GYERMEKKORI NYARAM

 
Időkerekét, úgy hat évtizednyivel
visszagörgetem.
Jaj, nekem! Ketrecem: a tanterem.
 
Öreg pad csapjai nyikorognak alattam.
De azt ki hallja,
ebben a hangzavarban?
 
Tanárnőm a bizonyítványokat osztja.
Eltérő tüzet
szítva az izgult gyermekarcunkra.
 
Mindannyian sejtjük, mi lehet beírva.
Tekintetünket
kíváncsiság, mégis, odahívja.
 
- Év során, ki mint vetett, úgy arat - mondja.
Mosolya furcsa.
Nem csoda: kezében sorsunk kulcsa.

Talán, attól is függ: hová vet majd a nyár.
Tárul-e terünk,
vagy csak az otthon kerítése zár?
 
Én csillogó agy és túl szegény nem vagyok.
Apám sem híres.
Jutalom-tábort, nyilván, nem kapok.
 
A vadregényes erdő fogad magába,
s az izmaimat
fel, a családom nyája, pumpálja.
 
Egy ideig, domboldal vörös agyaga
nem markol belém,
- s röggé válva sem - szurkál talpamba.
 
Erdei zöld pázsit simogatja lábam.
Mászásra hívó
fa edzi, szélesíti a vállam.
 
Nem jajdulok fel, ha tüske szúrja talpam.
Kirántom menten.
Ha beletörik, tű segít rajtam.
 
Az erdei lakhoz taposott út vezet.
Néhány barátom
- látogató céllal - lám, azon érkezett.
 
A Kútnál vizet isznak. Leülnek nálunk,
- s hogy az idő teljen -
focizunk, majd: ólnál bújócskázunk.
 
Közben: tyúktojással megtelnek a zsebek.
Lesz mit enniük!
Ám, út felen csatázni kellenek.
 
Cigányok is jönnek. A domboldalt járják.
Ürgét öntenek.
Tanulom én is, hogyan csinálják.
 
A déli oldalon lenge szoknyás lánykák
a földiepret
ízlelik és pohárkákba rakják.
 
Hangosak, vidámak, a szemük csillogó.
Oly aranyosak,
hogy keblemben gyorsul a dobogó.
 
A kis forrás völgyéből kopogás hallik.
Mocsolyát ásnak.
Kendernek lesz. Abban bűzlik, ázik.
 
Vén tölgyön nézem a szarvasbogár-csatát,
s közben: ízlelem
a hársfa-virág édes illatát.
 
Otthon: hatalmas, kerek kenyérszelete
tördeli kezem.
Lekváros íze szétfut testembe.
 
A delelőhelyről már indul a jószág.
Lassan követem.
Legelőig nem lesz nagy távolság.
 
A gazdag legelőn hamar gömbölyödnek.
Nap, dombot sem ér,
kút vizét mernie kell a vödörnek.
 
Alkonyodik: a fácán szálláshelyt jelez.
Rigók rikoltnak.
Az ég taván, egy nagy madár evez.
 
Bőregér s ördögkaba száll el fölöttem.
Bogár zümmög és
pici lámpák röpködnek köröttem.