Bevezetés

Egyre gyorsabban fejlődő világban élünk, ahol mindenki rohan és kapkod. Alapvető jellemvonásunkká vált, hogy emberi kapcsolataink merevvé válnak, a szülő és a gyerek kapcsolata ellaposodik. Figyelmetlenek leszünk önmagunkkal és embertársainkkal is. Rendszertelenül táplálkozunk és hanyagoljuk a testmozgást is. Mégis korunk egyik leggyakoribb problémája a táplálkozás és a testsúly kérdése. Mindenki szeretne fogyni egy kicsit. A táplálékfelvétel zavarai az utóbbi időben kerültek az érdeklődés középpontjába. Egyre többen szenvednek evési zavarral, aminek kialakulását számos tényező befolyásolhatja. Evészavarok már az ókorban is voltak, mégsem tulajdonítottak neki nagyobb jelentőséget. A 80-as évektől már az orvostudomány is egyre komolyabban kezdett ezzel a problémával foglalkozni, napjainkra pedig felbukkanásuk modern jelenség. A leggyakoribb zavar az elhízás, a kövérség. De klasszikus evészavarnak számít az anorexia és a bulimia, mely egyre súlyosabbá válik. Ezeket az evési problémákat rejtett zavaroknak nevezzük, mert ritkán fordulnak orvoshoz ebben a betegségben szenvedők és rejtegetik a már kóros soványságukat. Az evészavarok kialakulásának az egyik legfontosabb tényezője a mai divat hatása. Elfogadott tendenciává vált napjainkra a soványság és a karcsúság. Körbevesz minket a televízióból, internetről, újságokból sugárzó információk, hatások áradata. Hiszen már lassan azt is elfelejtjük, hogy milyen érzés jól lakottan, elégedetten és bűntudat nélkül felállni az asztal mellől. A 20. század nyugati kultúrájában a soványság és a vékonyság jelenti az egészséget és a szépséget. Lassan egyedül ez lesz az elfogadható. A kövérség pedig leértékelődik. Ezzel együtt jár az is, hogy a kövérséghez a legtöbb esetben csak negatív előítéleteket társítanak.

Sajnos a világon nagyon sok ember szenved táplálkozási zavarban. A legtöbben, akik megbetegednek, azok fiatal lányok és fiatal nők. Ők teszik ki az összes beteg 90%-át. Azonban előfordulhatnak más korosztálybeli nőknél és még férfiaknál is, de ez nagyon ritka. A táplálkozási zavarok következményei akár nagyon súlyosak is lehetnek és különböző testi betegségekhez vezetnek. Ritkán előfordul az, hogy a beteg saját maga fordul orvoshoz és kér segítséget, azonban nem ez a jellemző. Általában a szülők, rokonok vagy barátok kérésére keresik fel a megfelelő szakember segítségét. A táplálkozási zavarban szenvedő betegek nem tekintik magukat betegnek és szégyellik az állapotukat is.

Azért választottam ezt a témát, mert egy közeli hozzátartozóm szenvedett a táplálkozási zavarok egyikében. Titkolta a betegségét és teljes mértékben elzárkózott mindenkitől. A családját és a rokonait - köztük engem is - ledöbbentette a hír, mikor kiderült, hogy az állandó fogyókúrázás a kórházba vezetett. Mikor közölték vele, hogy anorexiás, senki nem ismerte pontosan ezt a betegséget, csak felületes tájékozottságunk volt erről a problémáról. Nagyon érdekelt a téma, sokat olvastam utána. Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire keveset tudunk ezekről a problémákról. Úgy gondolom, hogy se a szülők, se a fiatal lányok nincsenek megfelelően tájékoztatva a táplálkozási zavarokról. Talán hamarabb fel lehetne ismerni egy-egy betegséget, ha tisztában lennénk, hogy mik is a jelei. Így a dolgozatomban mélyebben és részletesebben megismertem a táplálkozási zavaroknak a fajtáit.

A szakdolgozatomban az olvasott szakirodalom alapján szeretném bemutatni a két legnagyobb táplálkozási zavart, az anorexia nervosat és a bulimia nervosat. Ezeken belül kitérést teszek a betegség kialakulására, jellemzőire és a terápiák típusaira. A dolgozatom elméleti részének többségét Túry Ferenc munkáinak a segítségével készítettem el.

Interjút készítettem öt olyan lánnyal, akik már mind mentek keresztül egy megpróbáltatáson, táplálkozási zavarban szenvedtek. Vizsgálati célom, hogy a betegség kialakulását, tüneteit és kezelését megismerjem, és hasonlóságokat keressek ezek között.