KISVILÁGOMBAN

Mátra lábainál van a kisvilágom. Formás dombok, völgyek osztoznak a tájon. Itt csillog a Tarna ezüstös szalagja. Nyári-cicomához a tükröt ő adja. Fűzek ruhapróbát tartanak a parton; nem hagyják, hogy kis virág nagy tükröt kapjon.   Völgytől fel az égig, dombkoszorúk nyúlnak. Valamennyien most tarkaságba bújnak. Színes virág, zöld levél pompáz az ágon. Szellő simogat, hogy fakadás ne fájjon. Csutajok, fenyvesek vadakat rejtenek, s - hová nap süt - játszanak: jószág-gyermekek.   Vadgalamb búg, kakukk szól, több rigó fütyül; poszáta énekel s tücsök is hegedül. A ligeti hárson fülemüle csattog. Tehervonat alatt a sín halkan kattog. Méhek kutatják a bő-virágú rétet. Kisfalum tájékán sürög már az élet.   Kisfalum utcáin és terén szól a dal. Sok itt az idős és sok ma a fiatal. Ünnepet jelez a kedves, boldog mosoly, mely - másokat tisztelni - gyúlt az arcokon. Koránkelt napocska már a magasban jár, s kishazámban boldogan felkacag a nyár. Én itt, most szinte gyermeknek érzem magam, s szeretnék anyukámhoz bújni boldogan! Szeretném köszönni a csodás életet! Szeretném köszönni: a boldog éveket! Sajnos, elment. Véle már nem beszélhetek. Így a Tiéteket köszöntöm, véletek! FECSKE BÚCSÚ   A Mátra fölött felhő hömpölyög. Valahol távol, már az ég is dörög. Túl magasan röpködnek a fecskék, hogy távot lássák s étkük keressék.   Sötét szürkeség gyorsan közeleg. Szél hírnöke már úton hempereg. Lent: port kavar, a fák lombjába mar, s a nyár melege eliszkol hamar.   Nagy cseppekben hullni kezd a zápor. Fecskék egy részét lent szállni látom. Alkonyatra az eső elvonul, s már villanydróton ring a fecskesúly.   Egy csoportban jelen van mind talán, melynek otthont adott a kis tanyám. Alig százan, de ők sem: füstik már. Molnárfecske majdnem minden kismadár.   Most röppennek, s gyűlnek másik háznál. Halkak. Alig többek a némánál. Hol van: a nyári boldog csevegés? Röptük sem vidám, csak bús és kevés.   Leszáll az éj. Már nem látom őket. Lehet: álmodnak gazdag mezőket. Reggel: házam előtt a kis csapat. Röpke pár perc, s nem látok madarat.   Félévre búcsúztak? vagy örökre? Nem láthatunk bele a jövőnkbe. Ők nem jönnek? vagy én nem leszek már? Hozzon: boldog viszontlátást a nyár!