A korai- és a közép- időszaki Árpád-házi pénzek éremképeinek közvetlenül, szabad szemmel (nagyítóval) történő makroszkópos vizsgálata eredményeként (súly, minőség, stílus, stb. mellett) meghatározták az egyes fajokat, típusokat. Ez a primer éremkép információ alapján történt. Megállapították az éremképi ábrázolásokat, a köriratok, feliratok betűit, a hasonlóságokat és eltéréseket. A közlésekben sok ellentmondás, hiányosság, tévedés, helytelen értelmezés tettenérhető. Ezek a hibák a hamis logikai alap felállításából, vagy tárgyi alap hiányából, továbbá a valóságos mélyrétegű törvényszerűségek összefüggéseinek nem felismeréséből fakadtak.

Rövid úton belátható, hogy egy picinyke pénzecske közvetlen szemmel történő - még oly kitartó és alapos - vizsgálata nem biztosítja az éremképet alkotó elemek, formák közötti mélyebb törvényszerűségek, összefüggések fellelését (így a szerkesztett secunder éremképváz = biztonsági zár felismerését); hiszen a szemlélődés nem alkalmas egzakt geometriai korrelatiók pontos mértékek szerinti megállapítására, megítélésére. Csupán felfedi és rögzíti a mindenki által felismerhető köröket; az ezeket negyedelő kereszteket; a körcikkeket; a betűk egyenes-fordított-fektetett állását; az ívnegyedenkénti betűosztást; a betűk alakját, formáját; az ábrázolt formákat (primer) - de az ezek közötti mély összefüggéseket (secunder) nem tárja fel.

Mikroszkópos vizsgálattal az éremképi elemek piciny-finom részletei előtűnnek. Ezen mikro-formáknak nagy fontosságuk van a szemmel is látható éremképi ábrák keletkezésének, kialakulásának, anyagi-formai mibenlétének jobb megismerésében és megértésében. Azonban, minél kisebb egység minél nagyobb nagyítás melletti vizsgálatát végezzük; egyúttal az éremképet adó többi alakzattól egyre jobban eltávolodunk, elszigetelődünk; így az egymás közötti viszonyok, törvényszerűségek felismerésétől is a nagyítás arányában eltávolodunk.

A mikroformák vizsgálata mindezekkel együtt is elengedhetetlen. Eredményeit szintetizálni, beépíteni szükséges a más módszerrel feltárt ismeretekbe. Az egyes analízisek szintézise visz el új ismeretek, összefüggések területére (tercier információ). Itt új módszer, eljárás jelentkezik, mely egyesíti a szemmel történő vizsgálatot, a mikroszkópos elemzést és az éremképi elemi formák közötti metrikus törvényszerűségek összefüggéseit. Új minőséget kapunk. Mindezekhez társul a pénzecske éremképéről különböző fényhatások és nagyítások mellett készített fotók geometrikus analízise, mely a poncolásos technológia során az anyagban keletkezett elváltozások objektív alapjaira épül.

Bizonyos fokú metallográfiai ismeretekkel kell rendelkezni ahhoz, hogy a szövetszerkezeti tulajdonságokat és a kristályszerkezeti állapotokat megértsük és következtetéseket levonhassunk. A fémek, ötvözetek szerkezetével, tulajdonságaival, a felhasználásuk során lejátszódó folyamatokkal és azok plasztikai megjelenésével, felismerésével minimális gyakorlati szinten tisztában kell lennünk. (A fémek kristályos szerkezetűek és atomjaik szabályos mértani idomok szerint helyezkednek el. A kristályrészecskéknek, melyek 8 ill. 12 atomból állnak, térrács a neve. A kristályok, kristályrendszerek és a szabálytalan szemcsék: a krisztallitok a fémanyag alkotói).

