
CÍMLAP
Izsó István
A Miskolci Bányakapitányság kerületének bányaipara
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
I. A Bányakapitányság hatásköréről dióhéjban
II. A Miskolci Bányakapitányság illetékességi területének változásai
III. A Miskolci Bányakapitányság kerületének Bányaipara
1. Borsod-Abaúj Zemplén megye
2. Hajdú-Bihar megye
3. Heves megye
4. Nógrád megye
5. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
A képek és ábrák forrásjegyzéke
A kötetben alkalmazott rövidítések
Előszó
A Miskolci Bányakapitányság idén ünnepli a jogelőd Bányabiztosság
alapításának 100. évfordulóját. Ezelőtt 10 évvel a 90. évforduló alkalmából
egy kis kötetet adtunk ki, amely rövid összefoglalást nyújtott a
Bányakapitányság történetéről. Most a kerek évforduló alkalmából úgy
gondoltuk, hogy ideje számvetést készítenünk a Bányakapitányság
illetékességi területének bányaiparáról.
A térségben folyó bányászat hatalmas gazdasági jelentőségét talán nem
szükséges külön indokolnunk, úgy gondoljuk, hogy az alábbi számadatok
önmagukért beszélnek. A Borsodi-szénmedencében 1786-tól napjainkig több
mint 300 Mt, a Nógrádi-szénmedencében pedig - ahol 1850-ben indult a
bányászat - mintegy 180 Mt barnaszenet termeltek ki. Hasonlóan jelentős a
Mátra- és Bükkalja lignittermelése is, több mint 150 Mt-s összesített
eredményével 1912 óta. Nem elhanyagolható a Mátra ércbányászatának
gazdasági jelentősége sem, csak Recsk környékén mintegy 3 Mt ércet (ezen
belül kb. 7,5 t aranyat) hoztak eddig a felszínre. A Demjén-környéki
kőolaj- és a hajdúszoboszlói földgázmező Magyarország 10 legnagyobb kőolaj-
és földgáz-előfordulása közé tartozik.
Számvetésünk összeállításához, amely az ÉK-magyarországi térség valaha
iparszerűen üzemelt, illetve jelenleg is működő bányaüzemeiről,
bányászatáról igyekszik körképet adni, elsősorban a Bányakapitányságon
őrzött nyilvántartásokra támaszkodtunk, de szükség szerint felhasználtuk a
különböző szakirodalmi forrásokat is. Nem kis vállalkozásról van szó,
hiszen több mint 4000 bányaüzemről van tudomásunk.
Kiadványunk természetesen nem vállalkozhatott arra, hogy minden ásványi
nyersanyag kitermelő helyről részletes adatokat közöljön, ez a vállalkozás
ugyanis kötetünk terjedelmi korlátait mindenképpen meghaladta volna.
Nem szerepelnek benne az őskori kovakő, obszidián, tűzkő és festékanyag
bányák, a középkori várépítés építőanyag kitermelő helyei és a valamikori
barlanglakások helyszínei sem, amelyekből eredetileg ugyancsak faragható
építőanyagot (riolittufa, dácittufa) termeltek. Hiányosak a középkori
üledékes vasérc és gyepvasérc kitermelésre szolgáló adatok (ahol huták
működtek, ott általában helyben termelték a nyersanyagot is), a Zemplén és
a Mátra üveghutáinak kvarctartalmú nyersanyagot (békasót) termelő helyei,
a szurok és mészégetés nyersanyagforrásai, vagy a korabeli vályog- és
téglavetők helyére vonatkozó adatok is. Nem adhatunk teljes képet az
egykori községi "homokhordókról" sem, pedig szinte minden településen
voltak ilyenek.
Az összeállítást mindazok figyelmébe ajánljuk, akik tájékozódni szeretnének
a térség ásványi nyersanyag előfordulásairól és azok bányászatáról, ezzel
ugyanis betekinthetnek a Miskolci Bányakapitányság mindennapjaiba is.