Összefoglaló

1490-ből származó Ptolemaiosz Romae kiadású térképen olvasható a Pannonia Superior és Pannonia Inferior földrajzi név. A római kor óta e két térség közötti határ és védvonal funkciót képviselő Duna azonban nem csupán elválaszt, össze is köt tíz államot, továbbá becsatornázza másfél tucat folyó vízgyűjtő területét, nemzeti kultúrákat és interkulturális hatásokat hordoz, történelmet ír és történeti aspirációk, nemzeti vagy nemzetközi kooperációk helyszíne is. A kutatás a Kárpát-medencei és Duna-völgyi helyi társadalmak kutatásának antropológiai aspektusáról szól, jelesül inkább azokról, amelyek a folyó hatóterében, övezetében, kulturális hagyatékának közvetlen örökségében tudják helyüket.

A kelet-közép-európai interperszonális kapcsolatok változásainak egyik elemzési módszere a kölcsönkapcsolatok és egymásrahatások kutatása. Ennek számos, a történettudománytól a termesztési kultúrák terjedési útvonalának feltárásáig, nemzeti emlékezet-kutatástól a mentális térképekig, életmód-mintáktól nyelvi és interetnikus határvizsgálatokig egy sor tudományterületi megközelítése ismeretes, a kulturális antropológiát azonban még senki sem használta a folyó társadalomszervező vagy integráló hatásának elemzésére. Támaszkodva olyan, a társadalomtörténeti kutatások révén föltárt dimenziókra, mint példaképp a folyó által fölosztott városok (Pozsony, Komárom, Pest-Buda, Belgrád) egyik és másik oldalára vonatkozó szakirodalom, vagy a térségek-tájegységek társadalomnéprajzi feltárásai, történeti városportrék (Esztergom, Vác, Szentendre, Óbuda, Pest, Budafok, Csepel, Kunszentmiklós, Solt, Dunaújváros, Kalocsa, Baja, Mohács) és tárgy- vagy foglalkozástörténeti, egyháztörténeti és intézményhistóriai feldolgozások, szinte függetlenül a föltárás és leírás diszciplináris kereteitől, akképpen ábrázolják magát a folyót, ahogyan azt a korszak, az uralkodó szimbolikus értelmezési mód, a kutató szándéka is többnyire jelzik, de mindezen áttekintések magukon viselik annak nyomát is, ahogyan és amiért a leírás készült, vagy amiként a helyi társadalom megnevezhető rétegét a teljesség igénye nélkül bemutatni szándékozott.

Jelen kutatás elméleti horizontja és tájegységi-regionális megközelítésmódjai szükségessé teszik a régiófogalmak, a földrajzi, statisztikai, gazdasági vagy igazgatási szempontú megközelítések mellett figyelemre érdemes etnikai és etnokulturális miliő figyelembevételét, az etnoregionális megközelítés és az interdiszciplináris megértést igénylő identitásrégió fogalmi bemutatását. Főként olyan értelmezések, elbeszélések, textusok révén, amelyek kontextusban értékelendők. A textus változékonyságára, s a kontextus el-eltérő interpretálási lehetőségeire fókuszálva érdemes megismerni egy alapállást, a nézőpontválasztás és kutatási metodika (nem metodológia!) motivációit, mögöttes hatásait, továbbá ezek következményeit a kutatásból származó következtetésekre. Elsőként is a megközelítés, a vállalás miértjére, premisszáira és a megismerés módjaira vonatkozóan ad némi eligazítást a kutatási beszámoló, ebből következően pedig az interpetáció értelmét, céljait és alkalmazhatóságát, mint a kontextus érvényesítésének közegét világítja meg. A kutatás nem pusztán nemzetek és nemzeti kultúrák, síkvidékek és hegyek, folyópartok és városképek, vízhiányok és "pancsolások" környékén folyt, hanem inkább olyan diszciplináris átjárások, mentális kalandok sorát követve, melyek nem nélkülözték a kultúrák közötti harmóniák és konfliktusok, együtthangzások és kakofón hatások sajátosságait. Végtelen sok textus gyűlt össze, melyek helyét és tartalmát semmi sem segít jobban megtalálni, mint a különböző kontextusok alkalmazása, eltérő keretek és kiemelések, szűrők és rosták használata, s mindezek következményeként olyan interpretációk "kinyerése", melyek kevésbé érzékenyek a durva elkülönítésre, az exklúzióra, ám annál befogadóbbnak mutatkoznak, minél szúrósabb és merevebb maga az ismeretanyag, szereplő vagy dokumentáció, értelmezés vagy emlékezés. Semmiféle jogosultsága nincs a kutatónak arra, hogy a kultúraköziség definícióját maga adja meg, vagy hogy az interdiszciplináris nézőpont kijelölésében a társadalomtudományi érdeklődéssel szemlélt emberi jelenségeket vagy társas jelentőségű textusokat önhatalmúan értelmezze - de magát a kutatás témakörét és eszköztárát kezelheti úgy, ahogyan azt a kulturális antropológia, a nem merev átideologizáltságú multikulturális szemléletmód, vagy a komplex kultúrakutatás próbálja tenni. Ide értendő az is, hogy a kutatási összefoglaló nem csupán egy tudományterület puha anyagából építkezik, hanem hogy egyúttal tükrözi a kutatott közösségek "saját hangját", értelmezési módjait, identitásuk belső arányait és értékeit is.