A Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményébe 1983-ban vásárlás útján - több más numizmatikai tárggyal együtt - egy török Vasfélhold kitüntetés és egy török adományozási okmány került be. Utóbbiról lefordítása után kiderült, hogy az a török Vörös Félhold Társaság Ezüst Érmének adományozási okmánya Albin Brumowsky cs. kir. ezredes részére, tehát nem a meglévő kitüntetéshez tartozik. Szövege magyarra fordítva a következő:

V. Mehmed szultán (1909-1918) tugrája. Ennek szövege: "Abdülmedzsid fia Mehmed hán sah, a mindig győzedelmes."

Mellette: "a gázi" (hitharcos).

A főszöveg:

"Az emelkedett, tiszteletre méltó, magas-lakású szultáni jel és a fényes, világbirtokló káni tugra parancsa az, hogy:

Az Oszmán Vörös Félhold Szervezet egy többfokozatú kitüntetést alapított, mellyel olyan férfiak és nők közjóért való tevékenységét jutalmazzák, akik elismert anyagi és erkölcsi hasznot s megtapasztalt, köszönetre érdemes szolgálatot végeztek. S mivel az osztrák Vöröskereszt Szervezet főtitkára, Alvubin (Albin) Brumowsky ezredes úr kiváló tetteket mutatott fel a közjóért azáltal, hogy nagyúri hadseregem egészségügyi bizottságával a Vörös Félhold számára számos ajándékot és adományt szerzett és gyűjtött, ezért a Vörös Félhold Szervezet Általános Központjának határozata értelmében, mely a vonatkozó szabályzaton alapul, az említett kitüntetés ezüst fokozatára méltónak találtatott. Az ennek alapján kibocsátott nagyúri magas irádém nemes értelme szerint számára az említett kitüntetés ezüst fokozatának egy példánya adományoztatott, s erről a jelen emelkedett berát kiállítatott.

Kelt az ezerháromszázharmincnegyedik év dzsemázi-ül-áhir hónapjának huszonhatodik napján" (1916. április 30.).

Balra lent: "a magas kalifátusi központban."

1. ábra
A török Vörös Félhold Társaság Ezüst Érmének adományozási okmánya Albin Brumowsky cs. kir. ezredes, az Osztrák Vöröskereszt Társulat titkára számára, 1916. ápr. 30.
(Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém)

Az okmány hátulján sz 448/184-es számjel - feltehetően iktatószám - és 3 pecsét található. Ezekből kettőt sikerült feloldani. A nagyobbik felirata: "Szultáni Tanács Kancelláriai Hivatala" (Diván-i Hümajun Bejlikcsi Kalemi) Az egyik kisebbiken: "Ahmed Dzsevdet", aki orvos, és rövid ideig a Vörös Félhold Társaság elnöke volt.

A továbbiakban tekintsük át, hogy mit tudunk e török kitüntetésről és egykori viselőjéről.

A török Vörös Félhold Társaság (Hilál-i Ahmer Dzsemijeti) - az európai vöröskereszt egyesületek megfelelője - 1877. ápr. 19-én alakult meg, megelőzve számos országot, többek között hazánkat is, ahol csak 1879-ben jött létre a Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete. A szervezetnek előzményei is voltak. Az Oszmán Birodalom már 1865. júl. 5-én csatlakozott a genfi konvencióhoz. 1868-ban létrejött "Az Oszmán Hadsereg Sebesültjeinek Segélyegylete" 66 taggal, köztük 43 orvossal. Miután azonban akkoriban civilek nem vegyülhettek katonai ügyekbe, tevékenységük nagyon szerény és erőtlen volt. 1876. aug. 12-én jött létre a "Sebesült és Gyengélkedő Katonák Segélyező és Segélyegylete", részben a korábbi szervezetével azonos vezetőkkel. Élére Marko pasa, a Katonai Orvosi Akadémia igazgatója került. Ezen szervezet változtatta azután rövidesen nevét Vörös Félhold Társaságra. Az 1908-as polgári forradalom után új alapszabályt nyertek és az I. világháborúban már igen komoly munkát végeztek.

A Vörös Félhold Érmet - arany, ezüst és bronz fokozattal - 1912. okt. 3-án alapította V. Mehmed szultán minisztertanácsi egyetértéssel. Az érmet a szervezet erkölcsi és anyagi támogatásáért, saját és külföldi, férfi és női alattvalók egyaránt megkaphatták. A kitüntetésre érdemesek neveit - a vezetőség legalább 3 tagjának javaslatára - a nagyvezíri hivatalhoz kellett beterjeszteni, majd az ott kiadott rendelet alapján adományozták a kitüntetést, s a kiállított berátban megemlítették viselője érdemeit. Kivételes esetben nem kellett betartani a hivatalos utat, s az arany fokozat közvetlenül is adományozható volt. A 25 mm átmérőjű érem előlapját középen fehér mezőben vörös félhold, szélét alul olajág, felül "emberiességi segélynyújtás" felirat díszítette. Az éremhez karikával kapcsolódott felül a szultán tugrája, efölött pedig fehér zománcos mezőben az "Oszmán Vörös Félhold Társaság" felirat és az alapítás dátuma. Ismételt érdemekért idővel (5 év múltán) a magasabb fokozat is elnyerhető volt, így egyszerre akár mindhárom fokozatot is viselhették a bal mellen. A kitüntetett halála után az érmet nem kellett visszaszolgáltatni, az az örökösökre maradt.

