A falakon ott is körös körül mindenütt tűz lángolt és ajtaja égő tűz volt. Tovább menve a házba, amely szintén olyan forró volt, mint a tűz és olyan fagyos, mint a hó, és az élet örömének semmi nyoma. Rémület és rettegés fogta el és reszketve arcra zuhant, és ezután már más látomást látott. Íme egy másik ház emelkedett, az előbbinél nagyobb, kapuja tárva nyitva. Lángnyelvekből épült ez is és minden kicsiny részében olyan hatalmas és fenséges, pompázatos és méltóságteljes volt, hogy nagyszerűségét nem is lehet leírni. Padlója merő tűz volt, fölötte villám és égő csillagok serege. Mennyezete pedig lángoló tűz. Amikor oda néztem fenségesen nagy királyi széket láttam, mintha kristályos zúzmarából készült volna. (Ezt a kristályos zúzmarát a Próféták is megemlítik. Szerintem ez lesz a jövő fegyvere, mert amikor hatása után minden anyagi forma éppen úgy, mint a zúzmara, semmivé fog porladni akkor az atombomba hatása ehhez hasonlítva eltörpül.) A széket pedig, mintha a ragyogó Nap fénye vette volna körül és mindenünnen az angyalok (az űrön túli energiák) hangja hallatszott. A királyi trónus alól lángoló parázzsal