1977-ben húsz évvel ezelőtt - az 1970 óta működő sóstói művésztelep - a FIDEM budapesti kiállítása és kongresszusa kapcsán éremművészeket fogadott. Már első évben a lengyel érem- és kitüntetés készítés jeles képviselője Edward Gorol - kinek önálló gyűjteményét Lengyelországban kastélymúzeum őrzi állandó kiállításként -, valamint a bolgár éremművészet elsőszámú reprezentánsa Bogumil Nikolov - aki Sóstón kapott először nemzetközi elismerést és innen indult világhírű karrierje -, volt jelen művésztelepünkön. Csehszlovákiát Eva Havelkova, a Szovjetuniót Valentin Kocsetkov moszkvai, az NDK-t Rainer Radack pénztervezésben is jártas berlini művész képviselte. Utóbbiak neve sem ismeretlen a világ érmészeinek élvonalában.

A résztvevő magyar művészek, Fritz Mihály számos emlékpénz tervezője, a világ legszebb pénze elismerés (1988) és a legszebb vert érem díjának többszöri nyertese, Körössényi Tamás a Magyar Képzőművészeti Főiskola azóta kinevezett tanára, Szabó Gábor, Hadik Magda és Sümeghy Sarolta megismerhették a külföldi éremkészítési műhelyek módszereit, hagyományait a vendég alkotók munkáján keresztül. A művésztelep legnagyobb érdeme, hogy a közös munka számos helyi gyakorlatot "kunsztstiklit" tesz közkincsé. Hazánkban sem középiskolai, sem egyetemi szinten, - mint Körmöcbányán, vagy Rómában, Moszkvában és Bécsben -, nincs az éremkészítésnek szervezett formája, tételes iskolája, tanszéke, ahol a szakmai gyakorlatot oktatják, tanítják.

Hazai éremművészeink nagyjai a szobrászat területéről kerültek ki a múltban is, és napjainkban is. Nem jellemző az ötvös, graveur, grafikus előképzettség, mint a világ más tájain. Bizonyára a magyar éremművészet plasztikai erejének ez is magyarázata. Mai éremművészetünk két példaképe Borsos Miklós vésnök autodidaktaként lett élete alkonyán a Képzőművészeti Főiskola professzora. Az Iparművészetiről 1956 miatt eltávolították. Ferenczy Béni tudását az atyai házból hozta, majd Firenzében és Münchenben pallérozta akadémiai szinten. Őt az ötvenes évek elején polgári beállítottsága miatt távolították el a Képzőművészeti Főiskoláról. Kétségkívül napjaink magyar éremművészetére ők vannak legnagyobb hatással.

A magyar éremművészet kiteljesedése az ötvenes években Képzőművészeti Főiskolát végzett alkotók megjelenésével kezdődött. A század első felében a vert éremkészítés mesterei Telcs Ede, Berán Lajos, Beck Ö. Fülöp, Reményi József, az öntött érmek területén Csúcs Ferenc, Madarassy Walter jelentették a magyar éremkészítés világszínvonalát. Jelenleg számosan alkotnak hazánkban világszínvonalon az érmészetben. A sóstói éremművészeti alkotótelep nem stiláris iskola, mint a nagybányai, a szolnoki, a hódmezővásárhelyi vagy a szentendrei.

Sóstó a szabad alkotói megnyilvánuláshoz nyújt tárgyi feltételeket, és lehetőséget biztosít experimentális kísérletek, valamint elmélyült alkotások öntött formában történő megjelenítéséhez, mind homokformázó, mind viaszvesztéses eljárással. A sóstói nemzetközi éremművészeti alkotótelep a világon az első ilyen közös műhely a nemzetközi plein air mozgalomban.

A sóstói példa nyomán Bulgáriában, Litvániában, Németországban, Csehországban, Szlovákiában és Finnországban alakult hasonló közös műhely, ismereteim szerint. Sebestyén Sándor az iserlohni (1983-84), Tóth Sándor a körmöcbányai (1988) és klaipedai (1992), Zagyva László az uherské hradistei (1994) és mäntäi (1997) éremművészeti alkotótelepek munkájában vett részt, illetve volt jelen, mint alapító. A sóstói gyakorlat és példa természetesen épült be ezekbe a rendezvényekbe. Véleményem szerint nagy hiba volt 1985-ben az éremművészeti alkotótelepet kisplasztikai műhellyé bővíteni. A kisplasztika anyaga elefántcsont, porcelán, viasz, agyag vagy fém. Az ókortól kezdve napjainkig a szobrászat kedvelt műfaja. Sóstón a kisplasztika készítés egy formájának, a viaszveszejtéses öntési eljárásból fakadó, sajátosság jegyeit magánhordó, szobrok készítésének van lehetősége. Ezt az olaszok bronzettonak nevezik, mely a kisplasztikának csak egy kis szegmense. A szervezők hozzá nem értését kihasználva, szobrászok egy kis csoportja kapzsi haszonszerzés céljából a kisplasztikát erőltette. A kisplasztika készítéséhez sem az idő (6- utóbb 4 hét), sem a hely - műterem adottságok - sem a gazdasági feltételek, hisz a költségek nem négyzetesen, hanem köbösen nőttek - nem megfelelők. Ennek ellenére készültek az évek során jelentős kisplasztikák is az experimentális stílusok, "jó pofi gegek" kategóriájában, de kevés elmélyült munka eredményeként létrejött kisplasztikát készítettek az alkotók kiállítás készre. Ötletek, skizzek, vázlatok szép számmal születtek és készülnek napjainkban is. Lassan a világ elmegy mellettük, mert a csak éremművészetre szakosodott művésztelepek e műfaj gyakorlásának mind technikai - Körmöcbánya vert érem - mind elméleti kérdéseivel szakszerűbben tudtak foglalkozni. Szerencsésnek tartanám a kezdetekhez visszatérni, hisz eredményeink itt a legnagyobbak.

