Az éremtan máig is dekoratív és hatásos ága az emlékérem. A reneszánszban kezdődő diadalútját, mint a szobrászat és a festészet segédeszköze kezdte.

Az ábrázolandó személy legjellemzőbb vonásait a művész viaszba, kőbe, fába mintázta, hogy ne kelljen a modellt, egy hadvezért, pápát, fejedelmet gyakran igénybe venni.

A reneszánsz emberközpontúsága kedvezett a portréművészetnek.

Míg a numizmatika másik ága, a pénzkészítés az akkori pénzláb, s ebből kifolyólag a pénzek átmérője csak a legszükségesebb hitelesítő jegyek feltüntetését tette lehetővé, a képzőművészet a szobrászat technikai lehetőségeivel sokat segített a nagyméretű, 8-10 cm átmérőjű portrék megalkotásához.

A magyarországi emlékérem művészet, mint tudott, Mátyás király udvarában jött létre, s egyik portréérem típusa lett a könyvnyomtatás előtt, a Corvinák közül ötnek:

az  ERLINGENI
      MARLIANUS
      PHILOSTRATOS
      HYERONIMUS
      CORTESIUS

kódexekben felelhető illusztrációk közvetlen modellje.

Az ismeretlen mester antikizáló portréérme - hátlapján a feloldatlan csataképpel és MARTI FAUTORI szelvényirattal - igen sok utánöntött példányban ismeretes, amelynek valószínűleg az a magyarázata, hogy a könyvművész műhelyek számára utánöntések küldettek el, s a mesterek ezek nyomán rajzolták és festették Mátyást a kódexlapokra.

A könyvnyomtatás feltalálása után az írott szöveg terjesztésének lehetősége megnő. A numizmatikai illusztrációk már nemcsak az uralkodó portréjának megismertetése, hanem közhasznúbb is lesz.

A XVI. századtól megjelennek az ún. Münzbuchok, melyeknek szerepe, hogy Európa különböző országainak pénzeit ismertesse, mégpedig a lehető legpontosabb éremképpel és érzékelhető módon, színezett fémváltozatokkal.

Továbbá a művészt és az általa alkotott és továbbiakban megvásárolható, megrendelhető műveit.

Kedvelt lett, hogy nagyszabású magángyűjteményeket tettek közzé. Gazdag főúri, uralkodói, pápai gyűjteményeket közöltek. Ezeknek a műveknek elsődleges feladata, minthogy többnyire pecuniáris kihatása volt, - hogy korrektek legyenek.

A XVII. századtól terjedtek el azok a művek, amelyek történelmi eseményekre kibocsátott érmeket használtak fel a leírt események illusztrálására.

Ezek a képek a mozgalmas évszázad fontosabb szereplőit, uralkodókat, hadvezéreket, vezető diplomatákat, főpapokat kívántak bemutatni. Mivel Európa a kor különböző indíttatású és célú politikai manőverek következtében hadszíntérré vált, még az is lényeges volt, hogy hol történt, ami történt.

A nagyon eseménydús XVI. sz. történetét adja közzé Jacob Luckius 1620-ban megjelent műve, amely az 1500 és 1600 között lezajlott eseményeket ismerteti.

Bevezetőjében a numizmatika dicséretét zengve ígéri, hogy az évente tárgyalandó történéseket mind éremmel fogja érzékelhetőbbé tenni.

Valóban, az itáliai, spanyol, francia, Habsburg - birodalmi, pápai udvari, lengyel eseményeket 1, 1/2 oldalon, mint említettem, évenkénti felsorolásban írja le. 38 alkalommal foglalkozik magyar vonatkozású eseményekkel, II. Lajos koronázásától, majd az 1521-es nándorfehérvári csatától kezdve 1598-ig, Győr visszafoglalásával bevégezve.

31 alkalommal valóban létező érmet használ fel, hétszer viszont már máshol megjelent grafikus ábrázolásokat komponál éremmé. Jóllehet következetesen nummusnak titulálja, és mint a valóban létező érmeket, minősíti is. Pl.: nummus castrensis, nummus iconicus.

Luckius a numizmatikát és a történetírást, mint egymást segítő tudományágak együtteseként ajánlja művét. Akik hittek az írott és nyomtatott szó szentségében, évszázadokon át idézték "érmeit", mint valóban létező, legjobb esetben lappangó darabokat.

L: 47. Old. 1521. "nummus castrensis" (tábori érem).

