FOGADÓ A KÓBOR MACSKÁHOZ

 
Kavarog bennem kusza kíváncsiság:
a kóbor macska mitől volt oly vonzó,
hogy elszegődött hozzá egy fogadó?
 
Kóbor életforma csábított talán,
vagy jelzőillat a kerítés falán?
S ha már elszegődött, hogyan megy vele?
Néki is lába van? Netán kereke?
 
Most aztán merre? Hová induljak el,
hogy az ő útjuk enyémmel egyezzen?
 
Bízom: fogadónak még sincs kereke,
s Ő fogad  be engem, nem csak a helye!
Nyávogó macska, benn, nem jelöl helyet,
s hegyes karmával nem tép meg engemet!
 
Mosolygós, szép cica - persze - nem zavar.
Az sem baj, ha jóízű koktélt kavar.
Őrködhet, szépíthet éji álmomon,
s kedves hangjával kelthet már hajnalon.

Bizonytalanságom, lám, már véget ért:
s élvezem a fogadó bűvöletét.
Ízek, illatok ingerlik szerveim,
s új hitet kapnak megkopott elveim.
 
Jelenben, múlt titkait nem keresem,
mert  vélem van már, ami kedvez nekem.
Idegen is, itt, rám kedvesen köszön,
s múlt csalódásait, öröm váltja föl.
 
2011. július 11.