Nyíregyháza-Sóstófürdőn - mint Dienes István a Jósa András Múzeum korábbi igazgatója kutatásaival feltárta -1931 és 1934 között működött egy rövidéletű alkotótábor. Rudnay Gyula festőművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára, szegény sorsú tanítványai számára kért és kapott lehetőséget ekkor a város vezetőitől, hogy Sóstófürdőn ellátás biztosítása mellett nyaranta alkothassanak.

A második telepalapításra 1970-ben került sor, melynek keretében hét éven keresztül hazai és külföldi művészek, főleg festők, grafikusok, de kis számban szobrászok is dolgozhattak Sóstófürdőn. Ebből a vegyes műfajú szimpoziumból alakult ki a szobrászművészek alkotótelepe.

Az 1937-ben alapított Nemzetközi Éremművészeti Szövetség, a FIDEM fennállásának 40. évfordulóján, 1977-ben tartott Budapesten először ülést. A kongresszussal egyidejűleg a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett nagyszabású nemzetközi kiállításon Magyarország, mint rendező szerv lehetőséget kapott arra, hogy 300 érmet mutathasson be. 10 évet visszatekintve a FIDEM történetében, meglepődve tapasztaljuk, hogy 1967-ben a párizsi kongresszust kísérő tárlaton hazánkat csak két művész képviselte. De ne gondoljuk azt, hogy amiatt nem állítottak ki Magyarországról többen, mert nehéz volt a távoli Franciaországba kijuttatni a műveket. Ellene mond ennek, hogy a FIDEM krakkói rendezvényére két évvel a budapesti összejövetel előtt, Magyarország csupán 15 éremművésze küldött munkákat.

A magyar érmészet kirobbanó nemzetközi sikerének évében, az ünnepi hangulat közepette döntöttek arról, hogy Nyíregyháza-Sóstófürdőn megalapítják az éremművészet első hazai alkotótelepét. A sóstói Nemzetközi Éremművészeti Alkotótelepet a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács, Nyíregyháza Városi Tanács, a Kulturális Minisztérium, a Magyar Képzőművészek Szövetsége és annak Kelet-magyarországi Területi Szervezete hozta létre Tóth Sándor szobrászművész javaslatára. A telep Czinder Antal és Tóth Sándor szobrászművészek szakmai irányításával kezdte meg munkáját. Rövid megszakításoktól eltekintve folyamatosan tevékenykedik a telepen még Györfi Sándor karcagi szobrászművész, aki 1985 óta látja el a művészeti vezető tisztet.

Az Alkotótelepi Tanács munkájában a két törzstagon - Czinder Antalon és Tóth Sándoron - kívül, évek hosszú sora óta Györfi Sándor, Ligeti Erika és Mészáros Mihály szobrászművészek vesznek részt. Szabó Iván szobrászművészt 1982-ben vonták be a művésztelep ügyeinek intézésébe. Dr. Baja Ferenc 1985-től, Prokai Gábor a Képző- és Iparművészeti Lektorátus osztályvezetője 1989-től kapcsolódott be az Alkotótelepi Tanács munkájába, melynek legfontosabb teendője, hogy a részvételre pályázók közül kiválassza a meghívandó művészeket, és ezáltal irányt szabjon a műtárgy gyarapításnak. A telep befejeztével összehívott zsűri tagjai külön e feladatra felkért művészekből áll. E szakértők a lektorátus munkatársával karöltve áttekintik az elkészült műtárgyakat, meghatározzák azok értékét, és javaslatot tesznek arra, mely művek kerüljenek a művésztelep gyűjteményébe. E bizottság tagjai határoznak továbbá arról, ki részesüljön díjazásban. A kiosztásra kerülő kitüntetések a rendező szervek aktivitásához és az adott lehetőségekhez igazodnak.

