Ambrus Béla életének több évtizedét szentelte a magyar papírpénzek s a Magyar Tanácsköztársaság pénzrendszerének kutatására. Kezdetben - ahogyan az lenni szokott - apróbb cikkekkel jelentkezett. Későbbi tanulmányai már széleskörű anyagismeretről tesznek tanúságot. Az Országos Levéltár iratainak - s természetesen mások eredményeinek felhasználásával - könyvben foglalta össze mindazt, amit a Tanácsköztársaság pénzügyeiről tudott. Ritka erény a numizmatikusok mai nemzedékének körében. Máig kézikönyvnek számító műve nyomán törvényszerű ez minden tudományágban, egyre-másra születtek eredményeit kibővítő, egyes megállapításait finomító, új anyagot feltáró tanulmányok, melyek kissé más alapállásból vizsgálják e kérdéskört, hiszen Ambrus Béla munkája a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulójának alkalmából látott napvilágot számos, vagy inkább számtalan más feldolgozással, dokumentum gyűjteménnyel együtt. Hivatalból várták el ezektől, hogy az eseményeket nagynak, dicsőnek, makulátlannak tüntessék fel, az ú.n. ellenforradalmi erőket pedig feketének, sötétnek, vérengzőnek állítsák be. (Nem tehetek róla, de nekem nem egyszer a népmesék gondolatmenete jutott eszembe, ahol a főhős jellemét mindig a negatív szereplővel ütköztették. S az utóbbi mennél galádabb volt, annál szembetűnőbbnek hatott az előbbi emberi nagysága.) Nem volt szerencsés megoldás. A tudomány, s elsősorban a történettudomány mindig kárát vallja annak, ha nem tiszta érzelmek homályosítják el. Ambrus Béla könyve jórészt mentes ezektől a hibáktól. Mindezeket a szubjektív megjegyzéseket elöljáróban szerettem volna elmondani.

Röviden szólnom kell még e kis előadás keletkezéstörténetéről. Ambrus Béla könyvét ismertem, de elhatároztam, hogy az ú.n. szegedi ellenforradalmi kormány megmaradt iratanyagát a magam szórakozására és örömére végignézem. Nem tudtam persze megállni, hogy az érdekesebb aktákat le ne másoltassam. Közte voltak természetesen a pénzügyi vonatkozásúak is. Csak ezután vetettem össze Ambrus Béla adataival, aki kutatta és felhasználta ezt az iratanyagot, de nyilván terjedelmi okokból - nem teljes szövegükkel közölte őket, egyeseket pedig figyelmen kívül hagyott. Ezt látva elhatároztam, hogy a szegedi pénzhamisításról rendelkezésre álló dokumentumokat újra vizsgálat alá veszem.

Az első világháború gyökeresen átrendezte Európa hatalmi viszonyait. A bonyolult nemzetközi helyzeten túl bennünket természetesen Magyarország, illetve Szeged különleges státusza érdekel. Nem kellett töretlen úton járnunk. A város korabeli politikai és gazdasági történetét többen is feldolgozták. Itt felesleges lenne mindezt megismételni. Annyit azonban el kell mondjunk, hogy a polgári demokratikus forradalom hatása kétségtelen, de 1918 végétől a román és szerb előnyomulás, valamint az antant francia erőinek megszállása (1918. december 30.), merőben új, sajátságos viszonyokat teremtett. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után pedig teljesen önálló életet kényszerült élni. A szegedi ellenforradalmi kormány megalakulása (1919. május 21.) tovább színezi a város amúgy is sokrétű politikai arculatát. Az ellenforradalmi kormány elnöke Károlyi Gyula lett. Az általa összehívott minisztertanácsi ülésen felszólalt Gondrecourt francia tábornok. A fehérhátú bankjegyek beözönlésének megakadályozására, amivel egyúttal a szovjetek hatalmát csökkenteni lehetne, javasolja a pénzfelülbélyegzést.

