
CÍMLAP
Magdalena Hodonyi
Fehér táblára fekete krétával írunk
ELŐSZÓ
Kedves Olvasó! Vidám valaki lehetett Nostradamus, aki amikor rájött az
emberiség gyengéjére, megpróbálta kiaknázni. Először a horoszkópok
felállításával, ami bizony nem mindig sikerült. Később a centúriák
jóslatával úgy, hogy egyszerűen kimásolta a Biblia és a különböző vallási
iratok sorait. Azt utána megfűszerezte nemcsak ideje, hanem fantáziájának
neveivel, mert ezzel kódolta az inkvizíció félelme miatt.
Ezért nem tudom megérteni a Biblia-, és a Nostradamus-kutatókat, akik fél
életüket rááldozzák, miért nem az alapján próbálják megfejteni, hogy minden
előrelátó először a saját idejében tud gondolkodni, és csak másodszorra
az elmúlt dolgokban. És a kettő összevonásával tudják a jövő esetleges
megvalósulásait előre vetíteni. Ezen kívül függetlenül az időtől, ha a
különböző figyelmeztetéseket nevek nélkül olvassuk el, akkor előtárul,
hogy mind ugyanazt vetíti előre.
Ma már azt is tudja mindenki, hogy a jövőt nem lehet előre megjósolni, mert
rendkívül sok nem várt eseménytől függ. Esetleg csak a megtörtént dolgok
következményeire lehet tippelni. Ha beválik, akkor jóslatnak vesszük, hogy
ugye, ezt előre megmondtam. Ha nem, elsiklunk felette. Egyet azonban nem
szabad elfelejteni, hogy a Próféták, és Nostradamus is, nem jósok voltak,
hanem előrelátók. Az évszázadok folyamán nagyon kevés emberi értelem
nyílhatott meg a jövő fejlődésének elképzelhetetlen megvalósulásai felé.
Nostradamus nemcsak közéjük tartozik, hanem ő a királyok királya
próféciáival.
De, mert az előrelátások nem egy behatárolt időre szólnak, ezért
megpróbálom Nostradamus próféciáit időnk problémáira leszűkíteni. És csak
akkor nyúlok át a jövőbe, illetve vissza a múltba, ha elengedhetetlenül
szükséges. Éppen úgy, ahogyan majd a jövő generációi is, idejük
problémájára fogják leszűkíteni.
[...]