HÁRSKÚTON
 
Réges-régen, közel hetven éve
kullogtunk be Hárskút közepébe.
Fahíd döngött a kis patak fölött,
amint családom házhoz költözött.
 
Északnak nézett a ház ablaka.
Nem igen látott: bokor takarta.
A tornácra lépcső vezetett.
Rossz volt. Faragva régen lehetett.
 
Konyha és szoba földdel volt mázolt.
Fehér fala kellemes hűst tárolt.
A szép bútor otthonossá tette.
S anyám földjét is leterítette.
 
Tűzhelyben lobbant a rőzse lángja
s hamar ebéd várt a kis családra.
Bokor elfutott az ablak elől,
hogy fény szökhessen be az út felől.
 
Ablakon át, gyakran ki-kinéztem
s úton menő nénikkel beszéltem.
Piroska néni sűrűn kérdezett.
Rézi néni meg szidott engemet.
 
Falu útját ökrösszekér járta.
Csak ritkán volt rajta lovas vágta.
Autóról - talán - nem is tudtam.
De négy évesen melléjutottam:
 
Katonák érkeztek a falunkba.
Sátrat vertek kicsi udvarunkba.
Ebédjükhöz odahívtak gyakran,
de szokatlan ízt kínált a katlan.
 
Nékem az a borjúmáj sem ízlett
mely jószágtömegből kitépve lett.
Rabolt gulyát hajtott ott sok hajcsár.
Kakastoll lengett a kalapjuknál.
 
Magyarok után, németek jöttek.
Ők hamar a szobánkba költöztek.
- A harci-zaj közeledtét hallva,
mi mentünk egy közeli bunkerba.
 
Dörgés, pattogás egyre közelgett
s rejtélyes fény gyulladt a hegy felett.
Kőlyuk aljában szalmazsák hevert.
Éjjel azon mindenki elpihent.
 
Majd, feleszmélve, kicsit meglepett,
hogy apám éjjel hazaérkezett.
Úgy feküdt ott, mintha beteg lenne,
de belemosolygott a szemembe.
 
Nagy reccsenésre riadt a szoba.
Ablakból tábla dűlt a padlóra.
Repedés, szilánk díszlett közepén.
S gödör tátongott ház előterén.
 
Majd: - Partizánt, puskát! - követelve,
két orosz katona futva jött be.
Ellenség nem lévén, tovamentek,
de hamar egy vödör borral jöttek.
 
Együtt ivott orosz és magyar,
s dalra fakadt a két orosz hamar.
A szomszédunkba tisztek érkeztek,
s nálunk lévők hirtelen eltűntek.
 
Napok, hetek egyre csak peregtek,
de harci-zajok nem csendesedtek.
Fogytán volt már nékünk az élelem.
Kérni, szüle, szomszédba ment velem.
 
Tejberizst kaptam, kis lábaskában.
S azon, megosztoztunk jó néhányan.
Naponta ment, mindig másik gyermek.
De párja nem volt a tejberizsemnek.
 
Karácsonyeste, csend lett hirtelen.
S a házunkig futott apám velem.
Otthon ért utol anyám és bátyám.
Majd fa díszlett béke-karácsonyán.