Előadásom témáját szűkebb szakterületem, a kitüntetéstörténet egyik nagyjelentőségű jubileuma, illetve a megünneplésére rendezett kiállítás sugallta.

Ám, amikor nekifogtam az írásnak, a bevezetésnél "leragadtam". A konferencia címe eltűnődésre késztetett: numizmatikát, avagy társtudományt, netán több társtudományt képvisel-e mondandóm? Mert igaz, léteznek önálló rendjel- és kitüntetés-múzeumok, de az általánosabb gyűjtőkörű, nagy múzeumokban ez az anyagcsoport legtöbbnyire a numizmatikai (érem) gyűjteményekbe soroltatott azok létrejöttekor, s oda tartozik ma is. A kitüntetések jó részének érem volta, illetve érem jellegű külalakja miatt e sorolás létjogosultsága vitathatatlan. Hadd utaljak az antik faleráktól a füllel ellátott, XVIII-XIX. századi "katonai érdempénzeken" át a számtalan jelenkori éremig, plakettig mindazokra, amelyek egyértelműen kitüntetések, noha sokuk nem viselhető, de egyértelműen érmek is.

A numizmatika és a kitüntetéstan viszonyának latolgatása mellett felmerül a muzeológiához való viszonyuk. Muzeológusként nem tartom lebecsülendőnek a sokak által nemhogy társ-, rész- vagy rokontudománynak, de "történeti segédtudománynak" is alig elismert muzeológia jelentőségét a kitüntetéstan művelésében.

A kitüntetéstan-kitüntetéstörténettel más és más szinten a legkülönfélébb képzettségű, tudású és lehetőségekkel rendelkező szakemberek foglalkozhatnak, s gazdagíthatják azt értékes eredményekkel. A téma legteljesebb megragadását, kutatását és közzétételét, a vonatkozó szűkebb - tehát érmészeti -, illetve a legszélesebben kapcsolódó (kézírásos, nyomtatott, tárgyi, ábrázolásos) anyagok bevonásával, múzeumi környezetben tudom csak elképzelni. Nem pusztán a kapcsolódó anyag sokfélesége miatt, hanem azért, mert a tárgykör bemutathatósága - a lehetőségek adta szempontú és szintű kiállítások keretében, amelyekre igény van - legteljesebben múzeumi körülmények között valósulhat meg. Itt van mód arra, hogy a közgyűjteményekből, magángyűjteményekből, családi tulajdonból összegyűjtött anyagot egységben, profi módon, ugyanakkor az állagmegóvási és biztonsági követelményeknek is eleget téve tárhassuk az érdeklődők elé. Tehát a numizmatika-kitüntetéstan társtudományai között - úgy vélem - a muzeológiának mindenképpen helye van.

A rendjelek, kitüntetések ügye múltunk, történelmünk egyik jellegzetes, társadalmilag mindig nagyra értékelt területe volt. A nagy politikai, hadi, gazdasági, kulturális történések holdudvarában sok esetben bukkan fel egy-egy rendjel alapítása, adományozása. Így történt a hétéves háború idején is, amikor Mária Terézia királynő a II. Frigyes porosz uralkodó seregén aratott döntő jelentőségű Habsburg-győzelem, az 1757. június 18-i Kolin melletti csata emlékére megalapította a Habsburg-birodalom és Európa egyik legkorábbi és legrangosabb katonai érdemrendjét: a Mária Terézia Rendet. Az uralkodónő a csak harctéri érdemekért elnyerhető kitüntetés odaítélési feltételeinek szigorúságával a valós érdem minél igazságosabb elismerését kívánta elérni. Annak lehetővé tételével, hogy a nem nemesi származású rendlovagok nemesi, bárói címet kaphattak, tisztjei társadalmi elismertségét kívánta fokozni, a nagyértékű rendi alapítvány létrehozásával pedig a kitüntetettek megélhetésének könnyítésére törekedett.

A Mária Terézia Rend fennállása során, több szálon kapcsolódott történelmünkhöz. A kitüntetettek közel egynegyede volt magyar honos. Nagymesterként minden Mária Teréziát követő uralkodónk viselte. Ábrázolásaikon tehát gyakran látható a rend nagykeresztje, vállszalagja, csillaga.

