Bevezetés

A hagyomány problémája jó negyedszázada foglalkoztat. 1975-ben jelent meg Wittgenstein új tradicionalizmusa című írásom. Wittgenstein megmutatta, véltem itt, hogy nyelv nélkül nem lehetséges fogalmi gondolkodás; ahhoz azonban, hogy a nyelv közegében megértsük egymást, már egyeznünk kell alapvető ítéleteinkben - s ezzel úgymond életformánkban. Racionalitás és közösségiség bizonyos átvett meggyőződések megkérdőjelezhetetlenségét előföltételezi. Wittgenstein késői filozófiájában, gondoltam, a tradicionalizmus új, tudniillik nyelvfilozófiai alapú bizonyítást nyert; s a magam föladatát előbb - a hetvenes évek második felében - abban láttam, hogy ennek a filozófiának osztrák-magyar eszmetörténeti előzményeit feltérképezzem, utóbb pedig - a nyolcvanas évek során - abban, hogy Wittgenstein-értelmezésemből kiindulva egyfajta átfogó, korszerű tradicionalista filozófiai szintézist dolgozzak ki.