Tartalom

Felelet az Magyari István sárvári praedicatornak az Ország romlása okairúl írt könyvére

Ez könyvecskébe foglalt fő fő dolgoknak rövid summája.
Az Magyari írásának és az Feleletnek sommája
Hogy az Lutheristák vallása új
Minémű fogásokkal akarja Hunnius elhitetni, hogy nem új az Luther Tudomány
Hogy az Lutheristákkal senki az Apostolok-után egy vallásba nem volt, sem az Szent Atyák-közzűl, sem az Görögök-közzűl, sem az régi Eretnekek-közzűl, sem Wicleff, sem Hus János etc.
Szent Gergely idejébe mit vallottak az hívek
Az Római Pápát mint böcsűllette az Chalcédomi gyöleközet, mely böcsűlletesen szóllyanak (rólla) az régiek, mint gyűlölték régen az eretnekek. Ez világi Fejedelmeken minemű hatalma légyen. Hogy mi őtet Isten-gyanánt nem tartyuk. Szent Bernárd ő-felőlle mit tanítcson
Az Christus Ecclésiája soha le nem nyomathatott
Calvinus heába akarja az ő tudományának újságát megavítani
Magyari István-ellen megmutatom, hogy sem az régi Próféták, sem az Négy első közönséges Gyöleközet, sem az első Római Pápák nem egyeztek az Lutheristákkal, hanem ezekkel ellenkeztek.
Sylvester Pápa-után az Római Ecclésia ugyan azont vallotta az mit az-előtt
Magyari Istvánnak ennihány szép hazugsági
Amaz Taxa Sacrae Pcenitentiaerűl való hazugsága
Eszterház Tamás mely módnékűl akarja a' Luther hitet az régiek tollába öltöztetni
Hogy az mi vallásunk nem új
Az áldozatba bort és vizet egyelítettek régenten
Az viaszból csinált Agnus Deirűl
A' szentelt vízrűl
A' Bódogaszszony innepirűl
Az keresztyéni Caeremoniák régiek, ezt Calvinusis nem tagadgya
Szabad az Anyaszentegyháznak rend-tartásokat szabni, mellyek az írásba nincsenek. Szabnak az Lutheristákis
Az gyónás régi dolog. Az bőjtis
Az Papok nőtelen vóltárúl
Az Egyházi emberek gonosz élete nem árt az igaz tudománnak. Az Újítók latorságiról
Az Egyházi emberek gazdagságárúl
Az ő böcsűlletes méltóságokrúl
Az tévelygőket szabad az igaz hitre kénszeríteni
Hogy Mí Bálványozók Nem Vagyunk
Magyari István bálványozó
Micsoda légyen az bálványozás
Az Oltári szentségbe tartozunk imádni az Christust
Az Bérmálás és caeremoniákrúl
Az Istennek serkegető malasztyanékül semmi üdvösséges jót nem cselekedhetünk, az törvént sem tarthattyuk meg
Ez az malaszt ingyen, érdemünknékül adatik
Mi légyen ez az malaszt
Az megszentelő malaszt és az bűnnek bocsánattya ingyen, érdemünknékül adatik
Micsoda az Meritum de congruo
Az megszentelő malaszt vételére mint készíttessék az ember
És hogy ez az készület nem csak az puszta hitet foglallya magába & seq.
Az megigazúlt ember jó cselekedetinek érdeme vagyon
Két dolog szükség az mi érdemünkhöz
Mit érdemellyen az igaz ember munkája
Az hívek cselekedeti nem útálatosok Isten-előtt
Minnyájan vétkezünk az Törvén-ellen
Eggyik vétek nagyob az másiknál
Az Isten segítségével megtarthattya ember az parancsolatot, noha nem az őmaga erejéből
Az Concupiscentia nem bűn, ha ki ellene tusakodik
Az emberbe szabad akarat vagyon
Tartozzéké minden keresztyén bizonnyal elhinni maga-felől, hogy ő üdvözűl
Az meghólt Szentek tiszteletirűl
Az Szent Ágoston szerzetiből kiugrott barát írásárúl, mellyet Magyarrá fordíta minap az Galgóczi Praedator
Miért kárhoztattyák az új Atyafiak az szenteknek való könyörgést
Az meghólt szentek mint tudgyák az mi dolgainkat
A' szenteknek való esedezés nincs gyalázattyára az Christus közbe-járásának
Az imádás mi légyen, és mint imádhassuk az teremptett-állatot
A' szenteknek senki közzűlünk úgy nem könyörög mint az Istennek
Az meghólt szentek könyörögnek mi-értünk az Sz.-Irás tanítása-szerént
Az Képek tiszteletibe nincs semmi bálványozás
Az Ország veszedelmének okai nem mí vagyunk, hanem az újítók

Kempis Tamásnak Christus követésérül négy könyvei, melyeket magyarra ford. Pázmány Péter

