Boross Teréz versei

Évszakok lázadása Soha országban


Ősz

zengenek a hársak házad előtt
felhőket terel a pásztor
karikás fényekkel játszik a szél
üzenet hullámzik százszor

sikongat karjaid közt a vércse
új zene ütemre táncol
szakadt fonalát repíti az éj
édes vizeimre lángol


Tél

fagyos szempár kacag a mólón
kolduló ruhába bújik
távolodó fénylő feketén
dráguló kabátba kúszik

rabja lett immár a miértnek
szegekre akasztja fényét
zokogó tavakon ölelget
nevemmel törli fel szennyét


Tavasz

bimbózó ágakon vágtat a kamasz
rejti féltett kincsét
lányos zavarában álruhát ölt
vinné szívem vértjét


Nyár

nyughatatlan viharos ég
kavargatod a jajt
varjúk hada ne kísérjen
fiaid szemében maradj


Arcodat mutasd Tél Tavasz Nyár
Őrizd kibontott szépséged
Őszülő vagy Gyönyörűség
Ne tévesszen a képzelet