Bevezetés (részlet)

Tanulmányunk célja, hogy a nemzetközi trendeknek megfelelően, szigorú elméleti és szemléleti keretbe ágyazza a címben jelzett összefüggést. A tanulmány szemléleti hátterét a radikális jogérvényesítő és önérvényesítő (advocacy - self-advocacy) álláspont nyújtja. Ennek bejelentésével a szerzők saját szellemi horizontjukat kívánják manifesztté és ezáltal jól kritizálhatóvá tenni, viszont egyáltalán nem kívánják ezzel más, alternatív, vagy akár ellentétes szellemi horizontok életrevalóságát megkérdőjelezni. Tisztában vagyunk vele, hogy munkánk egy kétségkívül szélesebb nemzetközi kutatói, jogalkotói és politikacsinálási folyamat része: annak számos gondolati eredményére reflektálunk is. Jó érzés tudni, hogy a világ számos más területén épp ugyanilyen összefüggéseken törik a fejüket a kutatók: Kanadától Dél-Afrikáig, Svédországtól Indiáig. Ez a tanulmány ugyanakkor egy nagyobb hazai vizsgálódásnak is részét képezi. Következésképpen egyes részterületekkel elegendő csupán utalásszerűen foglalkozni, mivel azokat a maguk teljességében más kutatók művelik (pl.: a külföldi eredmények, empirikus jogi elemzések).

A támogatott döntéshozatal (a továbbiakban TD) a magyarországi jogalkotásban, a magyarországi joggyakorlatban rendezetlen - előfeltételezi az e sorok írásakor még mindig csak úton levő gondnoksági reformot. A TD leckéjét A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (a továbbiakban a nemzetközi irodalomban bevett angol rövidítést használjuk: a CRPD) adta fel a világnak. Ez, a travaux préparatoire során alkalmazott szóhasználat szerint, az intellektuális fogyatékossággal és az ún. pszichoszociális fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatosan veti fel a TD kérdését. Az utóbbi fogalom a súlyos pszichiátriai károsodás folytán fogyatékossá lett személyeket jelöli, így, a kettő együtt megfelel a régi "persons with mental disabilities" fogalomhasználatnak). Ők ma Magyarországon tízezres nagyságrendben nem rendelkeznek cselekvőképességgel. S miközben esetükben így tipikusan helyettes döntéshozatal zajlik: a gondnok vagy más kijelölt helyettes döntéshozó hozza meg a valóban nagy volumenű döntéseket, de alkalmanként a kisebbeket is, a CRPD éppen ennek a gyakorlatnak a leváltását írja elő a benne részes tagállamok, így Magyarország számára.

Éppen ebből a perspektívából válik fontossá, hogy a hazai jogfejlődés néhány alapmotívumát felmutassuk - ezt a kötet következő tanulmányában találja az Olvasó.

Ám az eddigiek is elegendő alapot kínálnak, hogy továbbhaladjunk, és megkíséreljük felfejteni a CRPD, az egész problémát nemzetközi jogilag az asztalra tevő 12. cikkelyének rejtett és kevésbé rejtett tartalmait.

[...]