Előszó (részlet)

[...]

E honi múzeumügyünk szempontjából jeles jubileumi évben, a tatai közgyűjtemények kialakulása történetét tekintve, a mérföldkőnek számító 1912. évre emlékezünk. 90 éve, hogy Tatán, az Esterházy család ifjabb fraknói grófi ága tata-gesztesi uradalma gazdasági-igazgatási központjában, a piarista rend támogatásával, az addigi főként didaktikai célokat szolgáló gyűjteményből létrejött a Tatai Múzeum, a város legrégebbi alapítású közgyűjteménye. Az itt őrzött műtárgyak leírókartonjainak megőrződött példánya szerint a múzeum pecsétje a két város címerét ábrázolta, s az intézmény a Tata-Tóvárosi Múzeum nevet viselte. Ez a gyűjtemény jelentette azután az 1950-ben létrehozott városi állami múzeum, a Kuny Domokos Múzeum gyűjteménye alapjait. A gyűjtemény ugyanis szerencsés módon átvészelte a II. világháború hadieseményeit is. A háborút követően, a közgyűjtemények országos főfelügyelője 1947 februárjában részletes jelentést állított össze a közgyűjtemények, elsősorban a vidéki múzeumok állapotáról. A Magyar Országos levéltárban őrzött jelentés - amely a Magyar Nemzeti Múzeum Elnöksége számára készült - adatokat tartalmaz a közgyűjtemények háború alatti pusztulásáról is. A sok és jelentős veszteség mellett megállapíthatta, hogy "...a Tatai Múzeum károsodása azonban minimális."

A tatai múzeum 2002-ben a múzeum történetére emlékező rendezvény-sorozatot szervezett. Az év időszaki kiállításainak sorában elsőként a Képzőművészeti Gyűjtemény anyagából nyílt tárlat 50 év képzőművészete címmel, amely a múzeum gyűjtőterületének megfelelően, összefoglaló jelleggel, a megye kortárs képzőművészetének kiemelkedő alkotásait mutatta be. A Kuny Domokos Múzeum ugyanis, mint megyei múzeum, megalakulása óta egyik alapfeladatának tekintette a megyei képzőművészek alkotásainak gyűjtését. Az év időszaki kiállításai sorát záró, nagy sikerű centenáriumi tárlat, Dobroszláv Lajos (1902-1986) festőművészre emlékezve egyben főhajtás volt a Kuny Domokos Múzeum első igazgatója előtt is.

A múzeumi rendezvények sorában, az év időszaki kiállításai között másodikként, a múzeum történetét bemutató tárlat nyílt meg. A kiállítás a múzeum és az egyes gyűjtemények történetét dolgozta fel, s a gyűjtőmunka és a kiállítási koncepciók változásait is elemezte. Az időszaki kiállításhoz konferencia kapcsolódott, amelyen az egykori piarista gyűjteményből kiépülő városi intézmény történetének fázisait ismertették az előadók - a piarista rend és a muzeológiai szakterület jeles képviselői foglalták össze az oktatás és tudománytörténet kapcsolatának eredményeit, továbbá a Kuny Domokos Múzeum volt igazgatói és jelenlegi munkatársai szóltak az intézményben folyó munkáról. Jelen kötet ezeket az előadásokat és a gyűjtemények történetét tárja az olvasók elé, a múzeumtörténet gazdag fotódokumentációjából választott és a gyűjtemény reprezentatív műtárgyait bemutató fényképek segítségével.

[...]

A közgyűjtemények hármas - gyűjtő, megőrző, feldolgozó (nyilvántartás, kutatók rendelkezésére bocsátás, kiállítás, publikálás, előadás, egyéb szakmai rendezvények) - feladatát vállalva és azoknak a korszerű szakmai igényekhez méltó módon történő megvalósításában a múzeumügy iránt elkötelezett barátaink, támogatóink további közreműködését kérve, ajánljuk e kötetet. Hisszük, hogy amint a tatai kegyes-tanítórend 1937/38-as értesítőjében (Értesítő az 1937/38. iskolai évről című, gimnáziumi értesítőben) megjelent, A Tatatóvárosi Múzeum című beszámoló szerzője megfogalmazta, "...az érdeklődés ugyanazt a szeretetet fogja kiváltani a látogatók részéről Tatatóváros és környékének múltja iránt, mint amilyen szeretet ezt a múzeumot létrehozta."