majd Évát éppen olyan testi, anyagi formává, mint az anyaggá vált lények. Arckinézetre pedig hasonlóvá formázták, mint Azazel. Azonban halhatatlanná tették őket, éppen olyan szűzi ártatlanságban, mint ők. Ezt, hogy halhatatlanok lettek, és szűzi ártatlanok, azok az „áruló angyalok” nem bírták elviselni. Beszennyezték őket, hogy szaporodjanak és ezzel a halál rájuk is vonatkozzon. Ezen kívül génjeikbe beleültették a gonoszságot, mert a jót már nem ismerték. Így, amikor feltesszük azt a kérdést Énokot olvasva, hogy vajon mi lehet az a „bűn”, amire nem lehet visszaemlékezni. Válaszom erre az, hogy nem a bűnre nem lehet, hanem arra, hogy az emberi értelmet egyedül csak a jó uralja a rossz ismerete nélkül. Mert amióta a rosszat génjeinkbe ültették azóta szenvedélyeinkben elvakulunk, elanyagiasodunk,

vétkeinkben elsüllyedünk, hogy életünk után belekerüljünk a második halálba. Énok úgy ír a bukott angyalokról, hogy ezek az elfajzottak és kurafiak az ember erejét mérhetetlenül felülmúló erővel, és gonosz tudással bírtak. Ezen kívül nemcsak erőszakosak, viszálykodók, gyűlölködök, szégyentelenek, vérszomjasak, buják, mohók, gonoszok, álnokok, obszcének, hazugok tisztátlanok voltak, hanem a háború, a vérengzés, a bosszú, a kapzsiság szenvedélyeit hordták magukban, egy csepp jó nélkül. Megrontották még az anyagi természetet is, az ékkövek, az arany, a növényi kábítószerekkel, hogy az ember ezzel is elveszejtse magát. Ezután az emberi gének ezen démonikus lények martaléka lett, és tehetetlen ellenük. És ameddig ennek a rossznak egy cseppje is megtalálható génjeinkben, addig nem lesz béke, és nyugalom a földön, hanem forradalmak, krízisek, amelyek háborúkba fulladnak, marakodás, a gyilok, és a gonoszság.