A képen látható műtárgy (1. kép) 1992-ben került a Magyar Nemzeti Múzeumba. Szövege a következő: "Nyugtatvány...darab...forintos Magyar bankjegyről, melly a Haza megszabadítására a magyar álladalomnak kölcsön adatott. Megtérítése 1852. 1=ő napjától számítandó 5%-tóli kamattal a Köz állomány nevében biztosíttatik, s' a független Kormány helyreállításával ezen nyugtatvány, minden Köz állományi pénztárnál készpénz gyanánt névszerinti értékben elfogadtatik. September 1. 1851. A nemzet nevében." Az aláírás fakszimile Kossuth Lajos kormányzó. A műtárgyon még két adat feltűnő: a jobb felső sarokban a tintával odaírt 4001-es sorszám és a bal oldalon a juxtaszegély, amelyen a Nemzeti Kölcsön felirat vehető ki.

A nyomtatvány keletkezésére nézvést a Numizmatikai Társulat papírpénz munkacsoportjának vezetőjéhez, id. Kupa Mihályhoz fordultam, aki elmondta, hogy ez a nyugtatvány a Makk-féle összeesküvés alkalmával készült az országban lappangó Kossuth-bankók begyűjtése céljából. Azután id. Kupa Mihály az 1993-ban megjelent Magyar egyetemes pénzjegytárában leközölt egy kitöltött, 4266-os sorszámú nyugtatványt egy magángyűjteményből, valamint egy, három kitöltetlen nyugtatványt tartalmazó ívet, amelyet az Országos Levéltárban őriznek. Ezekkel kapcsolatban oda nyilatkozott, hogy a nyugtatványokat Pesten gyártották, s később a titokban felállított nyomdában az Almássy-féle pénzjegyeket hamisították, míg Kossuth külföldről le nem állította ezt az akciót. Később tovább tájékozódtam a Nemzeti Kölcsön nyugtatványai felől, s jóllehet a kutatást még nem tekintem befejezettnek, mégis az újabban felbukkant példányok arra ösztönöznek, hogy előadjam azt, amit eddig megtudtam.

Előadásaim első felében a Makk-féle összeesküvést ismertettem vázlatosan, míg második felében a Nemzeti Kölcsön nyugtatványainak kibocsátási körülményeit kívánom ismertetni.

A Makk-féle összeesküvés első feldolgozásaira a Kiegyezés után került sor. Ezek közül is kiemelkedik Hentaller Lajos műve, A balavásári szüret 1894-ből, amely számtalan fontos, de nehezen ellenőrizhető adatot közölt. Ehhez képest a téma XX. századi kutatói, - köztük is elsősorban Jánossy Dénes, Lukács Lajos és Károlyi Dénes - sokkal teljesebb képét láttatják az összeesküvésnek, de néhány probléma továbbra is megoldatlan maradt, így a nyugtatványok kérdése is.

