Ajánlás

Azt mondják, csak az hal meg, akit a közösség, amelyből vétetett, s amelyben leélte az életét, elfelejt. Jó adag igazság érhető tetten ebben a mondásban, s ha ebből indulunk ki, nyugodtan állíthatjuk, hogy a közülünk fájdalmasan korán és igen hirtelen eltávozott Killyéni Péter ma is él. Mert generációk egész sora emlékszik ma is sporttanárára, edzőjére, osztályfőnökére, barátjára, egykori diákok ezrei őrzik magukban a megfontolt, körültekintő, következetes és egyben derűs ember és pedagógus emlékét.

Kiváltságos helyzet, hogy a vonatkozó emlékek egyik birtokosa magam lehetek. Killyéni Pétert a kolozsvári Nicolae Bălcescu Líceum sporttagozatán ismertem meg, kisdiák koromban, nem sokkal oda történő kinevezését követően, az 1960-as évek végén. Sok-sok napon át töltöttünk hosszú órákat együtt az iskola Kisszamos vagy Apáczai utcai udvarán, atlétika pályáján, rossz időben pedig valamelyik sporttermében, esetleg az iskolaépület egyik szárnyának pincéjében berendezett futóalagútban. Egykori atlétikaedzőnk személyéhez mindenképpen rengeteg emlék, ismeret, tanulság és élmény fűz tehát, megbocsátást remélő szubjektivitásom következésképpen magától érthető.

Megtisztelő számomra az a tény, hogy a kedves volt tanáromról szóló monográfiához írhatok ajánlót a kedves olvasónak. Könnyű a dolgom, hiszen ezt a sokak által várt és szorgalmazott munkát Killyéni Péter fia, András írta, aki édesapjának munkásságát bizonyára valamennyiünk közül a legjobban ismeri, s aki ráadásul ma már a városunk sporttörténetének szakavatott ismerője.

Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik Killyéni Pétert ismerték, tisztelték és szerették, de azoknak is, akik a 20. század utolsó három évtizedének, valamint az új évezred első éveinek kolozsvári magyar sporttörténetébe és sportoktatásába szeretnének mélyebben bepillantani. Kitűnő, felejthetetlen sportpedagógus példamutató életművével ismerkedhetnek meg.

Tibori Szabó Zoltán