SOLYMÁSZ
 
Aludni tért a fény, s ébredt: az éj,
a gonosz a Darnó-hegy tetején.
A gonosz várúr most indul útra.
- Vajon gonosz tettét kire sújtja?
 
Sűrűn szenvedi tettét a környék.
Leánya jóra kéri, de nincs fék
benne annyi, mely lefogni tudná
s gonosz szellemnek lyukát  bedugná.
 
Nappal a várúr jóságnak látszik:
gyermekiesen sólymokkal játszik.
- hogy művelt legyen nála a madár -
az udvarába egy solymászra vár.
 
Jön egy legény, deli és fiatal.
Várúr lánya nézi kíváncsian.
Tekintetük amint találkozik,
szívük érzése vággyá változik.
 
Nem lenne jó, ha az úr megtudná:
bizony, azt halállal megtorolná.
Megy a solymász titkos találkára.
Ott az úrleány epedve várja.
 
Már előretört találkák száma,
mikor a hír úr fülét fricskázza.
Haragra gerjed a gazdag apa
s fut a helyre, hogy tettet torolja.
 
Fegyvere legény szívébe talál.
Erre térgyre rogyva szól a leány:
- Tégy csodát, Istenem! Hogy nekem
a szerelmem elhagyni ne kelljen!
 
Dörögve égen fények cikáznak
s a lent lévők kőszoborrá válnak.
Hirdeti jövőnek e jelenet:
"a szerelmet legyőzni nem lehet"