ELSŐ KÖNYV
  I. RÉSZ. Az Ur Christus követésérül és e világ hiúságinak megutálásárul.
  II. RÉSZ. Embernek alázatos maga ismeretirül.
  III. RÉSZ. Az igazságnak tanitásárul.
  IV. RÉSZ. A cselekedendő dolgoknak eszes rendelésérül.
  V. RÉSZ. A Szent írás olvasásárul.
  VI. RÉSZ. A visza-fordult és keresztül-állott kivánságokrul.
  VII. RÉSZ. Az hívságos reménségnek és felfuvalkodásnak eltávoztatásárúl.
  VIII. RÉSZ. A felettéb-való barátságnak eltávoztatásárúl.
  IX. RÉSZ. Az engedelmességrül, és egyebek birtoka-alat lételrül.
  X. RÉSZ. A nyelveskedésnek és szósságnak eltávoztatásárúl.
  XI. RÉSZ. A lelki békeségnek megnyeréserül, és a jóban-való nevekedésnek igyekezetirül.
  XII. RÉSZ. A kedvünk-ellen rajtunk történt eseteknek hasznárul.
  XIII. RÉSZ. A kisirteteknek ellene állásrúl.
  XIV. RÉSZ. A vakmerő itíletnek eltávoztatásárúl.
  XV. RÉSZ. A szeretetből származott cselekedetekrül.
  XVI. RÉSZ. Egyebek fogyatkozásinak elszenvedésérül.
  XVII. RÉSZ. A szerzetes életrül.
  XVIII. RÉSZ. A Szent Atyák példáirul.
  XIX. RÉSZ. A jó szerzetesnek foglalatosságirúl.
  XX. RÉSZ. Az egyedül lételnek és halgatásnak szeretetirül.
  XXI. RÉSZ. A szüvnek töredelmességérül.
  XXII. RÉSZ. Az emberi nyomorúságnak szemlélésérül.
  XXIII. RÉSZ. A halálrul-való elmélkedésrül.
  XXIV. RÉSZ. Az utólsó itíletrül, és a vétkeknek büntetésirül.
  XXV. RÉSZ. Egész életünknek buzgó megjobbításárul.
MÁSODIK KÖNYV
  I. RÉSZ. A belső maga-viselésérül.
  II. RÉSZ. Az alázatosságrúl.
  III. RÉSZ. A jó békeséges emberrül.
  IV. RÉSZ. A tiszta szüvrül és együgyű szándékrúl.
  V. RÉSZ. Az embernek maga megvisgálásárul.
  VI. RÉSZ. A jó lelki isméretnek vigaságárul.
  VII. RÉSZ. Jesusnak mindenek felet-való szeretetirül.
  VIII. RÉSZ. A Jesussal-való nyájas társalkodásrul.
  IX. RÉSZ. Minden külső vigasztalásoknak távoztatásárul.
  X. RÉSZ. Az isteni malasztért-való háladatosságról.
  XI. RÉSZ. Kevesen vannak, kik a Jesusnak keresztit szeretik.
  XII. RÉSZ. A szent keresztnek király uttyárul.
HARMADIK KÖNYV
  I. RÉSZ. Christusnak belső szóllásárúl a hiv lélekhez.
  II. RÉSZ. Hogy szók zengése-nélkül beszél az igazság bennünk.
  III. RÉSZ. Hogy az Isten igéjét alázatossan kel hallani, és hogy ezt sokan meg nem fontollyák.
  IV. RÉSZ. Hogy Isten előt igazán és alázatoson kel magunkat viselnünk.
  V. RÉSZ. Az isteni szeretetnek csudálatos erejérül.
  VI. RÉSZ. Az igaz szeretőnek próbájárúl.
  VII. RÉSZ. Az isteni ajándékokat alázatosságnak őrzése-alat el kel rejteni.
  VIII. RÉSZ. Mint kellyen Isten szeme elöt embernek magát semminek itílni.
  IX. RÉSZ. Hogy mindeneket Istenért kel cselekedni, mint utolsó végért.
  X. RÉSZ. Hogy e világot megutálván, gyönyörüséges az Istennek szolgálni.
  XI. RÉSZ. Hogy szüvünk kivánságit meg kel visgálni és mertékelni.
  XII. RÉSZ. A békeséges türésnek és testi kivánságunkal-való harczolásnak tanusága.
  XIII. RÉSZ. Az alázatos embernek engedelmességérül, a Christus Jesus példájából.
  XIV. RÉSZ. Az Isten titkos ítéletinek szemlélésérül, hogy a jóban fel ne fuvalkodgyunk.
  XV. RÉSZ. Hogy visellye magát, és mint szóllyon ember minden kedves dolgaiban.
  XVI. RÉSZ. Hogy igaz vigasztalást csak Istenben kel keresni.
  XVII. RÉSZ. Hogy minden szorgalmatosságot Istenre kel hadni.
  XVIII. RÉSZ. Hogy a Christus példájából jó kedvel kel szenvedni e világi nyomorúságokat.
  XIX. RÉSZ. A boszuságok szenvedéséről; és ki légyen az igazán békeséges-türő?
  XX. RÉSZ. Magunk gyarlóságának megvallása; és e világi nyomoruságokrul.
  XXI. RÉSZ. Hogy minden jók-felet Istenben kel megnyugodni.
  XXII. RÉSZ. Az isteni sok jó tétemények emlékezetirül.
  XXIII. RÉSZ. Négy dolog szerez nagy békeséget. - Gonosz indulatok ellen való Imádság. - Szüvünk világosításáért. Imádság.