Alapvető törvényszerűség, hogy a kalapácsütések hatására a ponctű munkaéle a készülő verőtő fémanyagának részecskéi, szövetszerkezete közé hatolva (1) krisztallitokat tömöríti (2) a kristályrendszereket határoló lapokat roncsolja; (3) a ponc munkaélének oldallapjai pedig szétfeszítik egymástól az anyagrészecskéket; (4) másrészt pedig felduzzasztják a szövetelemeket. (Részletesen lásd tanulmányom a Poncolásról.) Mindezek tudtával felismerjük a plasztikai megjelenésben a lejátszódott technológiai folyamatokat (autó alváz - motorszám átütésének vizsgálata). Ez praktikusan azt jelenti, hogy ha a fémbe pl. vékony, hegyes munkaélű poncot egységnyi mélyen beütünk és utána ugyanerre vastagabb és pl. tompa félgömbben (-dúcban, -ékben, stb.) végződő munkaélű poncot azonos erővel ugyanúgy egységnyi mélyen ráütünk, akkor ez az utóbbi behatolás az előzőleg keletkezett elváltozást nem teljesen szünteti meg, - roncsolja el; hanem (bár jórészt roncsolja az előző elváltozást) annak tömörített (így keményebb) csúcsi részét mintegy maga előtt tolja, és így az az újabb forma alapján tovább él. Pénzveréskor a félgömb kupolája tetején kis kiemelkedés marad: a fotókon gyakran felismerhető. (1. kép)

A módszer lehetővé teszi, hogy:

1. Az éremképet jól látható nagyításban és jól értelmezhetően a kép egészére kiterjedően szemlélhetjük.

2. A piciny részletek - a nagyítás arányában észlelhetően - is jól előtűnnek (ezek a pénzecskén szabad szemmel nem láthatók).

3. A részek és az egész kölcsönös viszonyai nyugodtan, újra és újra, megismételhető, kísérletező módon mérhetőek, összevethetőek, vizsgálhatóak.

4. Körzővel, vonalzóval mérhetővé, rajzolhatóvá válnak az alapvető törvényszerűségek; melyeket így láthatóvá téve lehetőséget nyerünk az egyébként fel nem fogható, nem megérthető összefüggések megjelenítésére. A nagyítás növelése arányában csökken a mérési hibalehetőség.

5. Az éremkép-fotón elvégzett geometriai szerkesztési rajzok külön, önmagukban megjelenítve; alapot adnak további rendszerezésükre (subtípusok), továbbá utánveretek, hamisítványok felismerésére; külföldi leletekben egyes pénzeknek a már eddig is azonosítottal való összevetésére, stb.

6. Indukálja további módszerek, eljárások kialakítását, a fejlődést.

A poncolt verőtővel vert pénz éremlapja feltünteti:

A/a: A verőtő elváltozásaiként a pénz alaplapján láthatók a verőtő-munkafelületének meg munkálási - előkészítési nyomai, így: a reszelő behatásaként kialakuló párhuzamos lefutású, csíkozású finom karcolásos barázdák. Ezeket el kell különíteni a

A/b: Az érme alaplemezén, de sokszor a képi elemekre is átterjedően a verőtőlap sérülése, repedése, törése, torzulása megjelenik (Dbg. 1706/a)

A/c: A pénzecske alaplemezén feltünteti a verőtőlapon végzett geometriai szerkesztés és kijelölés karcait, beszúrásait, kijelöléseit.

A/d: A verőtő poncolásakor keletkező felduzzadásokba, mint puha párnába, az egyes formák határvonalaival párhuzamos, árokszerű bemélyedéssel besüllyedő elemek. A párnaszerű lapkaduzzanatba süllyedő formák még akkor is azonosíthatók, ha az árkokat okozó éles felduzzadásokat a verőtőről lecsiszolták és így azok eltűntek.

B: A lapkalemez elváltozásait is tükrözi a pénz alaplemeze: így pl. ha a lapkalemez előkészítése során a kalapácsos lapítás-simítás beütéseinek eredményeként az néhol túlzottan vékonyra alakul; akkor veréskor ott vagy hiányzik, vagy elmosódott az éremkép-rajz. (Dbg. 1706/a)

C: Mind a verőtőtől, mind a lapkától függetlenül megjelenő elváltozások:

A CNH.I.1. subtípusokról

Az éremképről készült fotókon a felismert piciny formák alapján indulva megszerkeszthető a pénz geometriai váza. A CNH. I. 1. változó egyedeinél a geometriai szerkesztések különbözőségei adják az eltérő subtípusokat.

• 0 ennél is A-ból és H-ból AH-val húzott körívmetszéspontokon M,M₁-en át meghúzott d egyenes által a egyenesen kimetszett pont. Ez a d egyenes végig halad V (u) betű szárán!

• R = H-ból húzott SX sugarú körívet fent A-ból húzott AH sugarú körív K pontban metszi, lent pedig az A-ból húzott AH sugarú körív K₁ pontban metszi, és 0-ból felvéve K, K₁ távolságot, kapjuk a külső kör sugarát, meghúzzuk a kört.