Vitéz nagybányai Horthy Miklós (1868-1957) kormányzó államfőként szintén viselte a rend lovagkeresztjét, hiszen első világháborús érdemeiért elnyerte azt. A IV. Károly király 1921-es visszatérési kísérletekor - Horthy emlékiratai szerint - az ex-uralkodó által neki adományozott nagykeresztet viszont etikai meggondolásból soha nem viselte.

Ausztria és Magyarország két világháború közötti viszonyának egyik, nem túl rózsás területe a közös kulturális örökség szétmérése volt, ahol a Katonai Mária Terézia Rend ügye ismét terítékre került.

A tárgyalások egyik, nem lebecsülendő tétje a bécsi Heeresmuseumban őrzött, többszáz rendjel közül a magyar vonatkozásúak megszerzése volt. A magyar fél ezen túlmenően abban reménykedett, hogy a Monarchia felbomlása következtében, Ausztriában 1919-ben törvény szerint megszüntetett rend tisztségviselőinek megnyerésével, a rend jogfolytonosságának bizonyításával, annak székhelyét és működését Magyarországra telepítheti át. A törekvés ebben a formában nem valósult meg. A rendi káptalan ausztriai működésének befejezése, 1931 után azonban megtörtént a rend magyarországi megújítása, az adományozás lehetőségének közjogi tisztázása. Megalakult a magyar rendiroda, a nagymesteri teendőket Horthy Miklós kormányzó látta el, s e minőségében a nagykereszt viselésére is jogosulttá vált. A rend a magyar kitüntetési sor élére került.

A Mária Terézia alapította rend így jutott el odáig, hogy a második világháború befejeztével az ideiglenes magyar kormány miniszterelnöke, Dálnoki Miklós Béla rendeletére szüntették meg 1945 nyarán.

A rend-alapítás 240. évfordulójára tervezett kiállítás megrendezése a Hadtörténeti Múzeumban a hazánkban fellelhető rendjelek csekély száma, valamint a kapcsolódó anyag viszonylagos szűkössége miatt izgalmas kihívást jelentett. Várható volt egyúttal, hogy az anyaggyűjtés során lappangó, eddig ismeretlen emlékek is előkerülnek.

A Mária Terézia-rendi emlékek hazai szűkösségének alapvető oka az alapszabályban keresendő. A rendjel-adományozás ugyanis csak élettartamra szólt. A lovagok halála után a rendi kancelláriához visszajuttatott rendjeleket uralkodó-nagymesteri döntés értelmében 1886-tól a bécsi Heeresmuseumban őrizték. A több száz létező, személyekhez kötődő, különféle fokozatú, korú és állapotú rendjel így ott gyűlt össze. A felbecsülhetetlen értékű rendi irattár szintén Bécsben, a Kreigsarchivban található. Mindez egyértelművé teszi, hogy Ausztrián kívül eredeti anyag csekély számban fordulhat csak elő.

Az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai közül Magyarország volt az egyetlen, amely a már ismertetett módon ragaszkodott a Mária Terézia Rendhez. Az 1918-ban létrehozott m. kir. Hadtörténelmi Múzeum a két világháború között nem csak a magyarországi lovagok hagyatékát igyekezett összegyűjteni, hanem hosszas tárgyalások, egyeztetések eredményeképpen 26 darab, utolsóként magyar lovag által birtokolt rendjelet (és egy másolat nagykeresztet csillaggal) is megkapott a bécsi Heeresmuseumtól. Az 1931 után létrejött magyar rendiroda szintén elsődleges feladatának tekintette a rend - elsősorban magyar vonatkozású - emlékeinek gyűjtését, szakkönyvek beszerzését, újabb irodalom megjelentetésének támogatását, a magyar lovagok arcképeinek megfestetését. Az összegyűlt anyagokat a Hadimúzeum "ereklyetermében" mutatták be. Sajnos ezek a tárgyak, dokumentumok 1944-45-ben igen jelentős háborús károkat szenvedtek. A rendjelek többsége, a festmények, könyvek egy része eltűnt. A megmaradtak sérültek, hiányosak, rendbehozatásuk csak nagyon lassú ütemben képzelhető el.