  XXIV. RÉSZ. Hogy el kel távoztatnunk a más ember életének visgálását.
  XXV. RÉSZ. A szüvnek állandó békesége és igaz elő-menetele miben állyon.
  XXVI. RÉSZ. A szabados léleknek nagy méltóságárul, mellyel inkáb érdemel az imádság, hogy sem az olvasás.
  XXVII. RÉSZ. Hogy a magunk szereteti a mennyei jóktúl igen-igen tartóztat.
  XXVIII. RÉSZ. Az ember-szólló nyelvek ellen.
  XXIX. RÉSZ. A háborúságnak idején mint kellyen Istent áldani, és segítségül hinya.
  XXX. RÉSZ. Hogy Istent kel segitségül hínunk, és biznunk az ő malasztyának visza nyerésében.
  XXXI. RÉSZ. Minden teremptett állatokat hátra kel vetnünk, hogy azoknak teremptőjét megnyerhessük.
  XXXII. RÉSZ. Magunk megtagadásárúl, és minden vágyódásnak megvetésérül.
  XXXIII. RÉSZ. A szüvnek nyughatatlanságárúl; és hogy Isten utolsó czéllya szándékunknak.
  XXXIV. RÉSZ. Hogy Isten az ő szeretőinek mindenek felet és mindenekben tetczik.
  XXXV. RÉSZ. Hogy e világon éltünkben a késértetektül bátorságos menedékünk nincsen.
  XXXVI. RÉSZ. Az embereknek hiuságos itéletekrül.
  XXXVII. RÉSZ. Hogy a szű szabadságnak megnyeréseért éppen és tisztán Istenre kel magunkat hadni.
  XXXVIII. RÉSZ. A külső dolgoknak jó rendelésérül; és hogy Istenhez kel folyamni veszedelmes igyünkben.
  XXXIX. RÉSZ. Hogy ember ne légyen nyughatatlan dolgaiban.
  XL. RÉSZ. Hogy emberben magátul semmi jó nincsen, és semmibe nem dicsekedhetik.
  XLI. RÉSZ. Minden világi tisztességnek megutálásárul.
  XLII. RÉSZ. Hogy békeségünket nem kel emberekben helyheztetni.
  XLIII. RÉSZ. A hiuságos világi bölcseség ellen.
  XLIV. RÉSZ. Hogy a külső dolgokat nem kel magunkhoz kapcsolnunk.
  XLV. RÉSZ. Hogy nem kel mindennek hinni; és mely künyü a szóllásban vétkezni.
  XLVI. RÉSZ. Hogy Istenben kel biznunk, mikor a nyelvek nyilai reánk bocsáttatnak.
  XLVII. RÉSZ. Hogy minden terhet el kel viselni az örök életért.
  XLVIII. RÉSZ. Az örökké-való naprúl, és a világi nyomoruságokrúl.
  XLIX. RÉSZ. Az örök életnek kívánságárul; és minémü jók igértettek a jó bajnakoknak.
  L. RÉSZ. Mint kellyen az elhagyatott embernek magát Isten kezében ajánlani.
  LI. RÉSZ. Hogy alacson dolgokban kel magunkat foglalnunk, mikor kifogyunk a nagy elmélkedésekböl.
  LII. RÉSZ. Hogy embernek nem kel magát méltónak itélni az isteni vigasztalásokra, hanem inkáb ostorozásokra.
  LIII. RÉSZ. Hogy az Isten malasztya nem közöltetik a földi dolgok kedvellőivel.
  LIV. RÉSZ. A természetnek és az Isten malasztjának külömböző indulatirul.
  LV. RÉSZ. A természetnek romlot-voltárúl és az isteni malasztnak erejérül.
  LVI. RÉSZ. Hogy magunkat megtagadván, Christust kel a kereszt által követnünk.
  LVII. RÉSZ. Hogy ember felettéb el ne hadgya magát, mikor valami vétekben esik.
  LVIII. RÉSZ. Hogy a felséges dolgokat és az Istennek titkos itéletit nem kell visgálni.