A francia megszálláskor Somogyi Szilvesztert újra visszahelyezték polgármesteri tisztségébe, aki május 23-án feltárta a város katasztrofális pénzügyi helyzetét. Ismertette, hogy az országban hatféle, Szegeden hétféle pénz forog. A 10 millióra tervezett, a város által kibocsátott pénztárjegyek mellett az OMB fehérhátú 25 és 200 koronása keveredik a Tanácsköztársaság azonos címletű fehérpénzével. A városi bankok fizetésképtelenné váltak. Június 12-én megjelent Somogyi Szilveszter rendelete, mely szerint a 25 és 200 koronás bankjegyeket mindenki köteles a kijelölt beváltóhelyeken felülbélyegeztetni. Június 15-től megszűnik a jelöletlen pénzjegyek forgalma. A kellő előkészület nélküli felülbélyegzés nyomán óriási zűrzavar támadt. A bélyegzés alkalmával ugyanis nem tettek különbséget az OMB jegybank által kibocsátott "jó" és a Tanácskormány által "utánnyomott, rossz" fehérhátú bankjegyek között.

A felülbélyegzés lebonyolításával 13 szegedi pénzintézetet és 6 hivatalt bíztak meg, ám ezek nem győzték a lebélyegzést. Az emberek kezén a felülbélyegzés határidejének (július 15.) lejárta után nagy mennyiségű bélyegezetlen pénz maradt. A munkások ezért illegálisan bélyegezték le a bankókat, amint az egy rendőrbiztosi feljelentésből kiderül:

Sz.147
19191 VI. 20.

Ma délután bizalmas úton értesültem arról, hogy a szegedi banküzletek közül valamelyik a 200 és 25 koronás fehérhátú bankjegyek lebélyegzésére használt gépezet éjszakai használatra a munkások kezébe kerül és a pártszervezet nagyobb mennyiségű 200 és 25 koronás bankjegyeit egyik temetőbe szokták lebélyegezni. F. hó 17-én és 18-án éjszaka a rókusi temetőben végezték a bélyegezést. A bélyegző gépet egy magas, fekete bajúszú, volt villamos vasúti felügyelő szerzi meg éjszakai használatra. Értesülésem szerint a bélyegzőgép időnkénti megszerzésében a magán tisztviselők egyesülete nagy szerepet játszik, mert az egyesületnek tagjai a bankok rendszeres, jelenleg sztrájkoló tisztviselői.

Az írásban történt hivatalos jelentést nem lehetett semmibe venni, bár az rendkívül kínosan érintette az illetékeseket. Azonnal elrendelték az ügy kivizsgálását, majd később kihallgatták a rendőrbiztost! Erről jegyzőkönyvet vettek fel:

Jegyzőkönyv

Felvétetett Szegeden az 1919. évi június 21-én délelőtt 11 órakor a szegedi városi rendőrségnél Molnár Kelemen városi rendőrbiztos kihallgatásáról a szegedi pénzügyigazgatóság főnökének 681918. főn. számú rendelete alapján.

Tárgy: Nevezett Molnár Kelemen rendőrbiztosnak a fehérhátú 200 K-ás és 25 K-ás bankjegyeknek a munkásság által titkon és illetéktelenül való felülbélyegzése tárgyában tett s a folyó évi június 19-én kelt hivatalos jelentése alapján a vizsgálat megindításához szükséges előzetes adatok beszerzése.

E hó 19-én délután kitől vagy kiktől értesült a Biztos úr arról, hogy a munkásság általában s jelesül 17-én és 18-án éjjel a rókusi temetőben a megszabott határidőig felülbélyegzésre be nem adott 200 és 25 K-ás bankjegyeket törvénytelen úton megszerzett bélyegző géppel illetéktelenül, titkon maga bélyegez le?

E hó 19-én délután távbeszélő útján a lakására hivatott fontosnak jelzett ügyben egy rendőrtisztviselőt dr. Gyuritza Sándor orvos, szegedi, Rudolf tér 14. sz. a. lakos.

A helyszínre kiküldött Molnár Kelemen rendőrbiztosnak azután elmondta, hogy hallomása szerint a munkásság esténként egyik banktól megszerzi a bankjegybélyegző gépet, azzal éjjel titkon és illetéktelenül bélyegez bankjegyeket; így - amint mondják -, e hó 17-én és 18-án éjjel a rókusi temetőben bélyegeztek s a bélyegző gépet egy magas, fekete bajuszú, volt villamos vasúti felügyelő szokta megszerezni.

Semmit sem s reám az egész ügy azt a benyomást tette, hogy a szárnyra kelt sokféle kósza hír közepett Gyuritza dr. úr csak a polgári kötelességének vélt eleget tenni, hogy e hallomására a rendőrség figyelmét felhívta.

