Bevezetés

A régi Vígszínház színháztörténeti jelentőségét kortársak és utódok egyaránt a legellentétesebben ítélték meg. A negatív értékelés, melyben politikai szempontok is szerepet játszottak, az államosítás után jutott teljes mértékben érvényre, amikor a színház neve is megszűnt létezni. Igaz, erre jó alkalmat adott, hogy háborús sérülései miatt az épület használhatatlanná vált, de annak helyreállítása után sem a régi intézmény nyert benne új otthont. Majd a pozitív nézetek, a rehabilitáció diadala volt, amikor 1960-ban újból a "Vígszínház" felirat került a nagymúltú épület homlokzatára. Ditrói Mórról pedig, a színház első művészeti igazgatójáról utcát neveztek el. A színház tehát tizenegy évi hallgatás után megkezdhette legújabb kori működését.

A régi Vígszínház körül dúló ellentéteknek sok oka volt, de a legfőbb, hogy a kortársak a túlságos közelség miatt azt az újat, amit a színház hozott, nem tudták a maga teljességében megítélni, nem tudták a magyar színháztörténet folyamatában szemlélni. A közönség, sőt a kritikus, a szakember is csak a pillanatot látta, elismerte az újszerű előadások sikerét, a színészi alakításokat, tudomásul vette - volt aki kárörömmel - a bukásokat. Az emberek vitatkoztak tetsző és nem tetsző jelenségeken, majd lassan ráébredtek, hogy itt mégis valami minőségileg új született. De ennek az újnak a lényegét, gyökereit a magyar és külföldi színházkultúrában, majd kisugárzását és a jövőre gyakorolt hatását soha igazán nem elemezték, nem kutatták.

Csak kevesen látták meg, többről van itt szó, mint amit az új stílusról általában tartottak, hogy az csak a francia bohózatok könnyed elcsevegésére alkalmas. Hevesi Sándor azt mondja Ditrói Mórról írott cikkében: "Rájött, hogy sem a mi színpadunkon elburjánzott német eredetű szavalás, sem az egyik művészünktől szenvedélyesen propagált francia iskola nem fejezi ki a klasszikus dráma lelkét, s hogy egyiknek sincs köze a magyar lélekhez. Ditrói a maga erdélyi idealizmusával rögtön magyar stílusról kezdett álmodni, s ezt akarta egész életében megvalósítani." Ditrói közel harmincéves színházvezetői munkássága során, melyből húsz év a Vígszínház első két évtizedére esett, a színház vegyes műsora ellenére ezt a "magyar stílust" mélyen meggyökereztette. Az ma is él és hat a magyar színjátszó művészetben, érdemes hát ezzel a stílussal, annak előzményeivel és megteremtőjével behatóbban is foglalkozni.