A kiállítás anyaggyűjtése a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményeinek belső felmérésével indult. A Képzőművészeti Gyűjtemény e szempont szerint még soha át nem vizsgált festményei között mintegy 70 Mária Terézia rendlovagot megörökítő alkotást találtunk. Jelentős részük az I. világháború magyar rendlovagjainak arcmása, de vannak közöttük XVIII-XIX. századi kitüntetettek, nem magyar lovagok, uralkodók, rendi tisztségviselők is. A festmények kvalitása igen különböző, többségük állapota válságos. Sérültek, kereteik hiányoznak. Ez a tekintélyes mennyiségű festmény azonban alapját képezheti egy "rendi galériának", amely rendbehozva, a jövő évezredben már kuriózumnak fog számítani. Közülük jelenlegi állapotukban br. Máriássy András (1759-1846) táborszernagy, 1809-ben lovagkereszttel kitüntetett lovag portréját; a br. Kray Pál (1735-1804) táborszernagy, 1789-ben lovagkereszttel, 1793-ban középkereszttel kitüntetett lovag rendjellel ékesített címerét ábrázoló olajképet; valamint gr. Josip Jellačić (1801-1859) altábornagy, horvát bán, 1848-ban középkereszttel kitüntetett lovag pasztellképét emelhetjük ki.

A múzeum Kéziratos Emlékanyag-gyűjteménye is szolgált olyan újdonságokkal, mint a Károly főherceg (1771-1847) tábornagy, fővezér, nagykereszttel való kitüntetésének 50. évfordulójához kapcsolódó "üdvözlő vers" és "ünnepi ének" 1843-ból, vagy az I. Ferenc császár bárói cím és címeradományozó levele Novák József őrnagy, a Mária Terézia Rend lovagja számára 1816-ból. Ritkaságnak számít a rend százéves fennállása alkalmából 1857. június 18-án rendezett bécsi díszelőadás színlapja is.

A leszármazottak szívessége révén néhány rendlovag hagyatékában szintén végezhettünk kutatásokat. Hazai viszonylatban különösen jelentős br. Heim Géza (1888-1942) vezérőrnagy emlékanyaga, aki főhadnagyként, 1916 májusában az Isonzó menti harcokért kapta meg a rend lovagkeresztjét. Ugyan rendjele és Terézia-gyűrűje ezen a kiállításon nem szerepelt, kiállítottuk viszont cs. és kir. gyalogostiszti (századosi) Waffenrockját és az 1920-42 között nevére küldött rendi dokumentumokból egy összeállítást: Szent Terézia napi ünnepélyes istentiszteletre való meghívókat, a Mária Terézia halálának 150. évfordulója alkalmából Bécsben rendezett megemlékezések meghívóját, programját, bajtársi összejövetelek meghívóit stb. Ugyanebből a hagyatékból került elő egy másfajta nézőpontból muzeális kuriózumnak számító tárgy: a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. által kiadott, 1944. évben érvényes kedvezményes közlekedési bérlet (száma: MT 004), amely vörössel nyomtatott felirata szerint "a Mária Terézia rend tagja részére" szolgált

A második világháború egyetlen Mária Terézia Renddel kitüntetett lovagjának, vitéz Oszlányi Kornél (1893-1960) vezérőrnagy, a Donnál harcolt m. kir. 9. honvéd könnyűhadosztály parancsnokának kitüntetése első ízben került nyilvánosság elé a kiállításon. Az Oszlányi-hagyaték részét képezi egy eddig még nem publikált rendjel-miniatűr, amelyet Habsburg Frigyes főherceg viselt, s amelyet fia, Albrecht ajándékozott Oszlányinak.