Az I. világháborúban nagy számban adományozott - ritkaságnak tehát nem tekinthető - érmet elnyerő ALBIN BRUMOWSKY 1852. jan. 6-án született Dombrauban, Osztrák-Sziléziában, r.k. családban. Édesapja tanár volt. Miután jó eredménnyel elvégezte Teschenben az Állami Gimnáziumot, 1872. ápr. 22-én kezdte meg katonai pályafutását közlegényként a cs. kir. 1. "I. Ferenc József császár" mérnök ezredben. Csapatszolgálat után, sorra elnyerve az alsóbb rendfokozatokat, s 1874-1876 között elvégezve Bécsben a cs. kir. mérnök hadapródiskolát, 1876. nov. 1-én hadapród-tiszthelyettessé lépett elő. 1877. máj. 1-én hadnagy lett és áthelyezték a 2. "Lipót főherceg" mérnök ezredhez. Részt vett az 1878-as boszniai okkupációban - útépítés: Koda - Kadnia voda - ütközetbe azonban nem került. Olmützi és budapesti helyőrségi élet után Banjalukában (Bosznia) szolgált. 1879-1880-ban részt vett a Blazuj-Konjica-i útépítésen, majd Nevcsinjeben barakkok építésénél. 1881-1882-ben közreműködött a Pola (Isztria) melletti Ovina ütegállásainak építésénél. Utóbb pedig Wien-Neustorfnál tüzérségi szertárak (?) építésénél. 1885. okt. - 1887. márc. között Bécsben mérnök tanfolyamon vett részt. Időközben 1879. máj. 1-én főhadnaggyá, 1886. nov. 1-én 2. oszt. századossá lépett elő.

1887. márc. 1. - 1888. febr. 1. között a mérnökkar przemysli (Galícia) építési igazgatóságánál szolgált, épület és ütegállás építkezéseknél. Innét ideiglenesen - majd 1888. ápr. 1-től véglegesítve - Wadowicébe, az 54. galíciai Landwehr gyalog zászlóaljhoz került századparancsnoknak 1891. nov. 1-ig. 1888. nov. 1-én 1. oszt. századossá lépett elő. Ezt követően 1894. okt. 1-ig Pilsenben, a 35. cseh Landwehr gyalog zászlóaljnál szolgált, 1890. febr. 28.-ápr. 11. között már zászlóaljparancsnoki beosztásban. 1892. márc. 1.-máj. 31. között Bécsben elvégezte a Landwehr törzstiszti tanfolyamot. 1894. nov. 1-től a 10. (jungbunzlaui) Landwehr gyalogezred zászlóaljparancsnoka volt Böhmisch Brodban 1900. aug. 11-ig, 1896. máj. 1-től már őrnagyi rangban. 1896. május 1.-1900. május 1. között átmenetileg Bécsben, a cs. kir. Honvédelmi (Landwehr) Minisztériumhoz beosztott csoportparancsnokként szolgált. 1900. máj. 1-én alezredessé lépett elő. 1900. aug. 11-től 1904. febr. 1-ig az 1. (bécsi) Landwehr gyalogezrednél váltakozva ezred- és zászlóaljparancsnoki beosztást töltött be. Közben 1903. nov. 1-én ezredes lett. 1904. febr. 1.-1908. nov. 1. között a 14. (brünni) Landwehr gyalogezred ezredparancsnoka volt. 1907-ben átmenetileg többször ellátta a 26. Landwehr gyalogdandár parancsnokságát is.

3. ábra
Albin Brumowsky cs. kir. vezérőrnagy személyi anyagának első oldala
(Österreichisches Kriegsarchiv, Wien)

1908. nov. 1-én - miután a dandárnál 1907. aug. 23-án tartott harcszerű lőgyakorlat során tanúsított vezetési stílusát a 13. Landwehr gyaloghadosztály parancsnoka kifogásolta - több mint 36 évi szolgálat után nyugállományba helyezték.

Középmagas, erőteljes, hadiszolgálatra alkalmas ember volt. A német nyelven kívül jól beszélt csehül, közepesen lengyelül. Nagyon jó lovas, céllövő és tornász volt. Játszott zongorán és citerán is.