• f tengely: H-ból AH-val húzott körív fent metszi 1 pontban az S-ből SX-el húzott kört, lent a B-ből AH-val metszem 2. pontban az A-ból SX-el húzott kört. Ez N betű csúcsa.

V.1.

Az 1 és 2-őn át húzott egyenes az f tengely

Ez az f a-t O₁ pontban keresztezi, mely pontot A-ból-vel is ki lehet metszeni

- r: Ahol d metszi

fent: az S-ből SX-el húzott kört: ott van 3. pont és

lent: az X-ből SX-el húzott kört: ott van 4. pont. O-ból felvéve: O₃ = O₄ = r

- v tengely: Az A-ból és H-ból AH-val szerkesztett M₁ pontból a H-ból SX-el húzott kör ívet metszem balra 5. pontban CK₁ = BK-val; de a 6. pontot 1-ből és 2-ből AH-val balra metszem. Az 5 és 6 és O₁ pontokon át meghúzott egyenes a v tengely.

A szerkesztési (poncolási) sorrend:

1. O középpont

2. R külső kör sugara

3. f tengely

4. r belső kör sugara

5. v. tengely

• Fejlődés az alaptípushoz képest, de még:

• O = A-ból -vel a egyenesen kimetszem (az alaptípusú szerkesztésmóddal)

• R = H-ból AH-val húzott körívet

fent X-ből SX-el K-ban metszem, lent S-ből SX-el K₁-ben metszem

R = OK = OK₁ és O-ból meghúzom a külső kört: ez átmegy a karcolási maradványokon:

• f (függőleges tengely) = Az S-ből SX-el húzott kört

fent H-ból AH-val 1-ben metszem

lent - vagy a és d keresztezési pontjából AH-val 2.-ben metszem (ez N betű csúcsa)

vagy Q-ból OK = OK₁-el 2-őt metszem

és ezután 1, 2, O-n át meghúzom f-et.

• r = Az A-ból és H-ból AH-val húzott körök metszéspontjain: 3 és 4-en át meghúzott d egyenesen a 3 és 4 pontok közötti távolságot negyedelem (AH-val), így kapott e, g egyeneseket meghúzva az f tengelyt fent g 5 pontban; lent e 6 pontban metszi. O-ból mérve O5=O6= r.

• v (tengely) = Ahol e metszi b-t balra - ott van Z pont. Ez a Z ugyanaz, mint S-ből SX-el H-ból AH-val húzott körök felső metszéspontjából, azaz 1-ből AH-val a H-ból AH-val húzott körön tett metszéspont! A Z és O pontokon át húzott egyenes a v tengely! Ez f-el 85°; 95^ô szöget zár.

• Az A-ból és H-ból AH-val húzott körök d-én lent 2-ben metszik egymást, ez benne van a V(U) betű szárában, de a d nem megy végig a betűszáron.

V.2.

Kiteljesedik a szabályos háromszög magasságméretével szerkesztett középpont meghatározás:

féloldallal a-n kimetszett pont-kijelölés már nem szerepel a szerkesztésben. Így tehát az alaptípusétól eltérő, teljesen új szerkesztésmód válik uralkodóvá!

• O = A-ból és H-ból AH-val szerkesztett 3,4 pontokon át meghúzott d egyenes a egyenest O-ban metszi.

• R = O-ból AH távolság adja, meghúzzuk a külső kört.

• f = H-ból AH-val alul-felül 1,2 pontokban metszem az S-ből SX-el húzott kört.

• r = d negyede: O-ból 3,4-en át húzott kört 3-ból, 4-ből O3 és O4-el metszem G és E pontokban és ezeken át húzott g, e egyenesek negyedelik d-t.

• v = SX oldal e egyenest 5 pontban metszi. A belső kör b egyenest 6 pontban metszi. Az 5, 6, O pontokon át húzott egyenes a v tengely.

A tengelyek f, v 80°-ban 100°-ban keresztezik egymást. (2., 3., 4. kép)

V.3.

There are those tiny-sized plastic forms, that are the regular presenters, markers of the punching technology and the foregoing indications, on the planchet of the money minted by punched die. On the basis of these plastic forms the geometric frame of the image of the coin can be constructed again.

The dissimilarities of the geometric constructions give the different subtypes at the individuals of the CNH.I.1.-variables.