E: kétoldalt: SOLYMAN9 --- TURC IMP, a szultán bal felé fordul, egyik kezében jogar, másikat csípőre teszi.

H: lent félkörben: BELGARDUM× EXPUGNAT×A×o 1521. A mezőben a vár képe

A szultán képe Alfons Villoa művéből származik, annak megfelelő pozícióban. A szultán kezében pajzs is van, ez Luckiusnál már nem látszik. A "hátlap" Ortelius "Chronologiájának" Nándorfehérvárt ábrázoló metszete alapján készült. A mű hosszú címéből megtudjuk, hogy az író Hieronimus Ortelius, a metsző Johann Siebmacher, első megjelenése 1602. A további kiadások során (1603, 1604, 1613, 1622, 1664) a városképek mindig más oldalszámon szerepelnek, mivel az újabb események leírásával mindig bővült a kötet, és a későbbiekben a főbb szereplők portréit is ábrázolják.

Siebmacher metszetéhez képest Luckiusnál a kerek kivágás érdekében a jobb oldali szélső bástya és néhány, az előtérben a Dunán úszó hajó. A hadiesemény valójában 1521. július 31-től augusztus 28-ig, az ifjan trónra kerülő I. Szulejmán vezetésével zajlott. A Nándorfehérvárt ostromló török sereg a vár őrzőjét, Móré Mihályt árulásra bírva, viszonylag rövid idő alatt birtokba vette a várat.

L: 340. Old. 1593. "nummus iconicus" (arcképes érem).

E: kétoldalt: SINAN--- BASSA, a mezőben turbános hosszú szakállú idős férfi. (1. kép)

H: fent: PALOTTA, a vár képe.

A portré egyik előzménye Ortelius Atrium Heroicum című művének illusztrációja, melyet Domenicus Custos metszett. A vár Ortelius Chronologiájának várképe nyomán készült, ahhoz képest fordítva.

L: 341. old. (Szöveg közben, nincs külön minősítés.)

E: körben: CHRISTOPH×L×B ×A ×TEUFFENBACH× S ×C× M×PRAE × SU× UNGERN × (így) (2. kép)

H: fent: VILLECK, a mezőben magas hegyen lévő vár képe.

A hadvezér már 1563-ban is harcolt Magyarországon, majd a tizenöt éves háború egyik fővezére (kassai főkapitány). Képe szerepel Ferdinánd főherceg ambras-i képgyűjteményében, illetve az azokról készült metszetes könyvben, majd a Domenicus Custos metszeteivel megjelent Atrium Heroicumban. Címlapon szerepel Theodor Bry: Pannoniae Historia Chronologica... felettébb hosszú című kiadványában.

Ezek és a következő portrék többnyire Francesco Terzio Ambras számára festett képeinek utánélései. A ruha minimális változtatásaival, jobbra vagy balra fordulva ábrázolják az 1560-as évek háborúinak, majd a tizenöt éves háború csatáinak főszereplőit.

Luckius fordítva másolta le Ortelius várképét.

L: 354. old. "nummi castrenses et triumphales" (tábori és győzelmi érmek).

E: körben: CAROL9 ×PRINC ×MANS× CO ×SUM9 ×EX ×CAES× PRAEF×, mellképe páncélban kissé jobbra.

H: fent félkörben: PRAECIUM×NON×VILE×LABORUM, középen két keresztbe tett bőségszaru, hadvezéri bottal és koronával.

Gróf Karl Mansfeld a Mátyás főherceg fővezérlete alatt álló keresztény sereg sikeresen ostromolta Esztergomot, június végétől augusztus közepéig, amikor is vérhasban meghalt. A várat végül is szeptember 3-án az ostromot átvevő Mátyás főherceg foglalja vissza.

A portré szerepel Bry kötetének címlapján, ott kissé balra fordulva. az átvétel azonban kétségtelen a hajviselet, az erősen kiemelt vállvért és a főtiszt nyakában lévő lánc ábrázolása révén. Egyedül a hadvezéri bot nem látszik Mansfeld kezében. A hátlapon az Aranygyapjas rend jelmondata olvasható, Mansfeld azonban nem kapott Aranygyapjút. Egyébként nincs a hátlapi képnek köze a rend jelvényéhez, amely egy kos irhát ábrázol.

L: 355. old. (szöveg közben, nincs minősítés).

E: JOANNES×MED - ICES ×C ×M×D ×E ×F, mellképe csaknem szemből. Nyakában magas fodros gallér, mellén díszes páncél, kezében hadvezéri bot.

