SZIKRA
 
Szivattyúcső felesleges már a kútban,
s úgy döntöttem: kiveszem.
Kút fölé már tető épült, s ott van útban.
Jaj nekem! Most hogy legyen?
 
Szivattyúház a kút mellett, lenn a mélyben.
Vizsgálódni lemegyek.
- Lyukon át - a csövet könnyedén elérem.
Itt vághatom. Ez remek!
 
Vasfűrészt huzigálni, nem ízlik nekem.
Kábelt viszek a mélybe.
S kis gépemre a vágótárcsát felteszem.
Még segítség kellene!
 
A nejem s fiam - hívó szómra - jön hamar.
Csővégét négy kéz fogja.
A gép tárcsája, szikrát szórva, csőbe mar.
Ám, falát lassan hordja.
 
Fordítani kell a csövön, oly jókorát,
hogy tárcsa érhesse
a szívócső, még el nem vágott, túl-falát.
Néznem is kell. Nincs mese!
 
Röpköd, pattog a tűz-vas - szikra ezerszám.
Néhány bőröm harapja.
Talán ehetném is, ha kinyitnám a szám.
S szememben az ebadta!
 
A szikra tüzét a Könny-zuhany eloltja.
Most már: a szemem szikráz.
Törölgetem, de annak tüzét nem oltja.
Így hát: irány a kórház!


ELŐSZÖR
 
Nem tudja, milyen a léted,
az, ki még nem látott Téged.
Méreted, színed, hogy milyen?
nem mér mások szépségivel.
 
Őrzöl-e csodát, hatalmat?
Ér-e öröm? Bánt-e bánat?
csak az tudja: ki rád talál,
s őszinte bizalmadban áll.
 
Először észlel a szemem.
Először adsz újat nekem.
Rólad először döntöm el,
hogy mit okoztál idebenn.
 
Első látásod, lám, nyerő,
mert hat rám egy csodás erő.
Káprázat-e, vagy bűvölet?
győz a létem s hitem felett.
 
Most már, be kell azt vallanom,
hogy tetszel nékem oly nagyon:
- ha értem vágyad, megkapom
- enyémet mind néked adom!