
CÍMLAP
Bokodi-Oláh Gergely
Megelevenedő történelem
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Előszó a könyvkiadáshoz
A politika szemszögéből
Az alkotók szemszögéből
Bokor Péter és a Századunk
Hanák Gábor, az MTV-státuszos filmcsináló
Magyar Ágnes és B. Révész László, a Tévéegyetem alkotói
Sára Sándor, a 2. magyar hadsereg "krónikása"
A történészek szemszögéből
ÁVH-sok a TV-ben
Utószó
Melléklet
A Magyar Televízió ismeretterjesztő történelmi sorozatainak adatbázisa 1957-1990
Bibliográfia
Előszó
Mi lehetne nagyobb nyilvános tér, mint a tömegkommunikáció? Ezen belül
az egyik leghatékonyabb eszköz a televízió. Az értékmentő, értékteremtő
történelmi műsor pedig emlékmű, alkotója történetíró, akinek a keze alatt
megelevenedik a történelem.
A történetírás mindig is meghatározó tudományág volt. Az ókori görögök óta
minden nép, mely a kulturális fejlettség egy bizonyos pontján átlépett,
igyekszik megörökíteni viselt dolgait. Képzeljük el a görög-perzsa
háborúkat korabeli perzsa értelmezésben, vagy Caesar gall háborúit egy
gall szerző tollából.
Ezeket az írásokat azonban csak néhány tudásában kiváltságos személy,
főként szerzetesek ismerhették a kora középkorban. Gutenbergnek
köszönhetően már a széles körű terjesztés is lehetővé vált. Azonban a 15.
században, és még sok évszázadon át, az olvasás továbbra is a kiváltságosok
tudománya maradt, bár e kör lassan bővült. A 19. század kezdte meg a széles
körű harcot az analfabétizmus felszámolására, mely még ma is tart. Ekkor
lett széles olvasótábora a történetírásnak is.
A siker azonban nem tartott sokáig. A 20. század fordulóján és első
évtizedeiben megjelenő film, rádió és televízió elvonta a széles
olvasótábort. Ugyanakkor új távlatokat nyitott: a Gutenberg-galaxis
kitágult.
A történetírás nemhogy elvesztette lehetőségét, hogy a szakmai berkeken
kívül a nagy nyilvánossághoz szóljon, de új lehetőséget kapott. A magyar
történészek felismerték ezt a lehetőséget az új közvetítő eszközökben.
László Gyula, Mályusz Elemér, Györffy György, Szűcs Jenő, Komoróczy Géza,
hogy csak néhány nevet említsek, mind-mind közreműködtek nem is egy
televízió-műsorban. A televízió pedig kész volt az együttműködésre. A
'90-es évek, és a kereskedelmi adók megjelenésével azonban háttérbe szorult
a jó értelemben vett népnevelés szempontja. Pedig nem egy egyetemi tanár,
akadémikus van, akinek az előadásai a hozzáértő közönség számára önmagukban
is élvezetesek, de megfelelő technikai háttérrel piacképessé tehetők
a nagyközönség számára is. Erre azonban nem sokan áldoznak a mai
média-szereplők közül.
[...]