A kitünő francia iró, kinek egyik legfinomabb regényét mutatjuk be olvasóinknak, csak honositott francia alattvaló; még hét évvel ezelőtt is Svájc polgára volt. Régi, francia eredetü, genfi családból származik, mely a hugenotta-üldözés idején települt meg Svájcban s ott az idő hosszú során át nagy vagyont s előkelő nevet szerzett. Ez a család az irodalom és tudomány érdekében folytatott hosszas tevékenységéről vált nevezetessé. A regényiró nagyatyja a maga idejében Svájc legelső könyvkiadója volt; atyja az ó-kori irodalom tanszékét foglalta el a genfi egyetemen s hazája legkiválóbb szaktudósai közé tartozott. Egyik nagybátyja Hugo Victor "Le dernier jour d'un condamné" cimü könyvének elmés birálatával tette magát ismeretessé, a másik mint jogtanár és ujságszerkesztő szerzett becsületet a Cherbuliez névnek. A müveltség tehát szinte családi öröksége volt. Kiterjedt az még a nőtagokra is; Cherbuliez Adrienne, a regényiró nagynénje, számos német klasszikust ismertetett meg a franciákkal, a többi közt Kleist Henriket, kinek összes müveit tetszetős forditásban bocsátotta közre.

E körülmények nem csupán mint egyszerü életrajzi adatok méltók a figyelemre, de mert elhatározó befolyással voltak Cherbuliez egész szellemi fejlődésére, kulcsul szolgálnak az iró megértéséhez. Ezekből magyarázhatni, hogy ama két tulajdonság, mely egész sereg modern iró sajátja: a hazafias szellem és a müveltség, Cherbuliezben oly mértékben van meg, hogy nála külön jellemző vonássá magasodik; részét teszi egyéniségének, áthatja egész tehetségét és sokoldalu müködésének mindig két leglényegesebb motoraként jelentkezik.

Ez a hazafias, minden chauvinszerü allureöktől ment francia szellem nyilvánult azokban az első politikai és publicisztikai kisérletekben, melyeket még genfi tanár korában irt: a századok előtt kivándorolt francia alattvaló ükunokája kivánkozik vissza bennök ama hazába, a honnan dédőseit tüzzel és vassal üzték ki. A megpróbáltatás idején - 1870-et értjük - a gazdag svájci polgár nemcsak együtt érez az ős hazával, de érzésének a legékesebben szóló kifejezését is adja. Annak a hosszu publicisztikai tevékenységnek, melyet Cherbuliez "G. Valbert" álnév alatt fejt ki, egyetlen célja, hogy a francia szellemnek szolgáljon, annak a szellemnek, melyhez való rokonságára büszkén hivatkozik. E törekvés tetőzött abban az elhatározásában, mely hét évvel ezelőtt arra birta, hogy a francia állampolgári jogot megszerezze. Hogy e tiszta s erősen nemzeti szellem igen jól megfér egy magasabb nemü kozmopolita világnézettel, természetes. Csoda lett volna, ha e müvelt lélek, hasonló életviszonyok között, érintetlen marad e gondolkozás befolyásától. Genfben, ahol Cherbuliez született és élete java részét töltötte, erős kozmopolita szél fú. Ez a sajátságos helyzetü város, ahol valaha Calvin segitett csinálni a világtörténetet, friss, szabad levegőt lehel; a történeti hagyományok ott már nem is kisértenek. Közel lévén Francia-, Német- és Olaszország határához, mintegy gócpontja a nyugati művelődésnek. Mint Nisni-Novgorod, ahol, mint végső határon érintkezik a civilizált világ Ázsia népeivel, ép ugy Genf is valóságos semleges hely, ahol a német gondolkozás és a francia szellem találkoznak, Cherbuliez pedig éppen nem zárkózott el a német gondolkozás befolyása elől; sőt egész müveltsége határozottan németnek mondható.

[...]

Metafizika és protestantizmus: ebből áll a Cherbuliez világnézete. Ez a gondolkozás nem csak tudományos és filozófiai könyveiben tükröződik vissza; számos nyomára akadhatunk némely regényeiben is, mint a már emlitett "Kostia gróf"-ban. De viszont meg kell adni, hogy müveltségével sehol sem tolakodik az olvasó elé; azt az ismert professzorkodó hangot, melyet néhány ujabb német regényiró tett divatossá, nem találhatjuk meg regényeiben. Komoly, mint akármelyik német, de mindenekelőtt szépiró, mint a legjobb francia. Kiválóan szellemes iró, aki legtöbbször is pompás figyelő, szines tollu stilista, hatalmas jellemző meg nagy mesemondó és mellesleg, szinte titokban, nagyon müvelt ember is. Ez az extanár nem tüntet ismereteivel, nem oktat, nem prédikál erkölcsöt, legfőbb célja: a szép, minden igyekezete: irodalmi élvezetet adni, s igazán előkelő szellemével mulattatni. Majdnem egy tucatnyi "szellemes csevegés" van a Cherbuliez iratai között, ezekhez számitván a nálunk ismert regényeit is. Ilyenek: "L'aventure de Ladislas Bolski", "Le fiancé de Mlle Saint Maur", "Samuel Brohl", "L'idée de Jean Teterol", az "Amours Fragiles" beszélyei stb. Azok a regényei, melyekből irói egyéniségét leginkább meghatározhatni: "Paule Méré", "Le revanche de Joseph Noirel" - melyekben olykor a szenvedélynek megragadóan igaz hangjaira akadunk, - "Le Comte Kostia" és "Meta Holdenis".

Ez utóbbinál finomabb, érdekesebb, bájosabb regényt soha sem irt Cherbuliez. Nem bizonyitgatjuk: olvasóink meggyőződhetnek róla. A genfi költő ennek a "Meta Holdenis"-nek köszönheti, hogy körülbelől öt év óta a francia akadémiának tagja, egy a negyven "halhatatlan" közül.