A Makk-féle összeesküvés Kossuth Lajos törökországi emigrációja idején kezdett kialakulni. Kossuth, aki a kényszerű emigrációban a levert szabadságharc miatti kétségbeesését egy újraindítható függetlenségi harc reményképével ellensúlyozta, felvette a kapcsolatot az európai forradalmárok londoni székhelyű bizottságával, s annak vezetőjével, Giuseppe Mazzinival. Helyzetértékelésük szerint Európában újabb forradalmi hullámok várhatók és a hatalmi politika alakulása lehetővé tesz egy sikeres függetlenségi háborút Magyarország számára. Kossuth szükségesnek látta, hogy az országban egy titkos szervezkedés készítse elő a talajt a reménylett európai forradalmi hullámnak. A szervezkedés megindításához szinte a véletlen adta a kezére Makk Józsefet, a tehetséges tüzértisztet, aki kitűnt a pákozdi csatában, majd 1849-ben Komárom tüzérségi főparancsnoka lett és a kapituláció után Kossuthoz igyekezett Törökországba. Veszélyes és kalandos utazást követően 1851-ben jutott Kossuth színe elé. Hat napot töltött Kütahiában, s ez idő alatt valószínűleg mindent tüzetesen megbeszélhettek, mert 1851. június 25-én Makk József egy Kossuth és Ihász alezredes aláírásával ellátott részletes felhatalmazást nyert egy új szabadságharc előkészületeinek a megtételére. Makk a következő napon elutazott Kütahiából és székhelyét először Konstantinápolyban, majd Bukarestben építette ki. Ezekről a helyekről küldöttei útján hangzatos szózatokat és rendeleteket juttat be az országba. A szervezkedés kiépítésére Kossuth a mintát Mazzininak Itáliában működtetett hálózati rendszeréről vette, ahol az évszakok szerint a központok, az ún. hónapok szerveztek kisebb egységeket: heteket, napokat, órákat, perceket. A hónapok a nagyobb közigazgatási egységek vezetőinek feleltek meg, míg a másik végpont, a perc az egyes beszervezett embereket jelölte. Makk a rendeleteiben a szervezkedést olyan adminisztrációval terhelte meg (rendszeres jelentésadási kötelezettség, stb.), ami eleve ellehetetlenített egy titkos mozgalmat. Részben emiatt, részben az osztrák hatóságok remekül működő besúgó-hálózata miatt nem épült ki a tervbe vett országos hálózat. A szervezkedés 1851 augusztusában és szeptemberében Pesten és a Székelyföldön kezdett komolyabb formát ölteni, de erről a hatóságok szinte kezdettől fogva tudomást szereztek. Az árulók és a spiclik dolgát olyan könnyelműségek segítették, mint például a balavásári szüret, ahol a székelyföldi "hónap", Horváth Károly a szüret ürügyén szervezte a hálózatot, lehetőséget adva az árulónak, hogy mindenkit egy füst alatt láthasson. Az osztrák hatóságok miután alaposan feltérképezték az összeesküvés szálait, Pesten - ahol a Kossuth nővéreket is belevonták a szervezkedésbe -, 1851 decemberében, Erdélyben pedig 1852 januárjában megkezdték a letartóztatásokat. Ezzel egyidejűleg a kis Napóleon 1851 december eleji államcsínye elejét vette egy Nyugat-Európából várt forradalmi hullámnak, így egyúttal céltalanná is lett a hatóságok által felmorzsolt összeesküvés. A mozgalom kézre került vezetőit kemény büntetések várták: jó néhány halálos ítélet és hosszú évekre szóló börtönbüntetések születtek gyakran évekig tartó vizsgálati fogságokat követően. Makk József, aki Bukarestből küldte dörgedelmes és alkalmatlan kiáltványait a hazába, időben kereket oldott és Amerikában halt meg az 1860-as évek végén. Ezen vázlatos ismertetés után óhajtom sorra venni a Nemzeti Kölcsön nyugtatványaival kapcsolatos adatokat. Amikor Makk József 1851 júniusában Kossuthtól eligazítást kapott a szervezkedés részleteit illetően, akkor szóba kerültek a pénzügyek is. Az 1848/49-es tapasztalatok arra intették Kossuthot, hogy egy eljövendő szabadságharcban már az első napoktól kezdve rendelkezésre kell állnia megfelelő pénzeszközöknek. A lakosságnál lappangó, és 40 millió forintra becsült Kossuth-bankók azonban Kossuth szerint nem lehetnek alkalmasak a jövendő pénzforgalomra, mivel a pénzjegyek kliséi az osztrákokhoz kerültek, akik utánnyomással tönkretehetnék ezek értékét. Ezért a Kossuth-bankókat össze kell gyűjteni a lakosságtól, kamatozó kölcsönpapírok ellenében. Ezek a papírok egyrészt jutalma lenne azoknak, akik nem adták be az osztrák hatóságoknak a magyar pénzjegyeket, másrészt a bankók után kiállított papírok ideiglenes jelleggel a pénzforgalomban is szerepelhetnének. Ne feledjük, hogy a szabadságharc alatt különféle pénzösszegre kiállított papírok, mint kamatos utalványok, kamat nélküli kincstári utalványok és kamatozó ideiglenes nyugtatványok pénzhelyettesítőként már segítették a pénzforgalmat, igaz azok által a kormány felhasználható kölcsönökhöz jutott. Nyilvánvalónak tűnik, hogy az 1851-es nyugtatványoknak az ötlete nem származhatott mástól, mint az első felelős magyar minisztérium pénzügyminiszterétől, Kossuth Lajostól. A mozgalom szervezésére Makknak adott felhatalmazásban Kossuth emígyen szólt: "felhatalmazásom erejénél fogva tehát Makk József honvéd tüzérezredes ... a magyar pénzjegyeknek kamatostól visszafizetendő status-kölcsön gyanánt nyugtatványaimra begyűjtését s számadásos gondviseltetését, azonkívül is az előkészületi kiadások fedezhetése végett elkerülhetetlenül szükséges Nemzeti Pénztár előteremtését és számadás melletti kezeltetését...". Véleményem szerint nemcsak a Nemzeti Kölcsön nyugtatványának az ötlete, de a nyugtatvány megszövegezése is Kossuth műve, hiszen nem valószínű, hogy egy ily fontos és neki való feladatot másnak engedett volna át. Az elnevezéssel kapcsolatban azt gondolom, hogy a vállalkozás jellege indokolttá tette a Nemzeti Kölcsön elnevezést, még ha első pillantásra ez a kölcsönügylet egyoldalúnak is tűnik, hiszen a lakosságnak, vagyis a hitelezőnek ígér kamatot, illetve a tőkeösszegnek a visszafizetését, míg a hitelfelvevő, vagyis a leendő független kormány számára használható pénzkölcsönt nem nyújt. A Nemzeti Kölcsön papírjai a nyugtatvány elnevezést kapták, jóllehet 48/49-ben már szintén szerepelt kamatos utalvány, vagy a kincstárutalvány elnevezés pénzügyi szempontból talán szabatosabb lett volna. Az elnevezést valószínűleg az motiválhatta, hogy a szabadságharc leverése után a hatóságok a kötelezően beszolgáltatott Kossuth-bankók ellenében "nyugtatványokat" adtak át. Egy ideig a lakosság remélte, hogy ezeket a nyugtatványokat pénznek veheti, de a bécsi udvar 1850 elején semmi kétséget sem hagyott afelől, hogy mind a Kossuth-bankókat, mind a beszolgáltatott pénzjegyekért kiadott nyugtatványokat értéktelennek tekinti. Feltehető, hogy Kossuth mindezek tudatában kívánta kibocsátani a maga "nyugtatványait", amelyek értéket adtak a magyar pénzjegyeknek

