Előszó (részlet)

Jelen tanulmány kultúrantropológiai szakdolgozatomból nőtte ki magát. A fő címmel ellentétben tartalma messze túl kíván mutatni a magyarországi buddhizmus partikuláris témáján. Kétségtelen ugyan, hogy két évvel ezelőtt még csak egy olyan dolgozat megírását terveztem, amelyben egy ismeretlen, és talán némelyek számára (elsősorban egzotikumánál fogva) érdekes vallási közösséget szándékoztam volna bemutatni. Azonban az idő haladtával egyre inkább eltávolodtam ettől az eredeti elképzeléstől. Ennek az eltávolodásnak az elsődleges oka az volt, hogy az általam leírt jelenségek kísértetiesen kezdtek egy sajátos belső logikával bíró rendszerré összeállni. Így azután egyre inkább kedvet kaptam egy komplex struktúrát bemutató, és azt elemző munka elkészítéséhez.

Ezzel szeretném is mindjárt munkámnak azokat a főbb céljait felvázolni, amelyek az adatgyűjtés, de főképpen az elemzés alatt fogalmazódtak meg bennem. E célok végül is azonosak ezen írás főbb mondanivalóival. Mint azt az előbb említettem, eredeti célom a hazai buddhizmus bemutatása volt. Ezt természetesen e témának mind szakmai körökbeli, mind a hazai nagyközönség előtti ismeretlensége indokolta. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a buddhizmus már a századelőtől jelen van hazánkban, első egyházi szerveződései pedig már a harmincas években megjelentek, s jelenleg is több hivatalosan is bejegyzett buddhista közösség működik az országban, továbbá hogy nálunk található az egész közép- és kelet-európai térség legnagyobb buddhista szentélye és emlékműve (gondolok itt a zalaszántói sztúpára), és egyetlen felsőoktatási intézménye (a Tan Kapuja Buddhista Főiskola), nos akkor ennek feldolgozása kétszeresen is indokoltnak tűnt. A hazai buddhizmusról pedig mindeddig többnyire csak újságcikkek, és a magyarországi egyházakról szóló általános tájékoztatók ide vonatkozó rövid és felszínes passzusai adtak hírt. Eddig egyetlen vallásszociológiai munkában, Bálint B. Andrásnak néhány hazai vallási kisközösséget bemutató interjúkötetében találtam valamit buddhistáinkról. Ami pedig a hazai buddhizmus történetét illeti, ennek egyetlen írott forrását a Buddhista Misszió egyik régen elhunyt alapítójának 1959-ben írt dolgozatában találtam meg.

Munkám során azonban körvonalazódott egy másik cél is: bemutatni azt a szellemi-társadalmi közeget, amely helyet ad, és a múltban is helyet adott az olyan kezdeményezéseknek, mint amilyen a buddhizmus hazai megjelenése és képviselete. Ezzel szoros összefüggésben pedig felvázolni ennek a közegnek a (szub)kultúráját, gyökereit, gondolatvilágát, és annak összetevő elemeit. Ugyanis az elemző munka során egy furcsa mikrotársadalom körvonalai kezdtek kibontakozni előttem, méghozzá az alternatív vallásosság egy bizonyos formájának mikrotársadalma. (Ennek meglétéről persze korábban is voltak sejtéseim - lévén magam is része voltam e mikrotársadalomnak -, de rendszerét csak a szisztematikus vizsgálódás során tudtam átlátni). S mivel a hazai buddhizmus megértése nem nélkülözheti ennek az egész közegnek a bemutatását, így dolgozatom már csak ennélfogva is tágabb kört érint.

Ennek felvázolásakor viszont felmerült bennem egy olyan értelmezési igény is, amely a globális egésznek - az általános történeti-gazdasági-kulturális rendszernek - mint a megértéshez nélkülözhetetlen háttérnek a figyelembevételével történik. Mert amikor az alternatív vallásosság kerül szóba, óhatatlanul megjelenik a hagyományos világkép és értékrend válságának kérdése is. Amikor a keleti vallások nyugati megjelenése és terjedése kerül szóba, automatikusan hozzátársul a nyugati kultúra válságának sokszor előcitált témája is. Ha a buddhizmus nyugati felbukkanásáról van szó, akkor nehéz nem gondolni a távol-keleti régió napjainkban tapasztalható felemelkedésére. És sorolhatnám tovább az indokokat. Tehát mint e fentiekből is látható, egy kicsiny és partikuláris vizsgálódási körből kiindulva, a "Nagy Egészig" jutottam. Ennek hatására egyre inkább az okok, a mögöttes tartalmak, a jelenség és a háttér viszonyrendszere kezdték számomra a megértés kulcsát jelenteni, és ezzel egyenes arányban csökkent a felszínen látható jelenségek fontossága is. Így talán megbocsátható, hogy dolgozatomban az oknyomozás, a mindenkori hazai és nemzetközi kulturális-szellemi és történeti-politikai-gazdasági háttér alapján történő elemzés dominál, a ma megszokott leíró-belehelyezkedő szociográfiai megközelítéssel szemben. Ennélfogva nem a különféle buddhista kisegyházak szertartásaira, tárgyi kultúrájára, vallási hittételeire és hasonlókra helyeztem a hangsúlyt, mivel ezek csak a külvilág felé mutatott "hivatalos" képet hordozzák, és eltávolítanának magának a jelenségnek (elsősorban annak természetének) a valódi megértésétől.

[...]