Magánéletéről alig maradtak fenn adatok. 1897-ben, 45 éves korában, őrnagyként nősült meg 7200 forint cautio ellenében. Felesége nevét nem ismerjük. Nyugdíjasként Bécs XVIII. kerületében, a Karl-Ludwig-Straße 1/d alatt lakott.

Nyugdíjazása után az Osztrák Vöröskereszt Társulat szövetségi titkáraként (Bundessekretär) tevékenykedett. Ebbéli minőségében nyerte török kitüntetését, amelynek fennmaradt adományozási okmánya ráirányította a figyelmet személyére.

Hosszú szolgálata alatt kitüntették a Hadiéremmel, a Tiszti Szolgálati Jel 3. osztályával, a Jubileumi Emlékéremmel (1898), a Jubileumi Emlékkereszttel (1908), a Katonai Érdemkereszttel (1908), a Vaskorona Rend 3. osztályával (1913. vöröskeresztes érdemekért) és az orosz Szent Szaniszló Rend 2. osztályával.

Halálozásának helye (Bécs?) és ideje ismeretlen. A bécsi Hadilevéltárban őrzött személyi anyagának utolsó feljegyzése 1917. aug. 1-i tábornoki előléptetéséről tájékoztat, amikor vezérőrnagyi címet és jelleget nyert.

Hogy török kitüntetési okmánya hogyan került Magyarországra, alighanem már sohasem fog kiderülni. Bár hosszú katonaélete során 1880 táján szolgált Budapesten és 1902-ben részt vett magyarországi hadgyakorlaton is - úgy tetszik - semmi sem kötötte hazánkhoz. Életét zömmel a Monarchia más vidékein, Cseh- és Morvaországban, Galíciában, Boszniában, Isztriában, Bécs környékén töltötte. Bár életútja szenzációmentes, szolid katonai karrierként értékelhető, felidézésével talán sikerült némileg emberközelbe hoznunk egy múzeumi műtárgyat.

Valószínűleg valamilyen rokona (unokaöccse?) volt Godwin Brumowsky cs. és kir. tüzérszázados, az Osztrák-Magyar Monarchia legeredményesebb I. világháborús tábori pilótája.

Irodalomjegyzék

A 60 éves Magyar Vörös Kereszt. Magyar Vöröskereszt a világháborúban. Szerkesztőbizottság: Abaffy Jenő-Bognár József-Csehi Ferenc-Incze Kálmán- Lantos Géza-Komáromy Jenő-Kovách J. Elek-Köpeczi Boócz István-Vörösvári Weller István. Bp. é.n. (1939?)

Boksay: = Boksay Antal: A felhők katonái. H. és é.n. (1938?)

Çetinyalçin 1973: = Ismet Çetinyalçin: 1328 tarihinde ihdas olunan Hilâl-i Ahmer Madalyasi. (Az 1328-ban létrehozott Vörös Félhold Érem) VII. Türk Tarih Kongresi. Ankara: 25-29 Eylül 1970. Kongreye sunulan bildiriler. II. (Ankara 1973)

Hefty 1940: = Hefty Frigyes: Repülők előre! (Budapest 1940.)

Mathis: = René Mathis: Croix et médailles de guerre 1914-1918. Revue et mis à jour en 1982 par André Sourys-Rolland (Paris, é.n.)

Parall 1914: = Jaro Parall (redigiert): Ruhestand Schematismus der österreichisch-ungarischen Armee für 1914. VI. Jahrgang (Graz, 1914)

The above mentioned certificate of merit, the certificate of the Turkish red Half-Moon Society's Silver Medal, was issued on 30^th April, 1916, to Albin Brumowsky, imperial and royal colonel, federal secretary of the Austrian Red Cross Society. The Museum purchased the certificate in 1983.

In Turkey, after the country joined the Geneva Convention in 1865, the Red Half-Moon Society, the equivalent of the European Red Cross Societies, was established on 19^th April, 1877. The Society created its new by-rules after the civil revolution of 1908, and performed a lot of work during the World War I. On 3^rd October, 1912, Mehmed V sultan created a medal in recognition of those domestic and foreign people who, either morally or financially, supported the work of the Red Half-Moon Society. The medal, which had three different grades, i.e. gold, silver and bronze, was awarded to several people from the allied countries during the World War I.

One of them was colonel, later brigadier general, Albin Brumowsky, who was born in the Austrian-Silesian Dombrau, in 1852. He served in the army for 36 years (1872-1908), at the beginning in two engineering regiments, then in various Landwehr infantry corps, mainly Bohemia, Moravia, Galicia, Bosnia, Istria, Vienna and Budapest. He took part in the occupation of Bosnia in 1878, and, during the peaceful years, in the construction of several military establishments, i.e. roads and barracks. After retirement, he resided in Vienna and worked as the secretary of the Austrian Red Cross Society. His military service, on the basis of his personal material preserved at the Viennense Kriegsarchiv, can still be traced in detail. The date and place of his death, however, is unknown.