A különféle ellentmondó adatok miatt fel kell tenni a kérdést, vajon hol készültek a Nemzeti Kölcsön nyugtatványai? A törökországi készítés mellett érvnek tűnik, hogy Makk József egyik Magyarországra küldött röpiratában, a "János-szózat"-ában úgy említi a "kamatozó beváltó jegyeket", mint amelyek már közrebocsátattak. Ugyanitt részletesen szólt a kamatozás időpontjáról, valamint a nyugtatványok terjesztésének módjáról. Említésre került a magyar pénzjegyek sorsa Makknak azon utasításaiban is, amelyeket a mozgalom általa kiválasztott, kulcsfiguráknak szánt személyeihez intézett. Ezekhez a levelekhez olyan mintákat mellékelt, ami szerint ő a jelentéseket elvárta. Az 1851 augusztusában és szeptemberében kelt minták alapján kiderül, hogy a beszervezett percek, vagyis emberek mellett jelenteni kellett a rendelkezésre álló fegyvereket, valamint azt, hogy a magyar bankókból mennyit váltott be az illető. Feltehető, hogy ez utóbbit már azért kérhette, illetve a "János-szózat"-ában azért rendelkezhetett a nyugtatványok terjesztéséről oly részletesen, mert kiáltványaival együtt már a nyugtatványokat is beküldte.

Vajon alkalma lehetett-e Kossuthnak Kütahiában elkészíteni ezeket a nyugtatványokat? Amikor a Kütahiába történő internálásnak a huzavonája folyt Szumlában, akkor Kossuth feltételei között szerepelt egy nyomdagép is a hozzávaló betűkkel.

A későbbi adatok csak a kíséretével kapcsolatos perlekedéseket örökítették meg, olyan részletkérdéseket, mint a nyomdagép, viszont nem. Ugyanakkor Kossuth 1851. július 14-i levele Kütahiából Konstantinápolyba Makk Józsefhez, az országba küldendő proklamációkkal kapcsolatban azt tartalmazta, hogy egy kézi typographiát küld majd az első proklamációval. Ezek szerint Kossuthnak akár módjában állhatott a nyugtatványokból is kézi typographiát Makkhoz eljuttatni. Ide tartozik az az észrevétel, hogy Kossuthnak a nyugtatványokon szereplő aláírása nem az 1848/49-es aláírásaihoz áll közel, hanem inkább az amerikai Kossuth-pénzeken szereplő aláírásokhoz. A törökországi készítést támogatja egy másik adat is. Makk József a megbízatást Bukarestből látta el, nem tért vissza Magyarországra. Amikor a hatóságok nyomára akadtak s ő megszökött, hátrahagyott többek között egy kötegnyi nyugtatványt, amelyek szerepeltek a házkutatásról készített jelentésben. A Bécsbe felküldött jelentés leírja a nyugtatványt és megemlékezik Kossuth aláírásáról és a dátumról is.

