ELŐSZÓ

Kedves Olvasó! Könyvem első részében Nostradamust belevonva arról olvashat mindenki, hogy az ember megvalósulása óta nem tett mást, mint a tiszta fehér táblára fekete krétával írt (háborúk, véres egyenetlenségek formájában). Ebben a könyvemben viszont arról, hogy a jövőben hogyan tudunk fekete táblára fehér krétával írni, és jóvá tenni azt, amit egymásnak és a természetnek okozunk. Egyetlen módon!, ha megtaláljuk az elveszített hatalmas tudást!, mert, az elveszített hatalmas tudás rejti magába a Világegyenlet jelét is, és azt, hogy mindennek van jelentősége. Valamint, hogy a rossz miért vált valóra, és miért nem tudjuk legyőzni

magunkban. Ezért hiába alakulnak egymás után évezredek óta a legkülönbözőbb vallási, világi és a mai országonkénti politikai egyesülések, adakozások, amelyek keresik a kiutat ebből az egész Földet összefogó katasztrofális helyzetből. Nem fognak semmilyen megoldást találni egészen addig, ameddig az orvostudomány génjeinkből a rosszat kiiktatja éppen úgy, ahogyan már némely öröklött betegséget is. Gondolom a véletlennek köszönhetem, hogy pár nappal ezelőtt, mielőtt nyomdába került volna könyvem, egy olyan újsághírre bukkantam, amely igazolja ezt a teóriámat, (könyvem végén eredeti német nyelven olvashatják.) Éspedig azt, hogy a münsteri génkutatók megtalálták azokat a géneket is, amelyek nemcsak az öröklött betegségeket, hanem a „félelmet” rejtik magukban. Lehetséges, hogy nem is olyan sokára azokat is megfogják, amelyek a rosszat. S, ha annak kiirtása után meghal az utolsó ember, amely élt a gonoszsággal, azután