Tétel adatlapja

CÍMLAP

Marschalkó Lajos

Vörös vihar

TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

Előszó
Egy nép magára marad
Egy magános úr
Sorsválasztás
Édes Erdély, itt vagyunk!
A csalódott menyasszony
Örök barátság Jugoszláviával
Éjszaka Magyarország fölött
A szobor előtt
Az árulók szövetsége
Látogatás egy munkaszázadnál
Az Azúr Express
Szövetséget kötöttünk
A vár messze van a Dontól
Az egyetlen ellenálló
1944. március 19.
Sárga csillag
A letépett gyermekfej
Németek között
A románok átalltak az oroszokhoz
1944. október 15.
Egy város búcsúzik
"Kormányzói kézirat érkezett"
"Felszabadítók"
Nyugatért mindhalálig
Fütyül a szél Kőszeg felett...
Számadás
Sz utolsó hazai karácsony
A C. I. C. Zsoldosai
A másik Amerika


Előszó

Ez az írás nem tudományos történelmi munka, riport, vagy fénykép. Keskenyfilm a magyar tragédiáról, az antibolsevista Magyarország elpusztításáról. Legtalálóbb az a banális cím volna: "Ahogy az újságíró látta". Látta a riporter szemével, olykor felületességével, a be nem avatott tájékozatlanságával. De látta! S az újságíró szeretné hinni, hogy akkor és ott, ahol történt, így látta mindezt az otthoni nemzet. A "Vörös vihar" nem vádirat és nem kozmetikai művelet. Nem akar szépíteni és régi magyar módszer szerint vádaskodni. Erdély költőjével együtt vallja: "Mindenki bűnös volt és senki sem". Mindenki - csak a nemzet nem! Csak az antibolsevista magyar gondolat nem! Magyarország nem bűnös volt, hanem - áldozat. Bűnössé azok akarták bélyegezni, akik a maguk bűneit leplezik és akik a tanúkat ölik meg.

Minden antibolsevistának, aki a vasfüggöny mögül származik, tisztában kell lennie azzal, hogy bennünket magyarokat, románokat, szlovákokat, horvátokat és a többieket a Nyugat adott el. A nyugati Morgenthauk adtak el a keleti Berijáknak. Próbáljuk hát levonni ennek a konzekvenciáit és próbáljuk egymással szövetségben keresni a jövőnket, függetlenségünket.

A magyar emigráció felé megértést kér az író. Sok mindent nem jól csináltunk, de nem csinálhattunk mást. Ezért hát, mielőtt valaki nem ér a könyv végére, ne vádolja pártoskodással a szerzőt. Olykor egymással is szemben álltunk mi, antibolsevista magyarok. Voltunk párt, felekezet, rendszer, mozgalom, de az antibolsevista Magyarország minden árnyalata a halálba egyesülve megváltotta tévedéseit. A mártírok, a hősök megölelték egymást a salzburgi Camp Marcusban, az otthoni börtönben és megdicsőültek a közös halálban. Ez a legszentebb magyar egység. Egyben egység minden szomszéd népek hasonló sorsra jutott antibolsevista mártírjaival is.

A hóhérokkal, nemzetgyalázókkal, hamis tanúkkal szemben, ahányan vagyunk jobb, vagy szélsőjobb oldalon, a mi utunk az az egység, amelyre a halálban egyesülve adtak példát hőseink. A mi kötelességünk, hogy a mártírok példáját kövessük: egység a vértanúságban. De egység! Egység! Végre az életben is. S a mi számunkra az életet úgy hívják: Független Európa! Szabad Magyarország!


×