Előszó

Castelar Emilt, csak nem rég magyar fordításban megjelent két kitünő munkája: "A művészet, vallás és természet Olaszországban", továbbá "Egy sziv története" után ismeri már a magyar olvasó-közönség mint regényirót, aesthetikust, mint a művészet barátját. De kevésbé ismeretes nálunk Castelar azon oldaláról, mely őt mint politikust, pártvezért s mint parlamenti szónokot tünteti föl. Midőn tehát arra vállalkoztam, hogy a számos szónoklat közül, melyeket Castelar a közélet terén kifejtett jelentékeny működése folyamában tartott, nyelvünkre átültessem, czélom az volt, hogy "a világ legékesen szólóbb republikánusát" szónoki oldaláról is megismertessem a magyar olvasó-közönséggel.

Itélje meg az olvasó, vajjon felesleges, vagy hasznos munka volt-e ez. Vannak e beszédek között polemikus és rögtönzött, de vannak ugy tartalom, mint forma tekintetében gondosan kidolgozott szónoklatok is, melyeket a szónoklat iskoláinak lehetne nevezni. Valamennyi azonban a század mozgató eszméit tárgyalja. Castelarnak egy szintén nagy szabásu szónoklata a "köztársaság mellett" már megjelent magyar fordításban külön füzetben 1869. az Athenaeum kiadásában. Ezt tehát feleslegesnek tartottam e kis gyűjteménybe fölvenni.

Budapest, jan. 2. 1875.
Sz. Gy.