  LIX. RÉSZ. Hogy minden bizodalmat és reménséget egyedül Istenben kel vetni.
NEGYEDIK KÖNYV - AZ OLTÁRI SZENTSÉGRÜL.
  I. RÉSZ. Mely nagy böcsüllettel kellyen Christust fogadni.
  II. RÉSZ. Hogy Istennek nagy jó-volta és szerelme jelentetik emberekhez az oltári szentségben.
  III. RÉSZ. Hogy hasznos gyakorta részesülni a szentségbe.
  IV. RÉSZ. Hogy sok jókkal megáldatnak a szentség vévők.
  V. RÉSZ. A szentségnek nagy méltóságárúl és a papi rendrül.
  VI. RÉSZ. Kérdés a részesülés előt-való készületrül.
  VII. RÉSZ. Lelki esméretünknek visgálásárul; jobbulásunknak eltekéllésérül.
  VIII. RÉSZ. Christusnak a keresztfán maga bemutatásárúl, és mi magunknak Istenre hagyásárúl.
  IX. RÉSZ. Hogy magunkat és mindenünket Istenre kel biznunk, és mindenekért imádkoznunk.
  X. RÉSZ. Hogy a szent részesülést nem kel künnyen elmulatni.
  XI. RÉSZ. Hogy a Christus teste, és a szent Irás, felette szükségesek a hiv léleknek.
  XII. RÉSZ. Hogy a ki részesülni akar Christusban, nagy szorgalmatossággal kel hozzá készülni.
  XIII. RÉSZ. Hogy a Christussal-való eggyesülést a szentség által tellyes szűböl kel az ajtatos léleknek kivánni.
  XIV. RÉSZ. Mely nagy buzgósággal kivánnyák némely ajtatosok a Christus testét.
  XV. RÉSZ. Hogy az ajtatosságot alázatosság és magunk elhagyása-által nyerjük.
  XVI. RÉSZ. Hogy Christus eleiben kel terjeszteni szükséginket, és ő tőlle kérni segitséget.
  XVII. RÉSZ. Hogy Christust buzgósággal kel szeretni, és az ő vételét nagy kedvel kivánni.
  XVIII. RÉSZ. Hogy nem kel emberi nyughatatlanságból visgálni ezt a szentséget; hanem értelmünket a hitnek engedelmessége alá vetvén, Christust kel követnünk.

Az mostan támatt uj tudományok hamisságának tiz nyilván-való bizonysága és rövid intés a török birodalomrúl és vallásrúl

Ajánlás
Az Lutherista és Calvinista olvasónak Istentűl minden jót kívánok
Ez könyvben foglalt tudománnak sommája
Ez könyv részeinek rendi
ELSŐ RÉSZE
  Hogy az mostani új tanítók első mestere az pokolbéli ördög vólt
  Hogy az Lutherista hitnek első plántálója az ördög vólt
  Hogy az Sacramentáriusok hitinek első iscola-mestere az ördög vólt
MÁSODIK RÉSZE
  Hogy az új tudományok természetek-szerént szabadságot adnak minden gonosságra és istentelenségre
  A Római hitnek gyümölcsirűl
  Hogy az új tudományok minden tévelygésre szabadságot adnak
HARMADIK RÉSZE
  Hogy az új tanítók hazugsággal tészik gyűlölségessé a régi igaz vallást
NEGYEDIK RÉSZE
  Hogy az új tanítók iszonyú viszszavonásba és álhatatlanságba élnek
  A régi hiten-valóknak egyességérűl
ÖTÖDIK RÉSZE
  Hogy az új tudományok a régi tévelygéseknek öszve-szűrt-zavart söprei
HATODIK RÉSZE
  Hogy az új tudományok a keresztyénségnek ágazatit, szentségit és fő fondamentomit felbontyák
HETEDIK RÉSZE
  Hogy az új tanítók a szent-írást megmarczongják és förtőztetik