EL NEM KÜLDÖTT LEVÉL
 
Kedves barátom, ott, valahol távol!
Ne törj pálcát, mert figyelmedre vágyom!
Nem fontos szókkal akarlak traktálni,
csak kis hazámról kívánok vallani.
Fájnak a múló évek s régi képek.
Régi képek, melyek már csak emlékek.
 
Szép álmokat hozó, csendes éj után,
halkan jött a hajnal megszokott útján.
Ébredt a természet amerre haladt,
s fecskepár csivitelt az eresz alatt.
Sárgarigó fütyült a ligeti fán;
kakukk kakukkolt és szólt a csalogány.
 
Bizsergető zaj kísérte a reggelt
s kicsit még álmodott, aki már felkelt.
Éj harmatában csillogtak a fények,
s rétek virágán zümmögtek a méhek.
Csendbe beharsant, több felől, a haris,
Fürj pitypalattyolt s szólt a pacsirta is.
 
Legelő felől, nyájak kolompja szólt.
Felpengett a kasza, amint fenve volt.
Rudasok, boglyák díszlettek a réten,
s útra indultak a rakott szekéren.
Gabona-tábláktól tarkállt a határ
s daloló emberre mosolygott a nyár.
 
Mosolygott egykor: a nyár és az ember.
Ma - talán - már nem tud, restell, vagy nem mer?
Ma már: zajos az éj, hangos a nappal.
Sok rét, sok határ be van nőve gazzal.
Kapások vállát nap már nem pirítja,
s nincs már akit köszöntsön a pacsirta.
 

CSERESZNYE
 
Cseresznyefám a falusi két ház között
Anyák napjára menyasszonynak öltözött.
Vizsgálgattam: a vőlegénye hol lehet?
de csak a felhő vetett rá víz-szemet.
 
Néhány dongó a szárnya húrján pengetett.
Ám, nyíló kehely, hiába várt méheket.
A ravasz szellő csábos szókat suttogott,
s nyílt kelyhekbe hím-virágport dugdosott.
 
Napok múltán, sok színes szirom földre hullt,
s lám! Helyükbe: sok sörétecske alakult.
- Mintha fújnák - dagadt a sok, kis, zöld ballon,   
s kacagva libikót játsztak az ágakon.
 
Pofikájuk a jókedv során kipirult,
s csábos, ennivaló gyümölccsé alakult.
Ujjam hegyével egy hízottat lekaptam,
s csordult édes nedve, amint megharaptam.
 
Finomat ízlelve, csettintett a nyelvem.
Hangos lehetett, mert utcát is felvertem.
A szomszédok hamar odasereglettek,
s - ha akartak, ha nem - cseresznyét szemeztek.
 
2011. június 13.