Eddig az alábbi megoszlás szerint kerültek díjak kiosztásra: Nyíregyháza Városi Tanács V.B., illetve Városi Önkormányzat 1977-1997, MNK ill. MK. Művészeti Alapja 1977-1992 és MAMOE 1993, MKISZ Kelet Magyarországi Szervezete 1977-1989 és 1992, Sz-Sz-B Megyei Tanács, illetve Megyei Önkormányzat 1980-1990 Sóstói Kultúrpark 1984-1987 és 1992, Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1990-1994, FIDEM Iroda 1994-1997, Tókuckó (Művésztelepi díj), illetve Üdülő és Továbbképző Intézmény 1993-1995, Nyíregyházi Városi Galéria 1993-1995, Jósa András Múzeum 1984, OTP 1989, Metallguss Öntöde 1991, Taurus Gumigyár 1997, Timpanon Kft. 1997.

Mint láthatjuk több államigazgatási, városi, megyei és országos szervezet, illetve intézmény összefogása, áldozatvállalása tette, illetve teszi lehetővé a sóstói alkotótelep megrendezését. Feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy az alkotóteleppel kapcsolatos teendők ellátásának oroszlánrésze kezdetektől, valamint a terhek viselésének nagyobb hányada a városra hárult, illetve hárul. Immáron két éve a város Pro Arte arany- és ezüstérme, - melynek egyik oldalát Tóth Sándor, a másikat Györfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművészek alkották -, valamint a FIDEM iroda kitüntetése és eseti jelleggel jelentkező szponzorok díjai kerülnek kiosztásra. Az első 3 évben a korábbi hagyományoknak megfelelően szeptemberben érkeztek a művészek, majd 1980-tól májusban kezdődött meg a telepi munka. Ettől az évtől állt üzembe Sóstón az új égetőkemence, mely meggyorsította a folyamatokat, és annyira munkára sarkallta a résztvevőket, hogy az abban az esztendőben ott dolgozó 11 művész 200 darabot teljesített. Ez a szám nagyjából megfelel az első három alkalommal készült mennyiségnek. Az első évben a bronzöntés egyébként Budapesten történt, majd két évig ideiglenes jelleggel a sóstói telepen felállított öntőműhelyt használták.

A művésztelep 1979-ben költözött végleges helyére. A tóparton lévő napközis tábor - Tókuckó Üdülő és Továbbképző Intézmény - főépületében minden vendég külön összkomfortos szobában nyer elhelyezést. Ugyanitt található a társalgó és az étkezési helyiségek. A műhelyek pedig az épület mögötti nagy parkban sorakoznak. A drága berendezéseket a tanév folyamán tanáraik irányításával szobrásztanulók használják. A Sóstói Művésztelep adottságaira építve 1987-től - az országban egyedüli intézményként - a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában tanítják, és gyakorlatban alkalmazzák a legrégibb fémolvasztási eljárást, az úgynevezett viaszveszejtéses (cire perdue) bronzöntési technikát. A telepre évente körülbelül 10-12 művészt hív meg az Alkotótelepi Tanács, akik május-június hónapokban 4-6 héten keresztül homok- vagy szilikonformázással, valamint viaszveszejtéses bronzöntő technikával dolgozhatnak. Az itthoniakon kívül, eleinte főleg a környező országokból hívtak meg szobrászokat, majd a távolabbi országokból is érkeztek művészek.

Az elmúlt húsz évben 225 résztvevője volt a Sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikai Alkotótelepnek. 123 magyar művész, akik közül néhányan többször is jártak a telepen, valamint 102 külföldi szobrász: angol, amerikai, chilei, bolgár, francia, finn, kanadai, lengyel, lett, litván, mongol, német, norvég, orosz, osztrák, örmény, román, svéd, új-zélandi, ukrán és vietnami nemzetiségűek vettek részt a sóstói szimpóziumon. A telepre érkezők számára kirándulásokat, közös programokat szerveznek a vendéglátók, miáltal a külföldi és az ország más területéről érkező belföldi művészek megismerhetik a régió fontosabb kulturális és természeti értékeit. Korábban ismételten előfordult, hogy a megye vállalatai megbízásokat adtak a telepen tevékenykedő szobrászoknak. Érdemes felfigyelni arra a szívet melengető jelenségre, hogy külföldi művészek gyakran magyar költők, írók, festők, szabadsághősök portréit örökítik meg. Külön kiemelem a prágai Michal Vitanovsky plakettjét, melynek ábrázolása a cseh származású magyar királynő, Podjebrád Katalin emlékét idézi.

