
CÍMLAP
Marschalkó Lajos
Vörös vihar
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Egy nép magára marad
Egy magános úr
Sorsválasztás
Édes Erdély, itt vagyunk!
A csalódott menyasszony
Örök barátság Jugoszláviával
Éjszaka Magyarország fölött
A szobor előtt
Az árulók szövetsége
Látogatás egy munkaszázadnál
Az Azúr Express
Szövetséget kötöttünk
A vár messze van a Dontól
Az egyetlen ellenálló
1944. március 19.
Sárga csillag
A letépett gyermekfej
Németek között
A románok átalltak az oroszokhoz
1944. október 15.
Egy város búcsúzik
"Kormányzói kézirat érkezett"
"Felszabadítók"
Nyugatért mindhalálig
Fütyül a szél Kőszeg felett...
Számadás
Sz utolsó hazai karácsony
A C. I. C. Zsoldosai
A másik Amerika
Előszó
Ez az írás nem tudományos történelmi munka, riport, vagy fénykép.
Keskenyfilm a magyar tragédiáról, az antibolsevista Magyarország
elpusztításáról. Legtalálóbb az a banális cím volna: "Ahogy az újságíró
látta". Látta a riporter szemével, olykor felületességével, a be nem
avatott tájékozatlanságával. De látta! S az újságíró szeretné hinni, hogy
akkor és ott, ahol történt, így látta mindezt az otthoni nemzet. A "Vörös
vihar" nem vádirat és nem kozmetikai művelet. Nem akar szépíteni és régi
magyar módszer szerint vádaskodni. Erdély költőjével együtt vallja:
"Mindenki bűnös volt és senki sem". Mindenki - csak a nemzet nem! Csak az
antibolsevista magyar gondolat nem! Magyarország nem bűnös volt, hanem -
áldozat. Bűnössé azok akarták bélyegezni, akik a maguk bűneit leplezik és
akik a tanúkat ölik meg.
Minden antibolsevistának, aki a vasfüggöny mögül származik, tisztában kell
lennie azzal, hogy bennünket magyarokat, románokat, szlovákokat, horvátokat
és a többieket a Nyugat adott el. A nyugati Morgenthauk adtak el a keleti
Berijáknak. Próbáljuk hát levonni ennek a konzekvenciáit és próbáljuk
egymással szövetségben keresni a jövőnket, függetlenségünket.
A magyar emigráció felé megértést kér az író. Sok mindent nem jól
csináltunk, de nem csinálhattunk mást. Ezért hát, mielőtt valaki nem ér a
könyv végére, ne vádolja pártoskodással a szerzőt. Olykor egymással is
szemben álltunk mi, antibolsevista magyarok. Voltunk párt, felekezet,
rendszer, mozgalom, de az antibolsevista Magyarország minden árnyalata a
halálba egyesülve megváltotta tévedéseit. A mártírok, a hősök megölelték
egymást a salzburgi Camp Marcusban, az otthoni börtönben és megdicsőültek a
közös halálban. Ez a legszentebb magyar egység. Egyben egység minden
szomszéd népek hasonló sorsra jutott antibolsevista mártírjaival is.
A hóhérokkal, nemzetgyalázókkal, hamis tanúkkal szemben, ahányan vagyunk
jobb, vagy szélsőjobb oldalon, a mi utunk az az egység, amelyre a halálban
egyesülve adtak példát hőseink. A mi kötelességünk, hogy a mártírok
példáját kövessük: egység a vértanúságban. De egység! Egység! Végre az
életben is. S a mi számunkra az életet úgy hívják: Független Európa!
Szabad Magyarország!