H: két keresztbe tett villám által megszakítva: IO - VI - UNI, lent 1595.

A mellkép tökéletesen azonos a Bry címlapján lévő portréval.

Medici a mantuai seregével jött Magyarországra, és "oberster Feldmarschall"-ként végigharcolta a tizenöt éves háborút, mert még 1601-ben Kanizsa ostrománál is jelen volt.

L: 359. old. 1597. "nummi iconici, honorarii, castrenses" (arcképes tiszteleti és tábori érmek).

E: körben: SIGISM ×TRANSIL --- WAL×ET×MOLD×PRINC×, mellképe jobbra, kezében jogar.

H: erődített város képe. Fent: TEMESWÁR. (3. kép)

Luckius az "érmet" Báthory 1596-os és 1597-es erdélyi hadjárataival hozza kapcsolatba. A portré még 1595-ben készült, Domenicos Custos műve, aki a fejedelmet egy 1593-as tallérjáról mintázta meg. A tallérképpel tökéletesen egyezik a hajviselet, a buzogány és a páncél mintázata, csak Custos egy sisakot is rajzolt. Ez a kép jelenik meg Bry: Pannoniae Historia... hátlapján, csak bal felé fordulva, s ez jelenik meg Luckiusnál ismét jobbra fordulva. Nála nincs sisak a fejedelemkezében. A hátlap Ortelius Könyvéből való, szokásos módon fordítva metszve.

L: 361. old. (Szöveg között, nem minősíti az "érmet").

E: NICOL×PALFI×BAR×DE×ERDO×CAES×COP×PRAE, arcképe csaknem szemből.

H: fent: TOTTIS×RECEPTA, a mezőben a vár képe.

Az arckép eredetije egy festmény volt, melyet Pálffy menyasszonya, Fugger Mária számára készíttetett. Erről készült Custos és Siebmacher szép metszete. Custosnál Pálffy kezében gombos végű bot és sisak van, Siebmachernél csak a sisak. Pálffy arcképét látjuk Bry: Pannoniae Historia... címlapján hadvezéri pálcával, a sisakot elhagyva.

Luckiusnál ugyancsak hangsúlyos a ruha prémjének mintázata és kezében buzogány van. Minden bizonnyal Custos metszete volt az alap számára.

Tata képe Orteliustól van átvéve, szokásos módon ahhoz képest fordítva. Tatát 1597-ben vette vissza Pálffy, a viszonylag kis erődítésben való elhelyezkedés lehetővé tette, hogy a következő évben a lényegesen fontosabb Győrt visszavegyék.

A felsorolt éremképek és metszetképek felhasználása arra vall, hogy az elsődleges szempont Luckius számára az eladhatóság volt. Nem tartjuk korrekt munkának, csak egy dekoratív, szép kiadványnak, amely olykor félretájékoztatja az olvasót.

Bry 1596: = Theodor Bry: Pannoniae historia chronologica: res per Ungariam, Transsylvaniam iam inde á constituone Regnorum illorum... Francfurt 1596.

Custos 1602: = Dominicus Custos: Atrium Heroicum, Augsburg 1600-1602.

Luckius 1620: = Sylloge numismatum elegantiorum... opera ac studio Ioannis Iacobi Luckii. Argentína 1620. [Strassburg]

Ortelius 1602: = Hieronimus Ortelius: Chronologia oder historische Beschreibung aller Kriegsemporungen und Belagerungen der Statt und Vestugen auch Scharmützeln und Schalachten so Ober und Under Ungern auch Siebenbürgen mit dem Türcken von A O 1395 biss auff gegenwertige Zeit gedruckwürdig geschechen. Nürnberg 1602.

Villoa 1578: = Alfons Villoa: Bewchreibung des letzen ungarischen Zugo oder Kriegs so im Jahr MDLXV und MDLXVI. Basel 1578.

Preceding the invention of book printing memorial coins were used to illustrate books, but later the ornamental role of coins was increasing. They are used in "Münzbücher" (coin books), in commercial catalogues, the choice of a workshop is to be seen and collections are published. Jacob Luckius in his historical work was showing the coins issued for special events.

Usually existing coins were engraved, but there were cases when the illustrations of painted literature were used in round cut to give the illusion of a coin.

The sources are frequently the works of Ortelius, or the figures of Atrium Heroicum of Dominicus Custos.

To a certain extent the readers are mislead as these illustrations are published in different catalogues as coins of unknown place.