|
Domboldalhoz simult úton
lassan ballagok felfelé.
Alattam a falu terül
de házait részben látom.
Többjüket takarja: domb,
a bokrok és fák sora.
Fölöttem - az egyrészt kopasz,
másrészt fával benőtt hegyen,
az évszázadok-marta vár
néhány megmaradt fala áll.
Még mindig büszkén, ridegen,
őrizve a múlt titkait.
Vallatni hozzáballagok.
- Hátha nem túlzottan konok,
s a sok évszázadnyi titkát
részben - talán - kitudhatom.
S a lenti világot -, mint ő,
én is magasból láthatom.
Fölérve, simítom falát.
Innen nem tűnik ridegnek.
Kedves, mint az idős ember.
Nem háborog, nem követel.
A fájdalmán is mosolyog
s kopottan csendesen pihen.
Szólok hozzá, de nem jelzi,
hogy a szavaimat hallja.
- Talán megromlott hallása?
Vagy mit néki egyetlen hang?
Megszokta, mert léte alatt
százezer beszélt alatta.
Mit beszéltek? Mik történtek?
De sokat tudna mondani.
Rég elfeledett titkokból
sokat meg tudna oldani.
Legendákból az igazat
s a mesét tudná bontani.
Örülnék, ha elmondaná:
- Mint jutott e magasságba.
- Mikor ki ment be a várba.
- Mikor és mennyi volt alant
kis falu lakói száma.
- Volt-e gazdag, szegény s árva.
- A várnak volt-e királya?
- Volt-e fia, vagy leánya?
- Itt fenn ébredt-e szerelem
barát és apáca között?
- Futott-e fehér szarvasként
a gyönyörű királyleány?
- Várban élt-e török dada?
- A mélybe hullt-e csecsemő?
- Járt-e itt a nagy hun-király?
- Vágtatott-e a hegyen át
lován László magyar király?
- Volt-e itt, fenn: öröm s bánat?
- Volt-e itt, tóba érő kút?
- Volt-e tengernyi nagy a tó?
- Laktak-e szép s jó tündérek
a tón-túli Darnó-hegyen?
- Laktak-e a várban rablók?
- S volt-e a vár, kincs rejteke?
Szólítgatnám, kérdezgetném,
de nem ered szóba velem.
Nyújtom felé, de hiába,
nem fogadja el a kezem.
Büszke, hogy ily fentre jutott.
Hát jó! Nekem le kell mennem.
|