Azonban léteznek adatok, amelyek ellentmondanak az általam itt közölt feltételezéssel. Hentaller Lajos a balavásári szüret leírása kapcsán megemlíti, hogy Magos Ernő, a Pestről a szüretre érkezett küldött, Horváth Károlynak, a székelyföldi vezetőnek átadott egy csomó, apró kékes papírosra litografírozott nyomtatványt, amelynek szövegét is közli. A szöveg megegyezik a Nemzeti Kölcsön nyugtatványával, igaz dátumként az 1855-ös szám szerepel, de azt a későbbi kutatás is a könyv sajtóhibájának tartja. A probléma ellenben Hentaller adatával kapcsolatban az, hogy szerinte Magos értékesítés végett nagyobb mennyiségű Kossuth-dollárt is átadott volna Horváthnak. 1851 októberében ez meg nem történhetett, mert Kossuth ekkor még nem járt Amerikában. Ez a nyilvánvaló tévedés természetesen nem ad magyarázatot arra, vajon kékes színű nyomtatványokat adott át Magos, avagy nem.

Ugyancsak Hentaller az, aki a nyugtatványok elkészítésére vonatkozóan az általam eleddig előadottakhoz képest egy másik irányt mutat. Könyvében közli egy árulóvá lett összeesküvőnek az osztrák hatóságok előtt tett vallomását. Az illető beszámolt arról, hogy a titkos szervezkedők Pesten egy nyomdát állítottak fel bankjegykészítés végett. Az akció lebonyolítója egy bizonyos Nagy József volt, a nyomdának pedig egy Keresztessy nevű szabómester adott otthont. A mozgalom egyik pesti vezetője, Jubál Károly Kossuthoz 1851 novemberében írott levelében pedig azt közölte, hogy Nagy József megfelelő épületet szerzett röplapok és sokszorosító munkák elvégzésére és megfelelő nyomdászati eszközökkel is rendelkezik. Lukács Lajos 1955-ben megjelent munkájában Hentaller adatát veszi át a nyomda helyszínét illetően, és Nagy Józsefnek tulajdonítja a Kossuth-bankók begyűjtéséhez készített "kincstári pénzjegyek, nyugták" sokszorosítását. Lukács Lajos a következőképpen vázolta fel Nagy József életútját: 1844-ig posztókereskedő, majd 1846-47-ben a Magyar Iparvédő Egyesület igazgatója. 1848-ban főhadbiztos, 1849-ben lefogják, de amnesztiával szabadul. A Makk-féle összeesküvésben, mint láttuk a nyomda felállításában és üzemeltetésében vett részt. Lukács szerint Nagy a bankjegyek készítését 1851 végén kezdte meg és 1852-ben is folytatta. Az 1851 végi letartóztatásokat elkerülte, csak 1852 augusztusában akadt horogra, de szeptemberben megszökött. Lukács arra vonatkozóan talált adatot, hogy 100 és 200 forintos papírpénzt, valamint 10 krajcáros aprópénzt nyomtak volna 1852-ben a Nagy József által felállított gépen. Amennyiben az ún. Almássy-féle bankókról lenne szó, úgy az adat nem pontos, mert azok között 200-as címlet nem volt. A Pesten lezajlott titkos nyomdai tevékenységre magától Kossuthtól is volt adat. Kossuth 1851 novemberében Londonban értesült a Makk-féle szervezkedés állapotáról, ami eléggé elkeserítette. Rá kellett döbbennie arra, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt elképzelte. Ehhez a felismeréshez valószínűleg hozzásegítette az is, hogy Pesten maradt családtagjai is belekeveredtek az összeesküvésbe. Londonból az országba beküldött ún. "Utasítás" révén próbálta az események folyását irányítani. A nyugtatványokkal kapcsolatban ebben ez áll: "hallom...hogy a magyar banknóták beváltása végett való ideiglenes nyugtatványok munkában vannak. Ez merőben keresztülvágja intézkedéseim. Azt tehát szimplicziter szüntessék meg." Egy másik levelében dörgedelmes hangon ostorozza a szervezkedőket, akik úgymond nem azt teszik, amit ő akar: "történik irtózatos tébolyodott gondolat emberekből, kik nem nyughatnak semmi utasításaimra, történik hivatkozás, miket nem adtam soha, velem való összeköttetésre támaszkodnak emberek, kikkel semmi összeköttetésben nem vagyok, holmi ideiglenes nyugtatványokról, présekről stb. hallok beszélni,...". Ebben a Kossuth Zsuzsannához írt levélben még egyszer említésre kerültek a nyugtatványokkal kapcsolatos pénzügyek: "A magyar papírpénz után már magam tevén rendelkezéseket, de minden ilyes tudtom nélküli avatkozást csak rosszalhatván - a kormányzói körbe történt hívatlan avatkozásnak megfeddés mellett, minden e részben, amint hallom, tett előkészületi intézkedések ezennel betiltatnak." Ezek alapján nem oszthatom id. Kupa Mihály álláspontját, miszerint Kossuth a nyugtatványok után a titkos nyomdában készített Almássy-bankó hamisításokat tiltotta volna el az emigrációból, hanem úgy gondolom, hogy elsősorban az általa Kütahiában kigondolt bankó-beváltást állította le, illetve mindenféle, általa ellenőrizhetetlen tevékenységet. Kérdéses egyáltalán az is, hogy a Lukács Lajos által 1851 végétől datált papírpénz-hamisítás tudomására jutott-e fentebbi levelének időpontjáig, ami 1851 novemberére tehető.

