CÍMLAP
Lovászy László Gábor
Fogyatékosságügyi és rehabilitációs jog és igazgatás az Európai Unióban és Magyarországon
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
I. Bevezetés
1. Mottó
2. A téma aktualitása és fontossága
3. A tárgyalt téma határai
II. Alapvetés
1. A fogyatékos emberekre vonatkozó rövid tudományos áttekintés
2. A fogyatékosság mibenléte, definícióinak nehézsége - a tengerentúli és az európai felfogásbeli különbségek árnyalásának problematikája
3. A fogyatékos emberek rehabilitációjáról és az önálló életvitelről - fogalmi alapvetés
4. Számadatok a fogyatékos emberekről - az alapvető demográfiai trendekről
III. Az Európai Unió fogyatékosságügyi politikája
1. Az európai unióbeli szociális modellről és a közösségi politikákról
2. A legfontosabb EU-s jogforrásokról részletesen
3. Az Európai Bíróságról és annak joggyakorlatáról
IV. Fogyatékosság jogi és gyakorlati szemmel Magyarországon, a nemzetközi példák tükrében
1. Bevezetés
2. Hátrányos megkülönböztetéssel szemben hozott külföldi példák rövid áttekintése
3. A fogyatékos emberekre vonatkozó hazai jogi szabályozás rövid áttekintése
4. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény
5. Rehabilitációs politikák és azok hátterei külföldön
6. A fogyatékos emberek integrációjára vonatkozó európai unióbeli tagállami foglalkoztatáspolitikák rövid áttekintése
7. A fogyatékossággal élő és a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását célzó magyarországi ellátórendszerről
Irodalomjegyzék
Bevezetés (részlet)
Hazánkban a rendszerváltást követően olyan társadalmi problémák kerültek előtérbe, amelyek korábban nem kaptak elegendő figyelmet. A fogyatékossággal élő emberek mint önálló csoport megjelenése a társadalmi, a civil szervezetek megalakulásával és megerősödésével egyidejűleg történt nemcsak hazánkban, hanem Európában is. Az állami szociálpolitika változása nyomán előtérbe kerültek olyan irányzatok, amelyek új válaszokat igényeltek, másrészt új kérdéseket és problémákat vetettek fel. Az állami, szociális elosztás változása magával hozta az érdekérvényesítői képesség mint eszköz szerepének erősödését és azok a társadalmi csoportok voltak sikeresebbek a lobbitevékenységekben, amelyek meg tudták határozni magukat, amelyek képesek voltak minél több embert, illetve politikust megszólítani, illetve úgy tűntek, hogy erre képesek.
[...]
A jegyzetben a fogyatékosságügyi politika területén tudatosan közvetlenül nem
az Európai Uniónak egy, vagy néhány (tetszőlegesen kiválasztott) tagállamának
gyakorlatát tekintettem át, hanem egy, az Unió szintjén elfogadott célkitűzéshez
viszonyítottam a napjaink (s a közelmúlt) magyarországi jogalkotását és
esetleges jogalkalmazói gyakorlatát. Látni kell azt is, hogy a jelenlegi
szakirodalom nem elegendő ahhoz, hogy valamennyi 27 tagállamról egyszerre és
minden téren megfelelő áttekintést kapjunk. Ezért leginkább a foglalkoztatás
területére kalandoztam el, mert ahogy Hartrais megjegyzi, maga az Unió is úgy
gondolja, hogy a fogyatékossággal élő emberek kirekesztése a munkaerőpiacról
értékes tapasztalatok, tehetségek és erőforrások pazarlásaként fogható fel.
Ugyanakkor nem fogom tárgyalni a halmozottan sérült, súlyos és az intellektuális
fogyatékossággal élő emberek helyzetét, akik lényegében a védett vagy a más,
egyéb módon speciálisan támogatott foglalkoztatásban sem helyezhetők el, mert -
úgy vélem -, hogy belátható (10-15 év) időn belül sem az orvostudomány, sem a
munkaerőpiac és a technika együttesen sem lesz felkészülve az ő (nyílt munkaerő-
piaci) foglalkoztatási integrációjukra.
Ez azt is jelenti, hogy az sem célom, hogy rangsoroljam Magyarországot az
EU-tagállamok között, ehhez ráadásul még elegendő adat sem áll rendelkezésre,
legfeljebb szakértői becslések, kalkulációk, amikre tudományosan nem lehet
túlzottan alapozni. Ugyanakkor azt is világossá szeretném tenni, hogy hazánk
hasonló problémákkal küszködik ezen a területen és hasonló válaszokat is keres,
még ha sokszor bizonytalan léptékekkel is, különösen az utóbbi időszakban, a
pénzügyi válság térségünkbeli egyik legnagyobb veszteseként is.
[...]