mohamedánokhoz. A földet és a tengert megint vér itatja. A kikötőket újabb hajók, meg vitorlák borítják.” 2.4, Centúria, „Elnéptelenedik az egész part: Nem marad olyan előváros, belváros, vagy nagyváros, amelyet végig ne fosztogattak, ki ne raboltak volna a barbárok.” A következő Centúriát külön ki szeretném emelni, mert könyvemet ezzel fejezem be. 4.25, Centúria, „A szemnek vég nélkül látható magasztos testek ködbe fognak burkolózni az értelem elől: A test – a homlokkal, az érzékszervekkel és a fejjel – láthatatlan, mire elfogynak a szent imádságok.” Azért, mert ezzel is a világ tudtára lett adva, hogy egyedül az emberi értelemben megbúvó gonosz gondolatok miatt van úgy, hogy ezt a csodálatosan szép kék színű bolygót minden időben inkább a fájdalmak bolygójává tettük. Ha ezen nem változtatunk, az utánunk következő generációknak a megörökölt romra és hamura kell

építeniük a jövőt. 2.6, Centúria, „A kikötő közelében, két városra sújt le, két akkora csapás, amilyet sohasem láttak még, amely éhséget, járványt von maga után. Fegyvertől kivetett emberek kiáltanak segítségért, a nagy halhatatlan Istenhez!,” Azonban az, hogy – fegyvertől kivetett emberek kiáltanak segítségért, a nagy halhatatlan Istenhez – nem más mint, hogy a nukleáris energiákkal töltött fegyverek elől nincsen menekvés. Ez a következő Centúriában még jobban kihangsúlyozódik azzal, hogy 5-8, Centúria, „eleven tüzet, rejtett halált bocsátanak a népekre, rettenetes belsejű, félelmetes gömbökből (atomtöltetű bombákból): a flottától éjszaka romba döntött város tüze előnyös az ellenségnek. Ezután új szekták keletkeznek, akik kihasználják az éhséget, a járványokat, és az energiahiányt.”