Nyugdíjazásom után, a lakás tatarozása közben ifjúkori emlékek, régi levelek, fényképek között leltem rá a gondosan dobozva csomagolt, szalaggal átkötött számtalan levelére annak, akivel Parádon hozott össze a sorsom abban az üdülőben, ahová nehéz éveim fáradságának kipihenése céljából beutalót kaptam. Amikor beleolvastam a levelekbe, akkor jöttem rá, hogy az igaz szerelem örök, bármi történjék utána, azt soha nem lehet elfelejteni.

Kedves barátnőmnek - aki annak idején tanúja volt a csodálatos éveinknek - megmutattam a féltve őrzött levélcsomagot, és a fényképet. A levelekből őszinte barátság és mély, tiszta szerelem kicsendülő hangja annyira megkapó volt számára, azt tanácsolta: Nem lenne helyes e csodálatos szerelem emlékét feledésre ítélni. Mivel tudja, hogy nyugdíjas koromtól az írásnak hódolok, arra biztatott, vessem papírra azokat. - Ha netán közreadom, mások is meghatódva olvassák a csodálatosan szép szerelmi történetet.

Elhatároztam, nem hagyom e kedves emléket a feledés homályába veszni, ezért szinte szóról szóra leírtam a leveleket, újra átélve a csodás éveket. Barátnőm biztatásáért, neki köszönettel tartozom.

A kötetet összeállítottam 2007-2008-ban.

Internetes kiadásra előkészítettem: 2011. évben.

A szerző