Annak ellenére, hogy másképpen zajlik le a halál utáni folyamat, mint a földi születési, mégis hasonló a változások tekintetében. De, mert ezt sem értettük eddig meg, ezért azt sem, ha a TEREMTŐHÖZ imádkozunk, akkor szemünket be kell hunyni és mélyen magunkba kell fordulni, mert lelkünk energiájáról van szó. Ha az ATYÁHOZ imádkozunk, akkor szemünket az ég felé kell fordítani, mert a fénylényi formájukat megtartó első világ lényeiről, amelyek megalkották az embert. Erre Jézus halála a bizonyíték. Biblia; Máté 27. 45, „A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. Kilenc óra tájban Jézus hangosan felkiáltott:” „Éli, Éli, lamma szabaktami? Én Atyám, én Istenem miért hagytál el?”

Ha meg a rossz kísértésétől akarjuk értelmünket megszabadítani, akkor az anyaggá vált lények örökségéről, a rossz bírásáról és arról, hogy az átöröklődött rosszat értelmünknek lehetetlenség legyőznie. Jézus ezt a „Miatyánk” imájával próbálja az emberiség tudtára adni, a „Tízparancsolat” alapján. Mert az ember egész életének legnehezebb feladata, hogy lelke, tetteinek alapján találja meg az utat a TEREMTŐ felé. Még akkor is így van, ha a hétköznapi pillanataink közben ez elfátyolozódik. De, mielőtt rátérek a „Miatyánk”, vagy a „Tízparancsolat” soraira, előtte még egyszer „Fohászomra”: Urunk, TEREMTŐNK! Nemcsak Világegyetemünk, hanem az összes űrt magába foglaló régión túl, emlékezz meg teremtményeidről. Adj erőt értelmünknek, hogy a gonosz energiák kísértését legyőzve, lelkünk belekerülhessen dimenziódba, és ne semmisüljön meg az Anion energiákban. Ezen kívül add, hogy felfoghassuk