ANGYALKOLBÁSZ
(történt: 1946-ban)
 

A pici völgyben nagy lett a csönd.

A nyáron szünet nélkül csivitelő, daloló madárkákat - tékozlón - magával vitte az ősz.

A fagyosan csillogó háztetők eresze alatt néhány veréb - mint rossz szomszéd - kutatgat. Ám, az is lehet, hogy csak kiporolgatják az üresen hagyott fecskefészkeket.

A völgy fölött nagy ritkán átsuhan egy ölyv. Majd egy varjú pár.

Ők is ritkán hallatják rekedtes hangjukat.

A falusi harangszó is ide, alig hallható. Pedig már nem gátolják jöttét a kövér falombok. Azok is lenn az avaron pihennek, hogy majd egy-egy szélfutammal frissen, zizegve tovább róhassák útjukat.

Írott levél itt ritka. Postásnak erre nem vezet útja.

Telefon, villany nincs, s csak vágy lehet a rádió.

A világ hírei itt kevés fejet zavarnak.

Mindezt azért tudom, mert itt - mint legifjabb emberpalánta - szívom magamba a természet ajándékait.

Szüleim és bátyám szabadságelvű hozzáállásának köszönhetően, saját belátásom szerinti fejlődésemnek nem sok gátjába ütközöm. - Cingárságomnak köszönhetően - iskolába csak jövő tanévtől kell járnom.

Így anyámnak fahordással, tűzre rakással - hasznára válva - segédkezem megtartani a lakás melegét. Máskor: az állatok gondozásában enyhítem elfáradt kezét. Gömbölyödik is szépen az a hízócskánk, mely majd a család téli kalória igényét lesz hivatott biztosítani. Röviddel karácsony előttre várható az esemény. Már nincs messze az idő.

A ritka vendégek ellenére, eljut hozzánk a kötelező beadásról, adózásról szóló rendelet. Szüleim törvénytisztelők. Így időben eleget tesznek a kötelezettségeknek.

A sertésvágás - zsírbeadási kötelezettség miatt - engedélyhez kötött.

Apám erdész. Hajnaltól-estig az erdőt járja. Így anyámra hárul az engedély megszerzése. Recsken piacnap lévén, vajat, túrót visz eladásra. Majd a községházát ejti útba, s ott előadja jövetele okát.

Az ügyintéző lapozgat iratai között s röviddel utána, megrázva fejét:

- Nem adhatom ki az engedélyt, mert beadási hátraléka van.

- Hátralékom? Az meg hogyan lehet? - kérdi csodálkozva anyám.

- Igen. Azt az értesítést kaptuk Sirokról. Mi csak ennyit tudunk. Míg nem rendezi a tartozását, nem adhatjuk ki az engedélyt.

- Itt valami tévedés van, de mindegy kifizetem.

- Kifizetni nem lehet! A terményt kell beadni! S ha hozza a Termény-begyűjtőtől az igazolást, megkapja az engedélyt, - kapja anyám az eligazítást. Mit tehet hát? Elindul beszerezni az öt kg. babot, tíz kg. búzát és öt kg. krumplit. Nincs szerencséje, mert Recsken csak részben sikerül. Derecskét is be kell járnia, mire összejön. Hiába, szegények az emberek. Vállán cipelve leadja. Az igazolással fáradtan bevonszolja magát a községházhoz. Nagy kegyesen kiállítják az engedélyt, s átnyújtják néhány fillér kíséretében.

- Hát ez mi? - kérdi csodálkozva anyám a pénzt megcsörgetve.

- A termény ára, az jár érte. - jön a válasz. Anyám dühösen a földhöz vágja és kisiet. Még két km. gyaloglás és hazaérkezik az engedéllyel.

A disznóöléshez - most aztán - beindul a készülődés.

Vöröshagymát, foghagymát pucolunk. Közben csakúgy hull a könnyünk. Anyámnak lehet, hogy a malacka sajnálata miatt is. Edények zörögnek vízben fürödve. A favágató tőkén - bátyám jóvoltából - recseg a hasogatott fa, s a katlan is belibben a házába. Alkonyatkor a nagymamám is megérkezik Sirokról. Holnap neki is jut majd fontos feladat. Apám ma is későn este érkezik haza. Derecskén járt hentes ügyben. Ekkor aludni térek. Nekem is korán kell majd kelnem. Egy ideig még hallom, hogy a felnőttek sokfélét beszélnek.

A csillagok ép csak halványulnak, máris kelni kell. Viharlámpával a kézben indulunk az ólhoz. Elöl apám. Ő a fő fogó, mert őt ismeri az áldozat. A bátyám segít neki.

Hentesnél a kés s nálam a tál. Az asszonyok a házban elbújtak, hogy ne halljanak hangokat. Nem örülök én sem a feladatomnak, de reggelire és a hurkához szükséges a vér, melyet a tállal nekem kell felfognom.