Tirts Béla őrnagy, karhatalmi parancsnok úr utasítására azzal a czélzattal, hogy a rendőrség akkori tudomása szerint éjjelre a bankoknál őrzött bélyegzők elzárását aznap éjjel detektívekkel ellenőriztette.

Ez azonban fölöslegessé vált, mert a dr. Sajtos pénzügyigazgató úrtól a bélyegzők éjjelenkénti elzárására vonatkozóan beszerzett adatok után nem volt arra szükség.

Ennél fogva a hivatalos feljelentésben előadottak semmiben sem a Biztos úr, vagy a rendőrség megállapítását, vagy észleletét tartalmazzák, csak tisztán a Gyuritza dr. úr által előadottak megismétlését?

Ezzel a tárgy kimeríttetvén, e jegyzőkönyv lezáratott és aláíratott.

Az egész eljárás mikéntjéből (nyomozót hallgattak ki), a jegyzőkönyv hangjából egyértelműen kiderül, hogy a hatóságok igyekeztek elkenni az ügyet. Molnár Kelemennel lényegében visszavonatják a feljelentést. A pénzügyigazgató nyomban jelentést tett a kihallgatásról a szegedi pénzügymisztériumnak:

Külzetén:

A nagyméltóságú m. Pénzügymistériumhoz.
Szeged

jelentése:
a szegedi m. pénzügyigazgatóság
főnökének az 1919. évi június hó 21-én
kelt 68/1919. fön. szám alatt.
az 1919. évi 147 P. M. számra
a 200 K. és 25 koronás bankjegyek
felülbélyegzése körül hírlelt visszaélés
hivatalos feljelentése tárgyában.

fog.: Kertay Viktor m. pénzügyi titkár.

Belül:

ad 68 szám
fön. 1919.

Nagyméltóságú magyar pénzügyministérium!

A 200 koronás és 25 koronás bankjegyek felülbélyegzése körül hírlelt visszaélés hivatalos feljelentése tárgyában a folyó évi június hó 20-án kelt 147/1919. P.M. sz. rendeletre az eredeti feljelentés és a vizsgálatról felvett jegyzőkönyv felterjesztése kapcsán mély tisztelettel jelenti a pénzügyigazgatóság, hogy a jegyzőkönyvben foglaltakra való tekintettel a feljelentés, mint a melynek komoly tárgyi alapja nincs s puszta hallomáson alapszik és merőben koholt, - a további intézkedés szempontjából tárgytalannak tekintendő.

Valóban koholt volt a munkások szervezte felülbélyegzés? Aligha. Molnár Ernő rendőr alezredes - akinek nyilván beosztottja volt Molnár Kelemen rendőrbiztos - még a feljelentés napján értesíti a pénzügyminisztert a történtekről:

"Ma délután bizalmas úton értesültem arról, hogy a szegedi banküzletek közül valamelyikből a 200 és 25 K-ás fehérhátú bankjegyek lebélyegzésére használt gépek éjszakai használatra a munkások kezébe kerülnek és a pártszervezet nagyobb mennyiségű 200 és 25 K-ás bankjegyeit a temetőben szokták lebélyegezni. F. hó 17-én és 18-án éjszaka a Rókus temetőben végezték a lebélyegzést. A bélyegző gépet egy magas, fekete bajszos, volt villamos felügyelő szerzi meg éjszakai használatra... Értesülésem szerint a bélyegzőgép időnkénti megszerzésében a magán tisztviselők egyesülete nagy szerepet játszik, mert az egyesületnek tagjai a bankok rendszeres, jelenleg sztrájkoló tisztviselői. Szeged, jún. 19". A rendőr alezredesnek egy cseppnyi kétsége sincs Molnár Kelemen jelentését illetően. Pedig ha valaki, ő bizonyára jól ismerte beosztottjának megbízhatóságát, nem szavajátszó voltát. Ambrus Béla felhasználta az ügy egyes aktáit, de az illegális pénzfelülbélyegzést így értékeli:

"Hogy mennyi része volt annak, hogy koholmánynak hitték, vagy mennyi része lehetett a rendőrségbe beépült kommunisták tevékenységének, arra választ nem igen kaphatunk. Bár ez utóbbi feltételezhető, hiszen a szovjetek hírszolgálata kitűnően működhetett". Magunk e feltételezésre a leghaloványabb nyomot sem találtuk.

