BÚCSÚESTRE
 
Őszbe csavarodott, kurtított szakállal
a hajnal száguldó szekerére szálltam.
Reméltem: a cél felé gyorsan fut velem.
Hajnal elfutott, de döcögött "szekerem".
 
Délre kellett volna: Sopron szélét érnem,
hogy időben ehessem váró ebédem.
Míg a busz cammogott, az idő elfutott,
s hatvanpercnyi késés, százhúszat juttatott.
 
Két hölgy nyugtatott: mosolyt, reményt is adott.
Az új sofőr bátran "lovak közé csapott".
Majd, hogy segítsen rajtunk: Árpád baktatott.
Persze, zsoldot nem e jótettért kapott.
 
Macska képe futott át ekkor agyamon.
Felnéztem, s ott lapult felettem a falon.
Alatta a bejárat. Előtte asztal.
Ott mosollyal fogadtak s kedves szavakkal.

Lám! Az úti célba beérkeztem végre!
Most már megtalálni a szobámat kéne.
- Jolánt, a régi hatost keresd meg! - mondják.
- Jolánt, hatost! - a lépcsők is nyikorogják.
 
Zsebbe rejtett kulccsal Gábor előkerül.
Nyikkan a zár s ágyam elébem penderül.
- Hogy egyesülhessünk - reá dobom magam,
s az ágyi puhaság öleli derekam.
 
Idő gyorsan rohan: csak egy félóra van,
s pince hűvösében beindul a program.
A kalapban papír cetlik hemperegnek
s üdvözlő szavak macskákkal keverednek.
 
Macskát, fogadót, nőt én is emlegetek.
Asztalon gyümölcs. Egy barackot eszek.
Így vacsora elől nem lopok el helyet.
Babgulyás ki is tölt lyukból egy keveset.
 
A fekete foltot vizsgálgatja Gábor.
Engem jobban zavar: későn jövő álom.
Másnap gondot is okoz: álmatlanságom,
az ismétlő szándék, s míg újat találom.
 
A hét percből - csupán - hármat használok el.
Sebaj! Búcsúzóra majd a maradék kell.
Többi felolvasást igencsak élvezem:
érzést, tudást ad, és újabb hitet nekem.
 
Bízok abban is, hogy bő vacsorát kapok.
Ám! Ez a második, megint csak becsapott.
Nem baj. Így nem riaszt éjjel majd rossz álom
s a bő reggelinek is helyét találom.
 
Szerda van. Nem sürget a program. Kószálok
s emlékként rejtem, ha fontos-t találok.
Boltok, fogadók kínálatát nézem,
s egy kis vendéglőben fogyasztom ebédem.
 
Amikor négyhez ér az óramutató,
Kőszegi Könyvtár felé sürget már a szó.
Utcák gödrein, kövein botladozva
érjük a helyszínt. Mely izgalmunk fokozza.
 
Felvétel, hogy jó legyen, odafigyelek.
De biz' csalódnom kell, mert nem rögzítenek.
Hamarosan, étterem lep meg rendesen:
- előétel utáni - bőnek nem jut hely.
 
Ám, sikerül szorítani annyi helyet,
melyben elrejtjük másnapi ebédemet.
Pirult palacsintát várok estebédre,
de meglep annak: szűzies fehére.
 
Ételre, italra több szót nem fecsérlek.
Inkább a szívet önteném ki Néktek.
Önteném, de félek: nem kaptok utána
s egy kóbor macska karma görbül reája.
 
A falra hánt borsó nem áll meg a falon.
Ezért a szívemet helyén nyugton hagyom.
Ám, boldog leszek nagyon, ha újabb napon
Kedves hangotokat majd újra hallhatom.
 
Most: sok szeretettel búcsúzom e helyen,
de találkozhatunk ismét: Interneten.
Maradt még néhány közlendő gondolatom,
de időm hiánya miatt nem folytatom.
              
Azokról most nem tudtok.
Szervusztok!