Előszó

Ismét egy csokor...

Ismét egy antológia (virággyűjtemény) és ismét egy csokor, a mai magyar amatőr irodalom aktuális terméséből. Ez már a negyedik kötet. Mindig örömmel csodálkozom rá, hogy már negyedik éve jelenik meg karácsony közeledtével a Verselő Antológia.

Amikor még csak tervezgettem egy ilyen válogatás megjelentetését, az az elképzelés vezetett, hogy a sok-sok író ember közül legalább néhánynak tudjak biztosítani színvonalas megjelenést, hogy átélhessék azt az örömet, amit a saját írásaink, gondolataink, érzéseink igazi könyvben való viszontlátása jelent. Mert bár a szavak a fontosabbak, de a hordozó minősége sem elhanyagolható.

Az akkor elgondolt megoldás beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A kemény borítójú, fűzött, domború hátú kiadvány elégedettséggel töltötte el a szerzőket, a kötetek tartalma pedig a visszajelzések szerint az olvasókat is.

Véleményünk szerint minden írás annyit ér, amennyit képes hozzátenni mások életéhez. A versek, novellák születésének az egyik célja, hogy a szerzőik írás iránti lelki késztetését megtestesítsék, hogy felszínre hozzanak olyan érzéseket, gondolatokat, vágyakat, amelyeket másként a szerző nem tud kifejezni. Hozzájárulnak írójuk önmegvalósításához, örömei, bánatai feldolgozásához. A másik, szerintem fontosabb cél az, hogy az írások olvasóinak életére hassanak, képesek legyenek hozzá tenni valamit életükhöz. Minden írás, vers vagy próza üzenetet hordoz valaki, valakik számára. Ennek az üzenetnek a megfogalmazását segítik az író emberek. Azonban az üzenetek nem tudnak hatni, ha nem jutnak el a címzettekhez, ha nem érnek célba. Ezt segítik az üzeneteket hordozó kötetek. Ilyen "üzenet közvetítő" a Verselő Antológia sorozat is.

Az idei kötetben is számtalan üzenet vár azokra az olvasókra, akik megérzik, hogy a sorok mögül nekik, hozzájuk szólnak a gondolatok az érzések.

Kívánok figyelmes, szórakoztató és hatásos olvasást!

Szeretettel:
Komáromi János (koma) szerkesztő