KATONA BARÁTOMHOZ
 
Hallod-e Harcos Barátom!
Milyen baj, vagy köszvény gátol,
hogy nem küldesz hírt magadról?
Papír és tinta hiánya,
vagy tollnak liba nincs arra?

Nem hiszem. Inkább restség nagy
mely levelet írni nem hagy.
Kérlek szedd már össze magad,
s pennád nyakát megragadd!
Mert hiszem, van mit mondanod:
a lányokat meg mint kapod.

Meg azt is: mennyi az étel,
az italból van-e vétel?
Van-e torna reggel, este,
puha párnán, van-e tente?
Van-e csákány, van-e balta,
s klub-szobácska tarka-barka?

Nálunk még minden a régi:
vár a falut fentről nézi.
A lányok szépek, csendesek,
de asszonyként már mérgesek.
No, de az írást már hagyom,
mert Mackó kutyám csahol.

1961. jan. 12.
 

HORGÁSZ
 
Kukucskál a kelő nap a dombnál,
s a túloldalra árnyékot formál.
Kicsit álmosan kacsint a völgybe,
s képét küldi a harmat-tükörre.
 
Mint ékszeres doboz, csillog a rét.
De lám! Most ellene valaki vét.
Átgázolva rajta, tóhoz siet.
S hosszan nézi a hatalmas vizet.
 
Mintha a víz elbűvölte volna -
a cókmókját gyorsan szétpakolja.
Van itt: bot, orsó, damil, horog, szák;
többféle csali, s valamilyen zsák.
 
Az ember dugdos, kötöz, húz, teker.
Feláll. Kezében bot, azon teher.
Földön már, csak a zsák és szák hever.
Röpül a damil, s vízkarikát ver.
 
Felcsalizott horog már a vízben.
Kóstolgatják a halak több ízben.
Kapásjelző jelez, mint telefon,
S a hal játszik a horgásszal a parton.
 
1961. július 19.