KÖSZÖNÖM
 
Ez a nap sem az én napom, állapítom meg ébredéskor. A torkom úgy fáj, mintha késsel szurkálnák. Valami hő felesleg is bujkálhat bennem, mert cserepesre száradt a szám. A fejem olyan, mintha kótyagos lennék, s nem győzöm papír zsebkendővel ellátni magam. Étvágyam nincs. Csak erővel bírok lenyelni néhány falatot. Egész napon át letört, fáradt vagyok. Alig várom, hogy este legyen. Ám, ekkor még rosszabb a helyzet: már reszketek és vacognak fogaim. Forró tea egy kicsit javítja közérzetem. Bekapcsolom a TV-t. Talán feledteti érzéseim! Válogatok a csatornák között. Valahogy most ezek sem találták el ízlésem.

Végül a VIASAT-nál leparkolok. Négy esküvő című valóságsó pörög. Az első: nagy tömeget mozgató és hatalmas pompát tükröző cigánylakodalom. A második: sokkal szerényebb. Egy amerikai katona és egy magyar leány házasságát mutatja be. Alig kezdődik el műsoruk, amikor félig ernyedt állapotból, hirtelen helyrebillentenek az elhangzó szók. A vőlegény, törve a magyart, olvassa az alábbiakat:

"Kö-szö-nöm az életnek, hogy Téged meg-adott!
Kö-szö-nöm a sorsnak, hogy hoz-zád elho-zott!"

Megborzadok a rajtam átfutó furcsa érzéstől: Hiszen ezek az én szavaim.

Az 1970-es évek végén, a munkatársnőm kérésére, esküvői meghívóra írtam. Persze, ettől hosszabb formában.

A későbbiekben több esküvői meghívón hirdette a szeretetet az 1980-as évek végéig. Akkor ugyanis megszüntették az üzemi nyomdát. Több mint harminc év múlva, több évtizedes házassági évfordulót ünneplő pár köszöntőjeként a Heves Megyei Hírlapban láttam újra, több ízben is, a versikémet. Persze már a szerző neve nélkül.

A TV-ből hallani, azonban igazi meglepetésként ért. Szeretném tudni, hogyan jutott hozzájuk!

Aligha a 2010-ben megjelent Ízek szikrái című verseskötetemből. Melynek 130. oldalán Jobb, hogy ember vagyok címen található.

Átfut rajtam egy ötletet adó gondolat: Az ifjú pár nagy ünnepén kiejtett néhány szót, a szerző kötetében ajándékul kapni, talán, kedves emlék lehetne. De gyorsan észhez térek: Nem gondolok-e egy kicsit sokat magamról! A sztároknak, híres embereknek minden napos visszahallani szavaik, gondolataik tömegét. Örömöt, s némi gyógyító erőt, csak ily névtelen, kis embereknek okoz.

Én ezt is köszönöm!