ÁLLATOK BESZÉLNEK
 
ÉnKecske (e-i)
 
Mert felmentem hegyekbe,
nem lettem kerge kecske.
Szeretek fent legelve
éldegélni elheverve.
- Nem verve, nem keresve,
életem elejét és
véges - végét meglelve.
Nem kérek emléket sem!
Legyek itt: elfeledve!
 
Béka (e)
 
Nekem nevem: Brekeke.
Beestem e mederbe.
Nékem éheznem nem kell.
Élelem velem terem.
Még kézbe sem kell vennem.
Megszerezhetem: nyelvvel,
ejtett s felemelt fejjel.
Nevethetek eleget:
he, he, he, he! Brekeke!
 
Sertés (a-i)
 
A malac hasas anyja
- tanya házát találva,
rátámad a gazdára:
- Malac darát zabálna.
Árpát arra darálja!
Az árpának darája
átadva a karámba.
S már a malac hasában.
Amint falja, gyarapszik.
S csak gazdára haragszik.
 
Varjú (a-ú)
 
Almafán a varjú-pár.
Kár, kár! Már átállt a nyár.
A sáskahad-falat apadt.
Újabb: szántásban akad.
Csak űz a gazda-harag.
Kár, kár! hogy távolban a nyár!
 
Kotlós tyúk (o-a-i)
 
Kot, kot! Csoda, oda.
Kot, kot! Kotlok.
Tojást loptok.
Sokat szoktok.
Már kaptatok,
most adjatok!
 
Adjatok vagy hatot!
Kotlani akarok!
 
Kacsa (a-o-e)
 
Háp, háp!
Vastag a
kacsa nyaka.
Más magot akarok!
Csak zsákot hoztam.
Csak zsákot hoztam.
Hát, hát! Nem elég!
 
Cinege (i-e)
 
Ízibe ide, ide!
Kis cipe, ide, ide!
Te, meg én: cinege.
Két szegény, mit egyél?
Ide, ide: eledelt!


ÉLETEK ANYJAI, KÖSZÖNÖM!
 
Áldott hazámban kopogtat a nyár.
Rügy ajtaja tárul s bibe méhre vár.
Nap forró csókja sürgeti a vágyat,
s az életösztön új életért fárad.
 
Áradó nedvtől duzzadnak az erek,
s a kéj-érzések életet termenek.
Szeretve cirógat, simogat a nyár,
s az élet növekszik: szeretet nyomán.
 
Életek anyjai! Köszönöm néktek,
hogy szerettek; hogy fájástól nem féltek!
Köszönöm: a mosollyal kelt fényeket,
a szeretetekkel adott életet!

2011. ápr. 20.