HÁZTETŐN
 
Nem igazán szeretem a telet.
A kezem úgy fázik, hogy szinte fáj.
A melegre húzódom, ha lehet.
 
Cseng a telefon. Dolgozni hívnak:
- Egy házon a szél-cibált cserepek
a padlástakarásból szétkúsztak. -
 
Nem örülök, de ha segíthetek
megyek, mert nem tudni, mit hoz a sors
és rászorult még én is lehetek.
 
Hömpölygő köd takarja az eget.
Nem fagy, de a páradús levegő
lecsapódva csíp arcot és kezet.
 
Én fenn a tetőn, alattam Anna.
A leadott cserepet elveszi
s mikor kérem, ismét visszaadja.
 
Drótot is ad. A kúp-lyukba dugom.
Ő alul szegel, matat, húz, teker
s a kúpot mozdítani nem tudom.
 
Több órás a munka. Fázik kezem.
Meg-megdörzsölöm. - Anna, fázik-e? -
kérdezem s kezem kezére teszem.
 
Anna keze bizsergetőn meleg.
Hőhullám fut át egész testemen
s picit még a szívem is megremeg.
 
2004. dec.