Hogy valami nagyon nem volt rendben a szegedi pénzügyek körül, azt egy másik - az előbbi ügynél egy nappal későbbi - pénzlefoglalás bizonyítja:

41/1919. szám.

Fentnevezett Kopasz István szegedi lakostól, a másolatban idezárt jegyzőkönyv mellett őrizetbe vett 5 drb. magas sorszámú bankjegyet azon tiszteletteljes jelentésemmel terjesztem fel, hogy a lefoglalás Nagyméltóságodnak az e tárgyban intézkedő rendelkezését megelőzően történt, s így azt a lebélyegzésre kijelölt helyen most már elfogadni nem hajlandók, amiért is tiszteletteljesen kérem Miniszter Urat, hogy a lebélyegzés és illetve a félnek leendő kiadás kérdésében elvileg határozni s magas rendelkezéséről kiértesíteni kegyeskedjék.

Csat.: 5drb. bankjegy és
1 drb. jegyzőkönyv.

Thury (?)
határrendőrkapitány,
az alosztály vezetője.

Kopasz István kihallgatási jegyzőkönyvéből nem hámozható ki egyértelműen, hogy tulajdonképpen miről is van szó:

Másolat. Jegyzőkönyv felvétetett Szegeden, 1919. évi június hó 15-én a magyar határrendőrség által Kopasz István kihallgatása tárgyában.

Jelen vannak az alulírottak, Kopasz István 62 éves, r.k., nőtlen, büntetlen, hajós, szegedi születésű és Döbröczöni utca 27. szám alatti lakos előadja, hogy az általa lebélyegzésre a Szeged Csongrádi Takarékpénztárnál bemutatott 3004 és 201261- 62 - és 63., illetve 3013 és 201394 396 sorszámú összesen 5 drb. 25 K-ás bankjegyemet a szegedi ökrösházban, mint munkanélküli segélyt kaptam kézhez. Felolvasott vallomásom jól van felvéve. Kopasz István névíró Zombori kapitány. Ezzel a jegyzőkönyv berekesztetett és aláíratott. K.m.f. Felvette: Zombori kapitány.

Meesme(?)
kezelő.

Bizonyos, hogy a pénzfelülbélyegzésre szolgáló és "szigorúan őrzött" pecsételők kikerültek a bankokból és hivatalokból. Még a "vörösök" kezében is volt egy példány, amint azt az alábbi - sajnos keltezés nélküli - iratból kiderül:

Kivonat a magyar külügyminisztérium
141 K. M. sz. alatt kelt köriratából

Dorozsmára új vörös katonai parancsnok érkezett, kinek az ottani direktórium tagjai ama kívánságukat fejezték ki, hogy a direktórium részére kék pénzt szerezzen be, hogy Szegeden továbbra is bevásárolhassanak. A katonai parancsnok azt válaszolta, hogy erre nincsen szükség, mivel a szegedi kormány bélyegzője birtokukban van, mellyel a fehér szovjetpénzt lebélyegezhetik és ezzel fognak Szegeden bevásárolni. Dr. Kiss József kecskeméti árvaszéki ülnök jelentése.

Alighanem a fenti események is szerepet játszottak abban, hogy a pénzügyminiszter lehetőséget biztosított a jelöletlen pénzjegyek felülbélyegzésére. Június 23-án hozott határozata újabb két napot (június 27-28.) jelöl ki e művelet elvégzésére.

Magyar állami PÉNZÜGYIGAZGATÓSÁGNAK

Tegye közhírré, hogy a közönség érdekének megóvása céljából különös méltányolandó esetekben még 2 napon folyó hó 27, és 28-án megengedem a 200 és 25 koronás osztrák magyar bankjegyek felülbélyegzésének folytatását és ezen felülbélyegzés eszközlésével megbízom a szegedi állampénztárt, mely intézet a felülbélyegzést reggel 9 órától déli 12-ig és délután 2-6-ig foganatosítja. Az összes jelentkezőket névjegyzékbe veszi a bemutatott összegek feltüntetésével, mint a legutóbbi felülbélyegzés alkalmával. A bankhoz 2 bizottság nevezendő ki, mely bizottságok mellett az osztrák magyar bank egy alkalmazottja is működjék annak megállapítása végett, hogy mely bankjegyeket fogja az osztrák magyar bank annak idején becserélni. Becserélésre nem alkalmas bankjegyeknek elfogadását a felülbélyegzésre megtiltom.