A nyugtatványokra történt bankóbeváltás leállítása mellett Kossuth a magyarországi szervezkedés más vonatkozásait is kritizálta fentebb említett dokumentumaiban 1851 novemberében. Úgy tűnik teljességgel elégedetlen volt mindazzal, amit a Makk-féle mozgalom addig végzett. A hibát nem az ő maga által Makknak adott "Felhatalmazás" megvalósíthatatlan elvárásaiban találta meg, hanem a végrehajtást tette felelőssé.

Összefoglalásul elmondhatom, hogy a Makk-féle összeesküvés kutatásában a Kossuth-bankók beváltására készített Nemzeti Kölcsön nyugtatványai más, lényegesebb kérdések mellett - érthetően - nem kaptak különösebb figyelmet eleddig. A nyugtatványokra vonatkozó adatok alapján úgy tűnik, hogy azokat Kossuth elképzelésére készítették az ő felügyelete mellett Kütahiában. A nyugtatványok pesti nyomtatására vonatkozó adatok pedig lehetséges, hogy a Makk József által az országba küldött példányok pótlását jelentették. Ez elképzelhető, mert a jelenleg ismert példányok sorszámai négyezer felett vannak, s egy magyarországi utánnyomás magyarázatot adhat az előadáson bemutatott darab fehér papírja és a Hentaller által leírt kékes papír eltéréseire. Mindenesetre a rendelkezésre álló adatok olyan foghíjasak, hogy sokféle kombinációt megengednek. Ugyanakkor olyan kérdésre is válaszolni kellene, mint a nyugtatványok sorszámozásának a kérdése, hiszen a pénzértékű papírok természetéhez tartozik, hogy minden példánynak eltérő sorszámot kell viselnie, ami koordinálást tesz szükségessé. Mindezeket a problémákat csak további kutatások, illetve újabb példányok felbukkanása oldhatja meg. Végezetül egy újabb problémára hívom fel a figyelmet: Jánossy Dénes forrásközlő munkájában, az összeesküvéssel kapcsolatban az osztrák hatóságok által begyűjtött anyagok között szerepel egy olyan, a Kossuth-bankók beváltására vonatkozó nyugtának a német fordítása, amely szövegében eltér a Nemzeti Kölcsön ismertetett nyugtatványától, és nem tartalmaz dátumot, sem pedig Kossuth fakszimile aláírását.

Faragó: = Faragó Miksa: A Kossuth-bankók kora. Budapest. é. n.

Jánossy: = Jánossy Dénes: Kossuth - emigráció Angliában és Amerikában. Budapest, 1940. I. köt., 1948. II/2. köt.

Károlyi 1975: = Székely vártanúk 1854. Szerk.: Károlyi Dénes. Bukarest, 1975.

Kupa 1993: = Id. dr. Kupa Mihály: Corpus Notarum Pecuniarum Hungariae. Budapest, 1993.

Lukács 1955: = Lukács Lajos: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849-1867. Budapest, 1955.

A few years ago the Hungarian National Museum got a very rare object. This was the receipt of National Loan from 1851 signed by the Governor Lajos Kossuth. After the fall of the 1848 Hungarian War of Independence Kossuth was exile in Turkey. He tried to organize a new movement for the independence from Turkey. It was part of the conspiracy in Hungary to collect Kossuth banknotes left in the possession of civilians from the time of the War of Independence. This collecting took place against receipts. On the evidence of the several documents I am in the opinion that the receipts were made during Kossuth's exile in Turkey. There are some data however that the receipts were made in Pest. As there were some thousand receipts on the basis of their serial number, perhaps first the receipts were made in Turkey and later the supplements were made in Pest. Further research should be made in future concerning these problems.