Az első feladat sikeres teljesítését egy-egy kupica pálinkával díjazzák maguknak a felnőttek, s aztán jön a folytatás. A további munkálatoktól a bátyám mentesül, mert iskolába kell mennie. Így a pörzsöléshez szükséges szalma biztosítása reám hárul. Húzogatom a boglyából, és közelebb hordom. Nem fárasztó. Csak ne lenne ily hideg! A kezem annyira fázik, hogy szinte fáj. Lopva, a több méter magasba fellobbanó láng felé tartom. Közben a magasba szálló szikrákat nézem, melyek elfoglalják a csillagok helyét az égen. A szalma és szőr égő szaga lassan átváltozik a piruló bőr étvágyhozó illatává, s szinte kívánom, hogy megkóstolhassam a fülét, farkát. Már nem lobog a láng. Kések kaparják a pirult bőr kormát. Majd vizes kefe fehérre mossa, s gyönyörködve nézzük a sok finom falatot. Hentes az első kikanyarított combot a kezembe nyomja. Szinte nyögök a súlya alatt, amint az asztalra viszem. Gyorsan követi a többi, s a munka leáll.

Reggeli most a ránk váró feladat. Hagymán sült vér, számomra is kedvenc falat. Nem csoda, hiszen a munka, a hideg s az eltelt idő igencsak felkorbácsolták étvágyam. Reggelit gyorsan bekapkodva, apámék forralt borral öblítik, s megfent kések kezükben ismét szabdalnak. Az én feladatom: katlan alatt lendületben tartani a tüzet, nagymamámnak hideg és meleg víz biztosítása a belek mosásához, s forralt borral kínálgatni, hogy ne fázzon. A böllérek keze alatt formálódnak a sonkák, szalonnák és egyéb nyers falatok. Katlanban forr, abálódik a főtt szalonna, hurka és sajt anyag. Még nincs dél, amikor a darálók is munkába kezdenek. Hurkába, sajtba valót szabdalják a kések, miközben a rizskását dagasztja, puhítja a katlan.

Sajt anyaggal a kis pucor megtelik, s - hogy úgy maradjon - nyílásait anyám összevarrja. A puhult kását húsokkal, fűszerekkel igen megszínezik, miközben felváltva sűrűn ízlelgetik. Töltőmasina kerül az asztalra. A színezett kását magába falja, s botokat formálni, a belekbe préseli. Töltés, hordás, forralás, nagy most itt a mozgás. Mehet is hamar a hurka a sütőbe. Most már - talán - a legfontosabb, legértékesebb falatoknak: a kolbásznak készítése kerül sorra. A darált húst fűszerekkel - szinte egy órán át - kavarják, mielőtt a belek a kolbászformát adják. Készül: rövidebb, hosszabb. Mi célból? Nem tudom, de anyám osztályozza: - Ez a sógornak, ez a komának, ez a hentesnek, ez a mamának. Ezt a hármat meg elteszem angyalkolbásznak. A többi mehet a füstre!

Apám a többit füstölőbe viszi.

- Az miért angyalkolbász? - teszem fel a kérdést.

- Karácsonykor majd megtudod - kapom a választ. Jobban szerettem volna most megtudni, de mindegy, már nincs messze. Néhány nap múlva valóban itt van. Ezt abból tudom meg, hogy anyám szokása ellenére, ma nem igazán erőlteti rám a reggelit. - Mikor ehetek már? - kérdem.

- Ma böjtölni kell, hogy megláthasd a zöld tyúkot, meg a szép lányokért. - Nem igazán van kedvemre a dolog. Nagy nehezen magamhoz vehetek néhány könnyű falatot. Az ebéd sem bőséges. Este aztán jön a fokhagymával indított vacsora. Savanyú gomba levessel és mákos tésztával. Persze dió, alma is bőséggel. Azokért még kártyacsatát is vívunk. Már igen későre jár, amikor sült kolbász illata kezd terjengeni. Nyomban működésbe lépnek az emésztő szerveim, de hiába várom, nem érkeznek az asztalra a finom falatok. Nem bírom tovább és felteszem a kérdést: - Nem sült kolbász illatát éreztem?

- De igen. Csak az angyalkolbász. - kapom anyámtól a választ.

- Ezt nem értem. Talán az angyalok kapják?

- Nem az angyalok, hanem akik az éjféli miséről hazaérkeznek.

- Éjféli misére kell mennem, hogy ehessek belőle?

- Bizony, és már lehet készülődni, hogy el ne késsünk.

Nem nagy lelkesedéssel, de én is indulok a csapattal, ami nagymamámból, anyámból, bátyámból és belőlem tevődik össze. Felhőkön kicsit átszűrődik a hold fénye, de viharlámpát viszünk magunkkal. A mise kezdetére ott vagyunk, de már tele van a templom. Még az ajtó előtt is állnak. Mi is oda állunk. Nem sokat látunk és hallunk a szertartásból. Kicsit szepegek is, hogy mi lesz így az angyalkolbász sorsa, de hallgatok, nehogy anyám éberségét felkeltsem. Hazaérvén előttünk a finom falatok. Kicsi lelkifurdalásom van. Anyám megszólal:

- A Jézuska biztosan látta, hogy ott voltunk.

A faliképről, bizonyságul, a kis Jézus reánk mosolyog, s mellőle - mintha biztatnának -, intenek az angyalok.