Jó kezdeményezés volt, hogy a nyolcvanas évek elején, a meghívott művészeket a telepen gondosan válogatott könyvtár várta, melyben a magyar mellett idegennyelvű idegenforgalmi és művészeti kiadványok szerepeltek. Örömmel tölt el minket, ha szűkebb pátriánk kultúrhistóriai emlékeit - Szatmárcseke, a vajai Vay Ádám Múzeum, Túristvándi stb. - gyakorta láthatjuk viszont más tájról érkezett mesterek megfogalmazásában. A megye termékenységét szimbolizáló előszeretettel alkalmazott motívum még az alma. Többször előfordult, hogy a művészek egymást mintázták meg. Ismételten realizálódott olyan kezdeményezés, hogy valamennyi művész közösen munkálkodik egy műalkotás megvalósításán. Az így elkészült szekrényke, vagy emléktárgytartó osztásos terébe - a művészek közösségi szellemét, összetartozását példázva - az egyes alkotókra jellemző névjegyszerű kis mű került. Hivatalos személyek látogatásai mellett, feledhetetlen élményeket szereztek társaiknak korábbi telepek résztvevői egy-egy napos visszatéréseikkel. A Nemzetközi Éremművészeti Alkotótelep elnevezése a tartalmi változásokat követve 1985-től, a 9. rendezvénytől kezdve Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikai Alkotótelepre módosult.

Közismert tény, hogy a telepre jelentkező szobrászművészek közül számos alkotó munkássága nem korlátozódik kizárólag éremművészetre. Számos esetben a mester itt alkotta meg élete első érmét. Ismeretes az is, hogy a sóstói telepen a hagyományos műfajhatárokat méreti, vagy esztétikai oldalról áthágó művek is születtek, melyek kezdetben igazodtak az éremművészet elvárásaihoz. Az absztrakt művészet kisméretű termékeinél viszont olykor zavarba esik a szemlélő, hiszen ezek gyakran csak elnevezésük alapján sorolhatók az éremművészet, vagy az azzal rokon plakettművészet műfajába. 20 év távlatából elmondható, hogy a kizárólag éremkészítésre érkező szobrászművészek aránya a kezdeti időkhöz képest jelentősen visszaszorult. A legutóbb megrendezett telepen például 11 főből ketten specializálódtak éremkészítésre. Rajtuk kívül még 3 szobrászművész határozott úgy, hogy a kisplasztikák mellett, érmekre is szán időt.

