PhD-disszertáció. ELTE BTK Neveléstudományi Doktori Iskola.
  http://www.okoiskola.hu/hirlevel/news_upload/publikaciok_2edb.vargaattiladissz.zip (Letöltés: 2009.06.20.)