A rendjelek leírása:

A 6,7 cm x 16 cm. nagyságú, sötétkék díszdoboz fedelén, kívülről 20 x 59 mm-es ezüst lapon a "VITÉZ OSZLÁNYI KORNÉL M. KIR. VEZÉRŐRNAGYNAK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ELSŐ MÁRIA TERÉZIÁS LOVAGJÁNAK VITÉZ ALBRECHT KIR. HERCEG" vésetű felirat olvasható. A fehér selyemmel és sötétkék bársonnyal bélelt dobozban bal oldalon egy 34 x 47 cm-es, vésett feliratos ezüst lap, középen a miniatűr, jobbra hozzá való tartalék szalag helyezkedik el. Az ezüst lapon olvasható felirat: "A KATONAI MÁRIA TERÉZIA RENDNEK EZT A MINIATŰRJÉT ÉDESATYÁM FRIGYES KIR. HERCEG TÁBORNAGY - 1914-TŐL 1916-IG CS. ÉS KIR. HADSEREGFŐPARANCSNOK - POLGÁRI RUHÁJÁN VISELTE". A miniatűr oldalain enyhén ívelt, szélesedő szárú, hullámos végű, fehér kereszt. Kör alakú középpajzsának előlapján a fehér pólyás, domború, vörös zománcmezőt fönt csillaggal elválasztott, "FORTITUDINI" feliratú, fehér gyűrű övezi. Hátoldalán zöld babérkoszorúban Mária Terézia és férje nevének kezdőbetűiből álló monogram látható, fehér mezőben. A felső keresztszárhoz csücskös fül csatlakozik két szalagtartó karikával, egyikükbe ezüst fémjelet ütöttek. Anyaga: aranyozott ezüst, zománc. Mérete: 18 x 16,5 mm. 11 mm széles, vörös-fehér-vörös csíkos selyem szalagon függ. Habsburg Frigyes főherceg (1856-1936) tábornagy, az I. világháborúban, 1916-ig elért hadseregfőparancsnoki érdemeiért kapta meg a rend nagykeresztjét. (1. kép)

Éremképe megegyezik az 1. sorszám alatt ismertetett keresztével. Különbsége, hogy a középmezőben a pólya szélesebb, s a körirat csillaga alul van. Anyaga: aranyozott bronz, zománc, amely több helyen sérült, hiányos. Mérete: 34 x 31 mm. Hosszú, hornyolt szalagtartó füllel látták el. Szalagja igen rossz állapotú. A Nemzeti Múzeum Éremtárának tulajdona, leltári száma: 17.C./994-3. A kereszt, amely úgynevezett viseleti példány, Horthy Miklós (1868-1957) kormányzó hagyatékából került múzeumi gyűjteménybe 1994-ben. Az 1920-as években készülhetett. Horthy mint sorhajókapitány a San Giovanni di Medua kikötőjében 1915-ben, majd az Otrantónál 1917-ben véghezvitt fegyvertényekért kapta meg a rend lovagkeresztjét 1921-ben. (2/a. kép)

Éremképe megegyezik az 1. sorszám alatt ismertetett keresztével, de a körirat csillaga alul van. Anyaga arany, zománc. A fülön téglalap alakú "585"-ös finomságjel, romboid alakú "I.K." mesterjel és egy kisebb aranytárgyak jelzésére 1925-től használatos osztrák fémjel látható. Mérete: 47 x 44 mm. Hosszú, hornyolt szalagtartó füle van. Állapota kifogástalan. A Nemzeti Múzeum Éremtárának tulajdona, leltári száma: 5.C./991. Tartozéka: vörös-fehér-vörös selyem nyakszalag. A darab valószínűleg Habsburg József főherceg (1872-1962), tábornagy hagyatékából származik - bár az információ mindeddig nem volt hitelesíthető -, aki a VII. hadtest parancsnokaként az 1916-17-es bukovinai hadműveletekért kapta meg 1917-ben a rend középkeresztjét. (2/b. kép)

Éremképe megegyezik az 1. sorszám alatt ismertetett keresztével. Anyaga: aranyozott bronz, zománc. Mérete: 35 x 32 mm. Szalagtartója rövidebb, hornyolatlan. Az 1920-as években készülhetett. A hozzá tartozó szalag igen rossz állapotú. Kratochvil Károly (1869-1946) altábornagy tulajdona volt, aki mint ezredes, a 81. honvéd gyalogdandár parancsnokaként a 11. Isonzó csatában, 1917 októberében a Mt. San Gabriele védelméért kapta meg 1921-ben a rend lovagkeresztjét. (2/c. kép)

Éremképe megegyezik az 1. sorszámon ismertetett keresztével. Anyaga: aranyozott bronz, zománc. Mérete: 16 x 14 mm. Füle kör alakú. Háromszögű szalagon függ, amelyet szúrótűvel láttak el. Kratochvil Károly altábornagy tulajdona volt.