Természetesen ezzel nem szándékoztunk lekicsinyelni a kisplasztikák létrejöttéhez kapcsolódó munka eredményességét és művészi színvonalát, de fontosnak éreztük e sajnálatos súlyponteltolódásra a figyelmet felhívni. Rövid áttekintésünk nem vállalkozhat a sóstói telep tevékenységének átfogó felelevenítésére, hiszen az eddig megrendezett művésztelepek beleltározott termésének - 1210 érem és kisplasztika - többszöröse készült 1977 óta. A műtárgygyarapodás üteme változó, de általánosítva elmondható, hogy évente 30-40 alkotással gazdagodik a nyíregyházi kollekció. Az anyag- és eszközhasználat, valamint az ellátás fejében a művészek az alkotótelepen készült munkákból néhányat Nyíregyházának adományoznak. A város e gyűjtemény bemutatására, kezelésére és tárolására 1982-ben előbb az Ifjúsági park területén biztosított önálló épületet, majd egy előrelátóan nagyvonalú kulturális fejlesztés keretén belül Nyíregyháza megalapította a felsorolt funkciók ellátását szolgáló Városi Galériáját. Egy 1927-ben épült patinás lakóházat építettek át kiállítóhellyé, mely 1988-ban nyitotta meg kapuit átellenben a Városi Művelődési Központ épületével. A galéria kedvező adottságai feloldották azt a nyomasztó gondot, hogy mivel az Ifjúsági park Nyíregyháza központjától távol esik, a város lakossága nem érezte magáénak a telep ügyét. A Városi Galéria kezelésébe átvett telepi anyag látogatottsága már nem volt többé alkalmi, szezonális, sőt az épület két szintjén időszaki képző- és iparművészeti kiállítások rendezésére nyílik lehetőség. A Városi Galéria legfelső emeletén a Sóstói Éremművészeti és Kisplasztikai Alkotótelep időről-időre újrarendezett állandó kiállításán a gyűjtemény legszebb darabjait tekinthetik meg a látogatók. A Városi Galéria kollekciója számos alkalommal került bel- és külföldön is bemutatásra. Külföldön Iserlohnban, Vilniusban, Körmöcbányán, Pozsonyban, Nagybányán, Marosvásárhelyen és Oslóban járt a telepi anyag. Fontos megmérettetése volt a sóstói alkotótelep munkásságának a Magyar Nemzeti Galéria Műhely Kiállítássorozatában 1981-ben megrendezett bemutatkozás, valamint a Műcsarnok 1984 novemberétől másfél hónapig nyitva tartó Művészeti Szimpozionok Eredményei című sikeres csoportkiállítás. 1994 tavaszán jelentős nemzetközi események színtere Nyíregyháza. Ebben az évben rendezték meg másodszor Budapesten a FIDEM kongresszusát és a Magyar Nemzeti Galériában a nemzetközi éremművészeti seregszemlét. E kiállításon 203 magyar érem került bemutatásra. A budapesti FIDEM rendezvények kiegészültek egy nyíregyházi kirándulással is, melynek kapcsán a kongresszus résztvevői, rangos személyiségek és művészek megtekintették a nyíregyházi Városi Galéria gyűjteményét és a sóstói telep munkáját.

1995-ben sikerült létrehozni Közép-Európa legfontosabb három bronzot felhasználó művésztelepeinek - Körmöcbánya, Uherské Hradiste és Nyíregyháza - közös kiállítását. Az 150 művész 600 alkotását felölelő kiállítást mindhárom országban megrendezték. A sikeres rendezvény, mely a határokon átnyúló szoros művészeti és technológiai kapcsolatra épült, Bronzháromszög elnevezéssel vonult be az éremművészet és kisplasztika történetébe. Az idén gyűjteményünkbe került anyag 1997 december 20-ig a budapesti Öntödei Múzeumban tekinthető meg. Ezzel a kiállítással azt szeretnénk elérni, hogy az ország közönsége szembesülhessen eredményeinkkel és felfigyeljen a nemzetközi mérce szerint is magas szintű alkotásokra. Bevett szokás, hogy a művésztelep megnyitása alkalmából egy kimagasló tehetségű szobrászművész anyagát tárjuk a látogatók elé. A művésztelep záróakkordjaként pedig az alkotótelep friss alkotásainak bemutatása szerepel kiállítási programunkon. E tárlatokon kerül sor rendszerint a telep díjainak kiosztásra. Sajnálatos módon 1992-ben készült el a Sóstói Nemzetközi Kisplasztikai és Éremművészeti Alkotótelep záró kiállításának utolsó tudományos alaposságú katalógusa. Ennek költségeit eladdig a Kulturális Minisztérium állta és szerepvállalásának megszűntével, mivel a városi önkormányzat keretei nem engedik meg hogy a fenntartási költségeken kívül, további összeggel támogassák a művésztelepet, illetve az annak működtetésével megbízott Városi Galériát a katalógus évek óta nem kerülhet kiadásra. Bonyolítja a helyzetet, hogy a Városi Galéria a városi önkormányzat határozatával 1996 nyarától megszűnt mint önálló önkormányzati intézmény és összevonásra került egy eltérő jogi szabályozás alá eső középfokú iskolával.

Ebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap támogatását sikerrel megpályázva, nagyon reméltük, hogy a záró kiállításokhoz mellékelt leporellón kívül jut majd katalógusra is. Erre azonban ezennel sem maradt pénz. A Városi Galéria az oktatási intézményhez csatolva kiállítási, alkotóművészeti, közművelődési és közgyűjteményi funkcióit nehezen tudja gyakorolni, még ha a szakközépiskola vezetése részéről kiemelt figyelem mutatkozik is meg aziránt, hogy a jövőre 10 éves intézmény eredeti szerepkörét elláthassa. Úgy véljük, a jó szándék, a lelkesedés kevés a hazai és nemzetközi szempontból is jelentős gyűjtemény szakavatott kezeléséhez, feldolgozásához és továbbfejlesztéséhez.