Sóstó hatása a magyar éremművészetre egyértelműen kimutatható. Névsorolvasás helyett csak e műfaj legjelesebb reprezentánsait említem azok közül, akik az évek során a művésztelepen dolgoztak: Fritz Mihály, Szabó Gábor, Rácz Edit, Sebestyén Sándor, Györfi Sándor, Gál András - Párizsban élő 500 Ft és ECU tervező szobrász - Ligeti Erika, Szabó Iván, Lapis András, Szabolcs Péter, Gáti Gábor, Kiss György, Csikai Márta, Budahelyi Tibor, Nagy Lajos Imre, Lakatos Aranka, Orr Lajos, Zsin Judit, Egyed Emma, Vigh Tamás, Szathmári Gyöngyi, Füz Veronika, Szöllösi Enikő, Tornay Endre, Soltra E. Tamás, Kalmár János, Balogh Géza, Meszes Tóth Gyula, Csontos László, Kótay József, Mladonyiczki Béla. Mind a magyar emlékpénz tervezők, mind az éremgyűjtők egyesületének éremkészítői között a fenti alkotók neve jól ismert. Nemzetközi kiállítások magyar résztvevőiként hazánkat reprezentálják eredményesen világszerte. Fontosnak tartom, hogy Szlovákiából, Kárpátaljáról, Romániából, valamint a távoli Kanadából és az Egyesült Államokból is dolgoztak magyar művészek Nyíregyházán. A jövőben többet kéne felvállalni a határon túli magyarok érdekében a Kárpátok euro-régió területéről.

A Sóstói művésztelep megyei hatásaként szeretném kiemelni, hogy nem az ott lévő kísérleteket tartom lényegesnek, hanem azt a tényt, hogy húsz éve csak egyedül voltam szobrász, ma tízen élünk a megyében. A sóstói műhely lehetőséget adott a helyi alkotóknak a technikai, technológiai tudás elsajátítására, kísérletekre, melyeknek eredménye tudásukat fejlesztette. Ezeknél sokkal lényegesebbnek tartom, hogy megyénkben az éremművészet ez a több ezer éves európai művészeti műfaj a legkisebb falvakban sem ismeretlen. Számos kisközösség, sport és kulturális együttes, mellett gazdasági társaságok rendelnek érmeket. "Nem az énekes szüli a dalt, a dal szüli énekesét" - mondja a költő. Az igény, itt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyében nemcsak megyei, hanem országos és nemzetközi feladatokat teljesítő alkotó együttest hozott létre. Csongrád megyén kívül csak itt él és dolgozik ennyi szobrász az országban. A Nyírbátori Zenei Napok szervezői minden évben érmet készítettnek egy-egy jeles magyar éremművésszel. A város és a múzeum gyűjteménye az évek során egy magyar érem- és érmész panteonná gyarapodott, hiszen Asszonyi Tamástól Vigh Tamásig mindenki készített már egy-egy érdekes alkotást ugyanazon témára. Képes Géza Mátészalkára, szülővárosára hagyta éremgyűjteményét, mely a két jó barát Borsos Miklós és Ferenczy Béni több unikális érmét tartalmazza.

