De, ha néha mégis sikerül legyőzni bűnös, gonosz gondolatainkat, bármennyire nehéz is, mielőtt tettekké váltak volna, akkor a Világ addig is pozitív irány felé fog hajlani és a fekete táblára FEHÉR KRÉTÁVAL fogunk írni. Azonban, ha a gonosz, rossz tetteinket mégis végrehajtottuk, de utána magunkba szállva megbánjuk, akkor talán éppen úgy meg fognak bocsájtani nekünk, mint ahogyan mink is megbocsájtjuk a rajtunk elkövetett sérelmeket. A kisebb bűnök bocsánatot nyernek, ha jóvátesszük őket. A halálos nagy bűnök azonban jóvátehetetlenül megváltoztatja lelkünk energiáját. Ezért könyörgünk olyan nagyon, hogy az értelmünkben megbúvó hatalmi vágy, és a harácsolás, „NE VÍGYEN MINKET A KÍSÉRTÉSBE, ÉS LEGYEN ERŐNK ATTÓL MEGSZABADULNI!”

Ezután ha valóságában akarjuk megérteni a Tízparancsolat tartalmát, és azt, hogy miért lett az embernek adva, szintén egy teljesen más valóságot kell elképzelni. Nem azt, amit eddig róla gondolunk. Mert, a „Tízparancsolat” az a törvény, amelyben az 5. Parancsolattól egyedül az emberre vonatkozó szabályok vannak. Az 1-5 Parancsolatig pedig a legérthetőbben tárul fel az első világ lényeinek különbsége, sőt burkoltan még az is, hogy a jót, a rosszat az anyaggá vált gonosz lényektől örököltük és nem a TEREMTŐTŐL. Egyet azonban még egyszer ki akarok emelni. Azt, hogy az emberi értelem csak úgy tud a fantáziával közösen valamit elképzelni, ha valamikor, valamiféle hasonló dologgal kapcsolatba került. Ha nem elképzelhetetlen. Ezért van úgy, hogy csak lassan tárulnak fel az igazi valóságok. A földönkívüli lényeket is addig fogjuk földi képzelettel testi formával, levegő, víz szükségével keresni,