Magángyűjtő bocsátotta rendelkezésünkre a kiállításra féltett kincseit, a Mária Terézia Rend Magyarországon fellelhető egyetlen nagykeresztjét, értékes, régi vállszalagon, csillaggal, valamint a kiállítás egyik kuriózumát, a gyémántdíszítményes lovagkeresztet. E darabok publikálási előjoga - az esetleges további kutatási eredményekkel egyetemben - a tulajdonost illeti. Feltétlenül ki kell azonban hangsúlyoznunk a darab kapcsán a gyémántdíszítmény ritkaságát. A rend adományozása során erre a különleges uralkodói-nagymesteri elismerésre mindössze hat ízben került sor. A lovagkereszthez három kitüntetett kapta meg a gyémántdíszítményt: gr. Sternberg Leopold (1811-1899) lovassági tábornok 1899-ben, kitüntetésének 50. évfordulója alkalmából; br. Appel János (1826-1906) lovassági tábornok 1903-ban; valamint br. Fejérváry Géza (1833-1914) táborszernagy, honvédelmi miniszter, miniszterelnök, a rend kancellárja, 1906 és 1914 között a rend egyetlen élő lovagja. Fejérváry a solferinói csatában véghezvitt kiemelkedő haditettéért kapott 1859-ben lovagkeresztet, s kitüntetése 50. jubileumára tisztelték meg a gyémántdíszítménnyel. Nem elképzelhetetlen, hogy a további kutatások azt fogják megerősíteni, hogy a gyémántos kereszt az ő személyéhez köthető.

Horthy 1990: = Horthy Miklós: Emlékirataim. Budapest 1990.

Makai 1986: = Makai Ágnes: A II. világháború egyetlen Mária Terézia Rendje. In: Numizmatikai Közlöny LXXXIV-LXXXV. évf., Budapest, 1986.

Makai 1987: = Makai Ágnes: A Katonai Mária Terézia Rend emlékei múzeumunkban. In: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. Budapest 1987.

Mericka 1974: = Václav Mericka: Orden und Ehrenzeichen der Österreichisch-Ungarischen Monarchie. Wien und München 1974.

Rendjelek 1944: = A rendjelek és kitüntetések történelmünkben. Szerk.: Felszeghy Ferenc, Rátvay Imre, Petrichevich György, Ambrózy György. Budapest é.n. (1944).

The author deals with the connection of the numismatics and faleristics (Ordenskunde, Faleristik) and the museology in the introductory of her paper commemorating the 240th anniversary of the foundation of the Order.

The timelines of the paper is presented in the exhibition of the Museum of War History, Budapest, from the reliques of the Military Order, one of the oldest and noblest in Europe.

The majority of the Order's reliques are kept in Vienna.

The samples collected by the Hungarian Museum of War History since 1918 were damaged severely during the 2nd World War so the surviving ones have outstanding value.

The exhibition was made basically from the Museum's own relics. We have found more than seventy portraits of the Knights of the Order in our collection! Unfortunately, the majority of them are damaged.

For the exhibition we have borrowed very important relics from private collections and the descendants of the once decorated men. A great number of unknown or witherto hidden documents have come to light: a true rarity, a Knight's Cross with diamonds, a Grand Cross on Sash with Star, and a Golden Commander's Cross among others. The latter is said to have been the dress-sample of Archduke Joseph, Field-Marshal and Great War knight.

This was the first time that Major-General Kornél Oszlányi's Knight's Cross could be seen on display, the only one awarded during the 2^nd World War.