Mátészalka és környéke Bíró Lajosnak adott számos feladatot. Tiszavasvári városi rangja óta évenként készítetett alkalmi érmeket elismerésként a polgárok sport, művelődési, gazdasági életben elért eredményeiért. A Pro Urbe és Díszpolgári kitüntetések kísérő velejárója a legkisebb falvakban is - Tákos, Kék, Panyola, Kállósemjén stb. - a kispéldányszámú öntött érem. Nagyobb városainkban országos rendezvények, nemzetközi fesztiválok alkalmával bronz és ezüst vert érmeket készítettnek. Egy-egy közösség, példaként Nagykálló, éremdíjakat alapít - Szilágyi István díj, Korányi Frigyes díj, Ámos Imre díj, Díszpolgári Érem -, és alkotónak a város volt tanárát, Nagy Lajos Imre szobrászművészt kéri fel. A városok iskolái, gimnáziumai, főiskolái polgármesteri hivatalai is számos éremfeladatot adtak Sebestyén Sándornak, Nagy Lajos Imrének, Balogh Gézának, Orr Lajosnak, Zagyva Lászlónak és Tóth Sándornak. Az Aczél-Kádári korszak személyi kultusz elleni harcának vadhajtásaként a portréfeladatokat nemcsak nem támogatták, de nem is tűrték. Az orvostársadalom volt ez idő tájt az egyetlen, amely portré megbízásokat adott. Bizonyára Huszár-Varannai: Medicina in nummis munkájának, Bona, Süle tevékenységének hatására születtek ebben a korban is portré feladatok.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórház főigazgatói számos orvos portré feladatot adtak és adnak napjainkban is. Nagy Lajos Imre, Sebestyén Sándor, Tóth Sándor a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének felkérésére készített vert érmeket. - Sebestyén és Tóth pályázatnyertesként tíz-tíz emlékpénz oldalt tervezett. Érmeiket verték Körmöcbányán is és Pforzheimben, a legpatinásabb német verdékben is. Sebestyén Sándor készített új évi érmet Hollywood számára és az 1250 éves Cuzco városának is arany Manco Capak emlékérmet. Alkalmanként a kerámiaművész Mészáros Gábor és a festőművész Berecz András is készített érmeket a megyében élő szobrászok mellett. A hazai és külföldi kollekciókban - a British és a Kunsthistorisches Museum, Colorado Springs, Centro Dantesco, Vatikán, Vilnius éremgyűjteményei - őrzik művészeink alkotásait. Balogh Géza ez évben Nyíregyháza Város Aranyérmét, Sebestyén Sándor a Soproni Érembiennálé díját, Nagy Lajos Imre 1993-ban a Zempléni Nyári Tárlaton Borsod-Abaúj-Zemplén Megye díját kapta. Tóth Sándor érmeiért Firenzében, Ravennában és Toledoban (USA) kapott külföldön elismerést, hazai díjak mellett.

Twenty years ago, in 1977, the art Camp in Sóstó, in connection with FIDEM's Budapest exhibition and conference, welcomed medallists. The Sóstó Medal Making Art Camp is not a stylistic school, unlike Baia Mare, Szolnok and Hódmezővásárhely. Sóstó provides facilities for free artistic activities, and also an opportunity to present experimental as well as thoroughly elaborated works in a cast form. The artists may use both sand forming and cire perdue methods. The International Medal Making Art Camp was the first workshop of its kind in the world and international plain air movement.

Following the example of Sóstó, similar workshops have been established in Germany, Slovakia, Bulgaria, the Czech republic, Finland and Lithuania. Sándor Sebestyén took part in the work of the Iserlhorn art camp (1983-84), whereas Sándor Tóth helped the Kremnica (1989) and Klaipeda, and László Zagyva the Uherské Hradiste (1994), and the Mäntä (1997) art camps.

I would like to highlight that is not the experiments that deem a significant influence of the Sóstó Art Camp, but rather the fact that while twenty years ago I was the only sculptor, now there are 10 of us living in this county. The Sóstó workshop presented an opportunity to the local artists to learn the necessary technical and technological knowledge, and to experiment, the findings of which improved their skills. But more important is the fact that in this county, the medal making, this several-thousand-year-old artistic form, is well-known even in the smallest villages. Besides sports and cultural communities, a number of economic organizations place orders for medals. The heavy demand called for the establishment of an artistic group in Szabolcs-Szatmár-Bereg County, which not only perform tasks on county but also national and international levels. Every year, the organisers of Nyírbátor Musical Days have a prominent Hungarian medallists make a medal. Mátészalka has commissioned Lajos Bíró to make a number of works. Certain communities, e.g. Nagykálló, have created medal awards, such as István Szilágyi Award, Frigyes Korányi Award, Imre Ámos Award, and the Honorary Citizen Medal. And the artist creating these medals for Nyírbátor is the former teacher of the town, the sculptor Lajos Imre Nagy.

Lajos Imre Nagy, Sándor Sebestyén and Sándor Tóth, upon the request of the Hungarian Medal Collectors' Association, have made a number of struck medals. They have made their medals in Körmöcbánya and Pforzheim, in the most renowned German mints. Sándor Sebestyén has made a New Year Medal for Hollywood and a Manco Capak Memorial medal for the 1250-year-old town of Cuzco. Domestic and foreign museums, e.g. British Museum, Kunsthistorishes Museum, Centro Dantesco, and the collections in the Vatican, Colorado springs and Vilnius, preserve our artists' masterpieces. Géza Balogh was awarded the Gold Medal of Nyíregyháza this year, Sándor Sebestyén has been given the Award of the Sopron Medal Festival, and Lajos Imre Nagy received the Award of Borsod-Abaúj-Zemplén County at the 1993 Zemplén Summer Exhibition. Sándor Tóth has been awarded for its medals in Florence, Ravenna and Toledo (USA), and he also received several Hungarian awards.