Fontos lenne tehát mielőbb visszaállítani a város reprezentatív kulturális intézményének jogi státuszát, melyben művészettörténész szakember, illetve szakemberek alkalmazása elengedhetetlenül szükségszerű. Csakis szakavatott közreműködésükkel érhető el, hogy a Városi Galéria a Művelődési Minisztérium anyagi tehervállalásával és szakmai felügyeletével közgyűjteménnyé válhasson, valamint hogy a művésztelep anyaga rendszerezésre, tudományos feldolgozásra kerülhessen. Egy ilyen hazai és nemzetközi szempontból is egyedülálló gyűjtemény vezetőjének kiválasztására - a lokális érdekeket félretéve - országosan meghirdetett pályázatot kell kiírni. A hivatalbalépett szakmai vezető irányításával vehetné kezdetét az anyag tudományos feldolgozása, publikálása, a gyűjtemény gyarapítása, kiállítások szervezése, mely tevékenység eredményeként Nyíregyháza és a sóstói művésztelep híre terjedhetne, valamint a gyűjtemény országos és nemzetközi viszonylatban is rangot nyerne.

The International Medal Art Association (FIDEM), created in 1937, held its 40^th anniversary meeting in Budapest, for the first time, in 1977. Concurrently with the conference, Hungary was provided an opportunity to present 300 medals at a large-scale international exhibition in the Hungarian National Gallery. Amid the success of the Hungarian medal art, it was decided that, upon the proposal of Sándor Tóth sculptor, the first domestic Medal Making Art Camp be established in Nyíregyháza-Sóstó.

Using on the facilities of the Sóstó Art Camp, the Comprehensive School of Art in Nyíregyháza, solely in the country, teaches and uses the oldest metal melting procedure, the so-called cire perdue bronze casting technique. The Council of the Art Camp invites 10 to 12 artists every year, who have a chance to work in the camp in May-June, for 4-6 weeks, with sand and silicon forming and cire perdue bronze casting methods. In the past 20 years, a total of 225 artists worked in the Medal and Small Sculpture Making Art Camp. 123 of them were Hungarian, and the other 102 came from England, the USA, Chile, Bulgaria, France, Finland, Canada, Poland, Latvia, Lithuania, Mongolia, Germany, Norway, Russia, Austria, Armenia, Romania, Sweden, New Zealand, the Ukraine and Vietnam.

The name "International Medal Making Art Camp", taking into consideration the changes of its content, was changed to, as of 1985, "International Medal and Small Sculpture Making Art Camp". There have been a number of works that went well beyond the borders of the traditional artistic forms, both in terms of size and aesthetic features. From a distance of 20 years' time, one can say that the proportion of those artists who intended to deal with only medal making in the Art Camp is considerably lower now, compared to the first years.

In 1982, the town provided a facility for displaying the artistic collection in the Youth Park, then, within the framework of a generous cultural development, Nyíregyháza established the Town Gallery, which opened its gate in 1988. The collection of the Town Gallery has been presented several times in Hungary and abroad alike. It has been displayed in Iserlhorn, Vilnius, Kremnica, Bratislava, Baia Mare, Tirgu Mures and Oslo.

In the spring of 1994, Nyíregyháza hosted a number of significant international events. It was then that the FIDEM conference was organized in Budapest for the second time and the Hungarian National Gallery displayed a wide range of medals made by international artists. 203 Hungarian medals were presented at the exhibition. In 1995, a joint exhibition was organized by Europe's three largest bronze-using art camps, i.e. Kremnica, Uherské Hradiste and Nyíregyháza. The exhibition, showing 600 works of 150 artists, was held in each three countries. The successful event, which was based on the close cross-border artistic and technological relationships, became known as the Bronze Triangle.