A felülbélyegzésért 5 % levonásba hozandó, mely a központi állampénztárba azonnal beszolgáltatandó. A felek kivánatára a hamisnak jegyzett bankjegyek tőlük elismervény mellett átvehetők. A hamisnak talált bankjegyek drb. szám szerint szintén feljegyzendők. A felülbélyegzés befejeztével a jegyzékeket a pénzügyigazgatóság hozzám azonnal terjessze fel.

Minden hiába. Szeged gazdasági életének fokozatos szétesését ilyen módon már nem lehetett megállítani.

Ambrus Béla 1949: Magyarország papírpénzei. Budapest. 1949

Ambrus Béla 1964: Kerek lemezpapírpénzek (1920). Az Érem, 27-28. szám 122-125.

Ambrus Béla 1965: Hadikölcsönpénztár pénztárjegyei (1914). Az Érem, 33-34. szám, 257-261.

Ambrus Béla 1966-67: A szegedi fehérpénzek. MóraMúzÉvk., 243-254.

Ambrus Béla 1967: Az Osztrák-Magyar Bank pénzjegyeinek fiumei felülbélyegzései. NK 66-67. évf., 87-90.

Ambrus Béla 1968: A nagyváradi bélyegpénz tervezete (1920). Az Érem, 45-46. szám, 21-22.

Ambrus Béla 1975: Kecskemét szükségpénzei. Cumania, 373-386.

Ambrus Béla 1977: Bankjegyeink bélyegzései, 1918-1920. JPMÉ

Ambrus Béla 1977/a: Szécsény szükségpénzei. Az Érem, 2. szám, 27-29.

Ambrus Béla 1979: A magyar Tanácsköztársaság pénzrendszere. Budapest.

Ambrus Béla 1986: Magyarország papírszükségpénzei 1914-től 1919. VIII.1-ig. Budapest.

Ambrus Béla-Kupa Mihály 1960: Sopron szükségpénzei. SSz, 74-77.

Ambrus Béla-Kupa Mihály 19606a: A magyar papírpénz bibliográfiája. In.: Kupa Mihály: Kétszázéves a hazai papírpénz (1760-1960). 6-12. Budapest.

Ambrus Béla-Kupa Mihály 1964: Vasi szükségpénzek. VS, 563-577.

Banner János 1925: Szegedi szükségpénzek. Dolgozatok a Szegedi Tudományegyetem régiségtudományi Intézetéből. 30-60.

Czigány Béla 1961: A győri szükségpénzek a Tanácsköztársaság idején. Arrabona, 207-225.

ÉL: Éremtani Lapok

Faragó Miksa 1920: A szovjet pénzügyei. In.: Huszár Károly: A proletárdiktatúra Magyarországon. 69-84. Budapest.

Gaál Endre 1956: A szegedi munkásság harca a Tanácsköztársaságért. 1917-1919. Budapest.

Gaál Endre 1969: A Csongrád megyei munkásmozgalom története 1917-1919. aug. 1. Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből. Szeged.

Gaál Endre 1991: Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság idôszaka. In.: Kristó Gyula főszerk.: Szeged története 3/2 kötet, 867-918.

Hágen József 1984: Pécsi 100 koronás szükségpénztervek 1919-ből. JPMÉ 179-196.

JPMÉ: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve

Kahler Frigyes 1973-74: A debreceni helyhatósági szükségpénzek 1919-ben. NK 72-73. évf. 75-78.

Kelemen Béla 1923: Adatok a szegedi ellenforradalmi és a szegedi kormány történetéhez (1919). Naplójegyzetek és okiratok. Szeged.

Kiss Ferenc-Tonelli Sándor-Szigethy Vilmos 1927: Szeged. Magyar Városok Monográfiája. Budapest.

Kupa Mihály 1969: Jászberényi 1919-es szükségpénz tervezet. Jászkunság, 1-2. szám, 59-60.

Kupa Mihály 1993: Corpus Pecuniarium Hungariae. Magyar Egyetemes Pénzjegytár. Budapest.

Kupa Mihály-Ambrus Béla 1963-64: Magyarország papírpénzei. I-II. Budapest.

Kupa Mihály-AMBRUS Béla 1965: Kiegészítések és helyesbítések "Magyarország papírpénzei" I. kötetéhez. Az Érem, 31-32. szám, 226-230.

Kupa Mihály-Ambrus Béla 1966: Magyar felülbélyegzések az Osztrák-Magyar Bank bankjegyein (1918-1920). Az Érem, 35-36. szám, 315-328.

Kupa Mihály-Ambrus Béla 1969: A magyar Postatakarékpénztár pénzjegyei 1919-ben. Az Érem, 47-48. szám, 22-25.

Leszih Andor 1956: Miskolc város 1860. és 1919. évi szükségpénzei. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 44-46.

MóraMúzÉvk: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve

Nagy Tibor 1953: A Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi joga. In Tanulmányok az állam és jog kérdéseinek köréből, 231-247. Budapest.

Nagy Tibor - Huszti Ernő 1959: A Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi rendszere. Budapest.

NK: Numizmatikai Közlöny

Nánási Éva 1987: Rövid kiegészítés a "Francia katonai megszállási emlékeink" című cikkhez. Az Érem, 2. szám, 25.

Nánási Éva 1989: Szegedi szükségpénzek 1915, 1918-1921. Szeged.

OL PN: Országos Levéltár, Pénzügyminisztérium iratanyaga.

Popovics Sándor 1926: A pénz sorsa a háború alatt. Budapest.

Rayman János 1992: Az Osztrák-Magyar Bank bankjegyeinek francia felülbélyegzéséről. Az Érem, 1. szám, 12-14.

Rayman János 1993: Történetek a fehérpénzről. ÉL 19. szám, 16-17.

Rádóczy Gyula 1984: A legújabb kori magyar pénzek: 1892-1981. Budapest.

Rádóczy Gyula - Tasnádi Géza 1992: Magyar papírpénzek 1848-1992. Budapest.

Rádóczy Gyula 1994: Der ungarische Banknotenerlass der österreich-ungarischen Bank nach dem Krieg. Slovenska Numizmatika 13.3S-37.

Richter Rudolf 1988: Magyar szükségpénzek 1914-től 1919. augusztusáig. Az Érem, 1. szám, 38-47.

Smidt Lajos 1958: Szombathelyi szükségpénzek. VS l. szám, 107-108.

SSz: Soproni Szemle

Szabó Gyula 1961: Pécs szükségpénzei. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 105-128.

Szigethy Vilmos 1942: A szegedi kormány pénzügyei. Szeged.

Tonelli Sándor 1932: A franciák Szegeden (1918 dec.-1920. márc.). Szeged.

Tonelli Sándor 1940: A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara 50 éves története. 1890-1940. Szeged.

Vadász György 1980: Ambrus Béla (1909-1979). Az Érem, 1. szám 5.

Vostal, Ludek 1994: Background for necessity notes in Austria-Hungary in 1914-24. Slovenska Numizmatika, 13 szám, 75-78.

VS: Vasi Szemle

Der erste Weltkrieg hat radikal die Machtverhältnisse Europas verändert. Nach 1918 war die Grenzliche Ungarns noch änderlich, sie wurde erst 1921 endgültig. Die Stadt Szeged wurde von französichen Soldaten der Entente provisorisch besetzt. Die katastrophale finanzielle Lage der Stadt wurde von Szilveszter Somogyi am 23. Mai veröffentlicht. Es waren in Szeged sieben verscheidene Gelder im Verkehr, am 12. Juni 1919 hat der Bürgermaister die Überstemplung dieser verordnet doch konnten die Behörden die außerordentlich knappe Frist (15. Juni) nicht einhalten. Nach dem Ablauf dieser Frist haben die Einwohner der Stadt auf alle denkbare Weise - auch mit Hilfe des Eintauchens eines entzweigebrochenen Maiskolbens in Sstempelkissen - überzustempeln begonnen, d.h. streng genommen zu verfälschen. Der Verfasser stellt über so eine illegale Überstempelung einen Ermittlungsbericht und die Probleme des sich um diese herum häufenden Wirtschaftshintergrundes vor.

Auf Druck des Gesetzes hat der Bürgermeister um Tage (27. - 28. Juni) die Überstempelungsfrist verlängert.